Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-128

At országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1928 február 15-én, szerdán. hogy mind a két cégtulajdonos keresztény, vagy az. hogy az egyik cégtulajdonos keresz­tény és az egyik zsidó, mert sajnos ilyen is van,^ vagy az, hogy mind a két cégtulajdonos zsidó, az első csoportban van 138, a középsőben 57 és a harmadikban 165. Ahol két keresztény cégtulajdonos van, ott a keresztény alkalma­zottak száma 257, a zsidóké 121. vagyis 68%-a keresztény és még mindig 32%-a zsidó. Ahol az egyik cégtulajdonos keresztény, a másik zsidó, ott 52-5%-a keresztény és 47-5%-a zsidó alkalmazott, és ott, ahol mind a két cégtulaj­donos zsidó, az általuk alkalmazottaknak már csak 26%-a keresztény, ellenben 74%-a zsidó. Mélyen t. Képviselőház! Ha ők azt pana­szolják, hogy az egyetemeken az ő arányszá­muk nem korlátlan, akkor rni méltán panasz­kodhatunk ez ellen az ellen-numerus clasus ellen, amely nem alkalmaz magyar diplomást, s amely nem veszi fel a magyar embert, amely tehát törekszik arra, hogy a magyarság élet­lehetőségei a magánvállalatoknál való el­helyezkedésben ugyanúgy megnehezüljenek, mint ahogy megnehezültek a közhivataloknál való elhelyezkedésben. Azt mondotta Baracs Marcell igen t. kép­viselőtársam, hogy hiába az egész, hiába a vé­dekezés az egyetemekre járó zsidókkal szem­ben, mert hiszen ők külföldi egyetemen elvég­zik az ő tanulmányaikat, azután hazajönnek, s épugy elfoglalják a pozíciókat, mint ahogy eddig elfoglalták. Itt elsősortban meg kell állapitanoim, hogy ő borzasztóan tévedett, ugyanúgy, mint az a másik képviselőtársam, aki a zsidó hallgatók számát, akik külföldön tanulnak, óriásira be­csülte. Hiszen ezt az auxezist én már jól isme­rem az Egyenlőségből, ahol igen gyakran be­szélnek 10.000-es számról akkor, amikor a szá­mok ^ csak százasokban fejezhetők ki. Itt is a megállapított tény az, hogy a külföldön tanuló zsidók száma mindössze 7—800-ra tehető, ezek közül tehát egy-egy évfolyamra több, mint 150—200 nem számítható. Ebből az következnék, hogy a, numerus clauisus-törvénynek életbe­lépte óta, tehát most már hosszabb idő óta az ottt végzett egyetemi hallgatók százával özön­lenének vissza ide és nosztrifikáltatták az itteni egyetemeken az. ő diplomáikat. Ezzel szemben pedig a statisztika a következőket mondja: Az első mégy esztendő után, amikor tehát már valaki diplomával tényleg hazajöhet az egyetemekről, a (budapesti tudományegyete­men mindössze két nosztrifikálás volt. Mind a kettő hittudományi hallgató volt, tehát olyan, akire a numerus elausus-törvény egyáltalán nem vonatkozott. Elleniben volt a pécsi egyete­men 7 és a műegyetemen 17. A pécsi egyetemen a 7 közül 6 volt zsidó, a műegyetemen a 17 kö­zül 8 volt zsidó. Az első ilyen esztendőben te­hát a visszatért zsidók száma mindössze 14-et tett ki. A debreceni és szegedi egyetemen egy­általán nem fordult elő nosztriűkálás. A következő esztendőben, 1925—26-ban, ami­kor tehát már öt év telt el a numerus clausus­töryény életbelépte után, a budapesti egyete­men mindössze négy nosztrifikálás történt. A múlt esztendőben sem érte el a nosztriíikálá­sok száma a tizet, ennek következtében ugy látszik, hogy itt valami számitásbeli hiba van, mert ba tízezrével volnának künn hallgatók, akik ott megszerzik az ismereteket, azután hazaözömölve, ellepik itt ugyanúgy a pályáikat, mintha itt végeztek volna-, akkor ennek vala­mi nyomának kellene lenni, azonban -a nosz­trifikálás ezt egyáltalában nem mutatja. De természetes is a dolog. Hiszen lényegileg a kül­földi egyetemen megszerzett diploma nálunk csak két esetben használható, az orvosi és némi tekintetben a mérnöki szakom, mert a külföldi jogi diplomát, a külföldi tanári diplomát itt Magyarországon használni nem lehet. Termé­szetszerűleg a mi viszonyainknak megfelelő stúdiumokban az illetőknek pótlólagos fogal­makat kell szerezniük, hogy az egyetemi kva­lifikációt nálunk nosztrifikálhassák. E szerint ez a fenyegetés, vagy ez a.hm remény, amelynek itt kifejezését hallottuk, hogy majd a külföldről bejött jobb képesítésű fiatálság el fogja nyomni a mieinket, teljesen igazolatlan maradt a statisztika által, mert tényleg nem özönlenek vissza ezek a képesített fiatalemeberek. Lehet, hogy az ubi bene, ibi patria elve alapján ott maradnak, ahol tanul­tak, lehet, hogy meggondolják, vájjon a nosz­trifikáláissal járó póttanulmányokat elvegez­zék-e. de a tények azt mutatják, hogy nosztri­fikálás csak a legszórványosabban történik. Nem csodálkozom azon, hogy mikor egy ilyen eminenter zsidó érdeket védő törvény­javaslatról van szó, akkor az úgynevezett »dol­gozók pártja« magától értetődőleg a zsidóság mellé áll. Nem csodálkozom ezen, mert hiszen tudom az összefüggéseket, tudom azt, hogy ők mást mondanak a saját publikumuk felé es mást mondanak itt bent. A munkásjóléti kér­désektől, ez a javaslat teljesen idegen, és hogy a munkások jóléte az által, hogy több vagy kevesebb zsidót vesznek fel a műegyetemre, egy jottával nem változik, egy darabkával sem kap nagyobb kenyeret ez a vasesztergályos ak­kor, ha az egyetemre felvehető zsidóság száma korlátlanná is válik. Ellenben kitetszik a ma­gatartásuktól, hogy nem annyira az ő munkás­érdekeik szolgálatára hallatják itt annyiszor hangjukat, mint inkább legtöbbször zsidó ér­dekek szolgálatában. Hiszen, amikor a javas­lat tárgyalásánál megnéztük azt a táblát, amelyre a szónokok feliratkoztak, az első nyolc feliratkozó szociáldemokrata volt, mintha csak itt egy határozottan munkásszociális kérdés­ről volna szó. Ez is szociális kérdés, de a mi fiainknak szociális kérdése, a magyar ifjúság elhelyezkedése szempontjából szociális kérdés, de ebből a szempontból a javaslatot nem lehet pártolni, ebből a szempontból a javaslatot csak ellenezni lehet, amennyiben ez a javaslat, mint baloldali engedmény, odatendál, hogy a bal­oldalnak kedvezve a zsidóságnak az egyetemre való bejutását valamivel nagyobb számban en­gedélyezze. A mi pártunk összhangban akar élni vá­lasztóival. A mi pártunknak becsületbeli ügye az 1920 : XXV. te. mellett való kitartás. Nekünk kötelességünk a magyar ifjúság jövőjét meg­védeni és minket nem kötnek azok a regardok, amelyek a mélyen t. kormányt a külfölddel szemben kötik. Mi tehát szabadon adhatunk meggyőződésünknek kifejezést és mi azt vall­juk, hogy az 1920 : XXV. tcikk a magyar in­telligencia boldogulásának egyik alapfeltétele és ezért mi kénytelenek vagyunk e mellett lándzsát törüi és ennek minden néven neve­zendő módosítását mindaddig-, amig Trianon a nyakunkon van, amig a megélhetési lehető­ségek olyan minimálisak, megtagadni. Ez a magyarázata annak, hogy én is, mint pártunk többi tagja is, e javaslat ellen szóla­lok fel, jóllehet a legtöbb részével egyetértek, jóllehet teljesen egyetértek a kormánnyal a premisszákra vonatkozólag, egyetértek abban, hogy kell a korlátozás. Teljesen egyetértek abban, hogy kell szelekció és csak a szelekciós 9*

Next

/
Oldalképek
Tartalom