Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-128
54 Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1928 február 15-én, szerdán. principium differenciája az, amiben nem tudok egyetérteni. Abban is egyetértek a mélyen t. kormánnyal, hogy nem térhetünk vissza azokra az állapotokra, amelyek a háború előtt voltak és amelyekben nagyrészben okát és magyarázatát találjuk a háború utáni felfordulásnak. De azt mondom, — és csak itt van eltérés közöttünk — hogy ez az uj szöveg nem éri el célját. Az a differencia közöttünk ugyanazokból a premisszákból kiindulva: ha ezek a premiszszák ma is állnak. — és én vallom, és állitom, hogy ma is állnak — ennek természetes konklúziója a törvénynek változatlan érvényben tartása és rigorózus /végrehajtása, nem pedig annak módosítása. Én azt mondom, hogy a kormány nem fogja célját ezzel a javaslattal elérhetni. Mert azt a kettős békességet, amelyet meg akar szerezni kiint és amelyet meg akar szerezni bent, nem fogja elérni. Hiszen méltóztatnak látni, a zsidóság egyöntetűen ellenzi ezt a javaslatot. Az ő panaszaik ezentúl sem fognák elhallgatni és ezek a panaszok ezentúl is el fognak jutni külföldi összeköttetéseik révén Genfbe, és a mélyen t. kormánynak nemsokára az^ lesz a szerepe, hogy védekeznie kell a geníi Népszövetség előtt ismét olyan panaszok ellen, amelyek azt fogják mondani, hogy ez a törvény nem váltotta be azokat a reményeket, amelyeket annak idején a zsidóság hozzá fűzött. Én azt hiszem, hogy ezért az eredményért kár a mélyen t. kormánynak magára vennie azt az ódiumot, amelyet a keresztény magyar ifjúság, a keresztény magyar közvélemény ezért a javaslatomért a kormánnyal szemben táplálj Mi ezeknek adunk itt kifejezést és bár — ismételten mondom — a premisszák kérdésében a kormánnyal teljesen egyetértek, a magam részéről ezt a törvényjavaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Élénk heleslés a baloldalon.) Elnök: Mielőtt a napirenden lévő javaslathoz a következő szónokot felhivnám, vissza kell térnem az előző incidensre. Palkots József képviselőtársamtól levelet kaptáim, amelyben bejelenti, hogy a maga résziéről is elitéli azt az incidenst, hogy a sajtó karzatáról valaki felléje szólott, ellenben azt állítja, hogy ő nem válaszolt vissza az illető ujságirónark, hanem íépen meglepődive fordult abba az irányba, ahonnan a nevét szólitand hallotta. E bejelentés következtéiben, minthogy magam is megállapítottam, hogy kétségtelen dolog, hogy minden képviselő jogosan tételezheti fel, hogy nevét osak képviselői ajakról hallhatja, és niem az ujságirói karzatról szólithatjálk meg — ilyen vakmerclségre senki nem te gondolhat ( — megállapítom. Pakots József képviselő ur jóhiszeműségét vele szemben alkalmazott rendreutasitást ezúttal tárgytalanmak tekintem. (Helyeslés.) Természetes, hogy az eset másik szereplője ellen az eljárás tovább folyik, (Helyeslés.) Szólásra k övetkezilk 1 Szabó Zoltán jegyző: Gáspárdy Elemér! Gáspárdy Elemér: T. Képviselőház! Én ezt a törvényjavaslatot, amelyet a (kezemben tartok,, elolvastam egyszer, elolvastam 'kétszer, ötszötr, elolvastam tízszer és semmi olyan kifejezést nem találtam benne, amely a zsidóságnak érdiekéit séi'rtette volna. Ez a javaslat egészen világos, határozottan és értelmesen rendelkezik és felsorolja azokat a módozatokat, amelyek mellett valaki az egyetemre beír atkozthatik. Épen azért nem érteni az igen t. baloldali ellenzéknek felfogását, és azt az ádáz harcot, amelyet ez ellen a javaslat ellen folytat, mert hiszen feltétlenül meg Ikell állapitanunk, hogy ez a javaslat haladás a numerus clausussal szemben. De épen így nem értem a baloldalon ülő és jelenleg ellenzékieskedő keresztény gazdasági pártot sem. Hiszen ez a javaslat — ugy látóim és ugy veszem ki — mindenben megfelel azoknak az intencióknak, amelyek ennek a pártnak a Programm jában benne vannak. Akárhogy is gondolkozunk rajta és akárhogy is gondolkoznak az okos fcfk, ezt a javaslatot jobban és szebben megkonstruálni nem is igen lehetett volna. Petrovácz t. képviselőtársam hősöket keresett ezen az oldalon, a'kiík ezt a javaslatot meg merik védeni. Nos hát, t. képviselőtársam, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jelentkezik! — Derültség.) én nem vagyok hős, (Derültség.) de ezt a törvényjavaslatot mégis meg kell, hogy védelmezzem. (Halljuk! Halljuk!) Nem örömmel védelmezem én sem, mint ahogy az igen t. kormány — legalább abban a hitben vagyok — szintén nem örömmel hozta ide. (Petrovácz Gyula: Ugy van!) De mert ez szükségesnek mutatkozik és kivezető utat mutat, ennélfogva mégis csak el kell ezt a törvényjavaslatot ugy, amint van,. fogadni. De niem értein ezeket az ádáz vitákat azécrt sem. mert ezek alkalmasaik arra, hogy a magyar állampolgárok között bizonyos ellentéteket támasszanak. Az itteni viták kikerülnek az utcára, kikerülnek az egyetemre és mindenesetre szítani fogják a hazafiak között az ellentéteket. Ma pedig olyan időket élünk t. Házi, hogy mindnyájunknak össze kell fognunk, hogy mindazokat, akik magukat magyaroknak nevezik • és át vannak hatva a magyar érzelmektől, át vannak hatva attól a szent gondolattól, amely kell. hogy minden magyar ember szivét dobogtassa, hogy: ehetünk mi még itt szőlőt lágy kenyérrel, hogy apáink büszke örökségét még egyszer visszafoglalhatjuk, mindazokat nekünk meg kell becsülnünk, mert hiszen. azok is zászlóvivői lesznek ennek a gondolatnak, amely a mi szivünkben él. . \ , Magam részéről tehát ászt kell megállapítanom, hogy bele kell törődnünk ebbe a javaslatba is, ezt a javaslatot el kell fogadnunk; Be kell látni ugy a zsidóságnak, mint másoknak is azt, hogy ebben a megcsonkított országban most már nekünk nincsen olyan nagy darab kenyerünk, hogy mindenki tetszése szerint beleharaphasson, .hanem, Trianon pusz r tán csa,k száraz kenyeret hagyott meg, amelyből immár csak morzsák jutnak az intelligenciának. (Ügy van! jobbfelől.) Ugy állunk mi mai rettenetes helyzetünkben, mai súlyos viszonyaink közepette, mint a hajótöröttek, akiket a tenger egy puszta szigetre vetett ki. Azok a hajótöröttek is ugy állanak, mint ahogyan a helyzetet mi elgondoltuk akkor, amikor megcsonkitották ezt az országot, és magunk mondtuk, hogy Magyarországnak ebben a csonkaságában, — miután elvesztettük iparunkat, kereskedelmünket, bányászatunkat, legjobb földjeinket, — nem tudunk megélni, és mégis a nemzet élni alk cl Ï" EIS ti megmutatta, hogy igenis ezen a talpal attnyi földön is meg tudunk maradni, meg tudunk maradni akkor, ha összefogunk és egymást kölcsönösen támogatjuk és folytonosan élesztjük magunkban egy jobb jövő' reményét. Épen olyan a mi helyzetünk, mint a hajótörötteiké: ha azok. egymással ádáz módon tusába szállanak, akkor bizonyosan elpusztulnak, de ha összefognak, egyesitik erejüket és folyton táplálják szivükben azt a reményt, hogy eljön a mentő hajó, akkor nem fognak elveszni. (Ugy van!
