Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-128

52 'Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1928 február 15-én, szerdán. hogy hát hol van az a nagy baloldali engedmény, amelyet annakidején hozsannával üdvözöltek, mielőtt a szöveget ismerték volna. Miután látóim, hogy cl ezzel a javaslattal meg van elégedve, mert mint az izraelita hitközség elnökjelöltje is ottmarad azok között, akikre párthatározat kötelezi ennek a javaslatnak megszavazását, ennek következtéiben várom, hogy ő azokat az argumentumokat, amelyeket ennek megvédésére magában megkonstruált, a kíváncsi Képviselőházinak és a kiváncsi országnak is mielőbb prezentálni fogja. ő egy legutóbbi banketten arról panaszkodott, hogy ennek a teremnek nines meg- az az akusztikája, amely az ő felszólalásához megfelelő volna, azért nem szólalt fel eddig. Azt mondja, hogy ő ugy látja, ebben a teremben nincs meg az az atmoszféra, amelyben! beszédjeit hatással elmondhatta volna. Hát én erről az oldalról biztositom. mélyen t. kép visel o'társamat, hogy rendkívüli akusztikája lesz ennek a teremnek, ha ő eninek a javaslatnak niegvtédelmezésében felszólal és biztosítom azt is, hogy a rezonnancia olyan nagy lesz, hogy túl fog menni ennek a teremnek falain és meg fogja látni, hogiy igenis, érdemes ebben a Házban felszólalni egy ilyen javaslat mellett, mert az ő beszédiét 'hosszasan és minden helyen kommentálni fogják, tehát nagy rezonnianeiája lesz a beszédének. De még csak itt sem látom ennek a javaslatnak tárgyalásánál'; ennek következtéiben tisztelettel meghivöm, legyen szíves megmondani nekünk, mik azok az argumentumok, amelyekkel ezt a javaslatot tényleg meg lehet védteni. ., \\ \ Rasisay igen t. képviselőtársam a bizottsági tárgyalásnál egy tételt állított, amelyet azután bizonyítani elfelejtett, tudniillik azt, hogy ma már tulajdonképen nines is szükség zárt számra, mert hiszen ha a felvetteket és visszautasitottakat összeadjuk, még mindig nem kerül ki az a zárt szám, amelyet a kultuszminister ur a felvételi lehetőségekre megállapitott. Mélyen t. Képviselőház* ez egyrészt azt bizonyítaná csak, hogy ez a zárt szám, amely meg van állapítva, túlmagas, — és én vallom is, hogy túlmagas, legalább is a budapesti egyetemekre nézve. A vidéki egyetemeken nem, de a budapesti egyetemeken ezeket a zárt számokat feltétlenül szűkíteni kell. Amikor a mélyen t. kultuszminister ur azon gondolkozik, — és helyesen gondolkozik — hogy a jogi fakultáson a tanévek számát ötre, a szemeszterek számát tizre felemeli, akkor ő is védekezést keres ezen a téren és Ő is oda törekszik, hogy a kulturproletariátus lehető megszüntetésével^ tanulásra szoritsa rá az egyetemi hallgatókat, hogy a. félévi vizsgák rendszerével véget vessen annak a kulturhumbugnak, amely eddig a pesti egyetemen folyt abban a tekintetben, hogy állítólag 500-an hallgattak egy professzort, de lényegileg tizedrésze sem jelent meg az előadásán. Rassay igen t. képviselőtársamnak két szempontból nincs igaza. Ö tudniillik mind a négy évfolyamra engedélyezett zárt számot veszi, holott a zárt szám értéke, illetőleg értelme csak az első évfolyamnál van, mert hiszen a második, harmadik, stb. évfolyamoknál természetszerűleg mindig csökken a száma az egyetemi hallgatóknak, úgyhogy tehát a négy évfolyamra összesített zárt számnál lehetséges az, hogy a felső évfolyamokban való hiány épen egyenlő, vagy több volna, mint az első évfolyamokon elutasítottak száma. Ez az egyik hibája. A másik hibája pedig az, hogy mélyen t. képviselőtársam az összes egyetemek összlétszámát vette fel, holott természetszerű és magától értetődő, hogy visszautasítás lényegileg nagyobb mértékben csak a budapesti egyetemen van. A budapesti két egyetem, illetőleg, ha a közgazdasági fakultást is hozzáveszem, a budapesti három egyetem az, amelyeknél a jelentkezők száma messze túl van a zártszámon. A vidéki egyetemek esetleges hiányait tehát nem lehet a budapesti kontingensre ráháritani. Van még egy harmadik hiba is e téren, tudnillik t. képviselőtársam az összes fakultásokat együttesen kezeli, holott köztudomású, hogy például a szegedi bölcsészeti fakultáson a jelentkezők száma nem sokkal haladja túl a tanárok számát, ott tehát a zártszámnak jelentősége és értelme egyáltalában nincs. Ök ugy képzelik általában, hogy az egyetemekről másokat nem is utasitanak vissza, csak zsidókat, holott nagyon könnyen igazolható, hogy a visszautasítottak száma a keresztényeknél is igen jelentős mennyiséget tesz ki. Hiszen 1922/23-ban a budapesti jogi karon, amely akkor a legjobban ellepett fakultás volt, 255 keresztényt utasitottak vissza és csak 127 zsidót, tehát kétszer annyi keresztény részesült viszautasitásban. 1924/25-ben 169 kereszténnyel szemben csak 130 zsidót utasitottak vissza, vagyi a keresztény visszautasítottak száma felülmúlja a zsidó visszautasítottak számát; természetesen arányszámban nem, hanem abszolút számban tényleg felülmúlja. A visszautasítás ténye tehát nemcsak a zsidóság sérelme, hanem épen olyan sérelme — ha sérelem — a keresztény hallgatóságnak is. Ellenben szeretném, ha méltóztatnának tudomást venni a t. baloldalon a kereszténység sérelméről is, amely most már^ nem az egyetemen, hanem az egyetem után éri a keresztény ifjúságot, mert az élet még egyszer klasszifíkál. Az iskolai bizonyítvány még nem minden. Nem a négy esztendő küzdelmei és harcai azok, amelyek végérvényes bélyeget nyomnak egy ember sorsára, hanem igenis, ha az illető kilép az életbe. Ha a gazdasági életben való elhelyezkedést vizsgáljuk meg, akkor a kereszténységnek nagyfokú sérelméről szerezhetünk tudomást. Vannak gyárak, amelyek kereken kijelentik, hogy nekik budapesti egyetemi diploma nem kell. ők budapesti egyetemen szerzett diplomával nem vesznek fel alkalmazottat, csak külföldi diplomás alkalmazottat vesznek fel. Ezt szeretném a pénzügyminister ur szíves figyelmébe ajánlani, mert egészen kitűnő adóforrást látnék abban, ha például ezeket a vállalatokat annyiszor 5 vagy 10%-os adópótlékkal sújtaná, ahány külföldi diplomás alkalmazottat alkalmaznak. (Viczián István: Meg is érdemelnék!) Hogy ez mit jelent, néhány statisztikai adattal leszek bátor szolgálni. A Statisztikai Hivatal megvizsgált egy csomó magánvállalatot, ahol például az egyéni vállalatok közül a cégtulajdonos 245 vállalatnál volt keresztény és 227 vállalatnál zsidó. Az elsőnél 1271 az alkalmazottak száma, az utóbbinál 1272. A tapasztalat a következő: a keresztény cégtulajdonosok alkalmaztak 939 keresztényt és 332 zsidó alkalmazottat, vagyis alkalmazottaiknak csak 74%-a keresztény s 26% zsidó alkalmazott. Ezzel szemben a zsidó cégtulajdonosok 459 keresztény mellett 813 zsidót alkalmaznak, vagyis csak 36% kereszténynek adnak kenyeret és 64% zsidó alkalmazottat alkalmaznak. (Kontra Aladár: Zsidó fajvédelem!) A társas cégek közül, ahol három variáns van, vagy az,