Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-128

Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1928 február 15-én, szerdán. 4$ között a vitát, ezt őrájuk bizom, egyéni meg­győződésem szerint azonban azt mondom, hogy az igazság ott van, hogy a zsidóság, egy fajon alapuló felekezet, a zsidóság faj is és fe­lekezet is. Én a magam részéről nem találtam és nem is tudok olyan vallást, amelynek fizi­kai külső ismertetőjelei is vannak, amelynél hanghordozás, egy gesztus elárulja az illető felekezethez való tartozást (Derültség jobb­felöl és a közéven.), mert ha ilyen vallás volna, akkor ezeknek a fizikai ismertetőjeleknek a vallás megváltoztatásával el kellene tünaiök. Márpedig azt tapasztaljuk, hogy ezek a faji ismertetőjelek megmaradnak akkor is, ha egy zsidó vallású bármilyen vallásfelekezetre át­tér. (Derültség. — Zaj a baloldali ujságiró­karzaton.) Elnök: A baloldali újságírói karzaton szél­ről ülő urat felszólitom, hogy hagyja el a ter­met. Igazoltatását elrendelem. Figyelmeztetem az ujságiró-karzatot, hogy az 1848-as törvény szerint minden karzaton teljes halgatagság a kötelező. A csend a képviselő urakra vonat­kozik, a csend nem balgatagságot jelent, tehát a 48-as törvény megkülönbözteti azt a köteles­séget, amely az újságírókra hárul, hogy a kar­zaton teljes halgatagság legyen. (Élénk^ he­lyeslés a .jobb- és baloldalon.) Pakots József képviselő urat pedig, aki az illető újságíró úr­ral a teremben beszélgetést folytatott, ezért a rendzavarásért rendreutasítom. (Helyeslés.) ' Petrovácz Gyula: De nem is ismerek olyan felekezetet sem, — amely tisztán felekezet volna — amelyhez való tartozás biológiai alapon ki­mutatható volná, már pedig kétségtelen a faj­biológiai tudomány mai álláspontja mellett, hogy a zsidósághoz való tartozás a vérsejteken keresztül napnál világosabban kimutatható. (Esztergályos János: És a görbe orron keresz­tül!) A napokban egy vitás születésű gyermek anyját a vérsejtek nyomán biológiai alapon kutatta ki az orvosi tudomány. Ne méltóztassék tehát ezt az orvosi tudományt lebecsülni, ami­kor a zsidó fajhoz való tartozást a vérsejtekből biológiai utón matematikai biztonsággal ki tudja mutatni. Én ebben a kérdésben a magam véleménye után leszek bátor néhány tanút is idézni, nem azok közül, akiket a »kurzus« termelt ki erre a célra, mert ezeknek önök hitelt ugy sem adná­nak, hanem azokról, akik nem ilyen természetű politikai vagy egyéb súlyos egyéniségek, pél­dául Tisza Kálmánról. Tisza Kálmán 1881 már­cius 3-án ezt mondotta (olvassa): »Mert bocsá­natot kérek az izraelitáktól, azt, hogy felekezet legyenek, azt, hogy faj legyenek, megtagadni még sem lehet, mert képviselnek egy fajt, ép ugy, mint ahogy képviselnek egy hitfelekezetet. Természetesen, mert nálunk a faj és felekezet teljesen fedi egymást.« De van még egy régebbi idézet is Napóleon­tól, akit szintén nem lehet csak ugy lekurzu­sozni. Napoleon ezt mondotta (Jánossy Gábor: Bár volna olyan kurzusemberünk, mint Napo­leon! — Esztergályos János: Akkor nem volna numerus clausus. — Zaj.) (olvassa): »A francia kormánynak nem szabad közönyösen nézni, hogy egy nép ...« — a jelzőket nem olvasom fel, mert nem bántani akarok — »... Elszász két tartományát kizárólagosan birtokába vette. A zsidókat nemzetiségeknek kell tekinteni, nem pedig felekezetnek.« Schoppenhauer, aki szintéin nem kurzus­egyéniség, ezt mondja (olvassa): »Tévedés, ha a zsidók egyszerűen ugy kezeltetnek, mint fele­kezet, vagy pláne, ha ezen tévedés alapján zsidó egyházról beszélünk.« De necsak saját argumentumainkkai beszél­jünk, bizonyítsuk ezt maguknak tekintélyes és hozzáértő zsidóknak argumentumaival. Amikor a kommün megbukott és bizonyos turbulenciák következtek be a város utcáin, a Magyar Zsidók Általános Segitőbizottsága egy plakátot ra­gasztott ki az utcákon, amely Budapest pol­gáraihoz szólt. Ezen a plakáton többek között ez volt (olvassa): »Ünnepélyesen kijelentjük és kérjük keresztény testvéreinket, hogy higyjék el ünnepélyes kijelentésünket, hogy mi fájlal­juk legjobban, hogy a bolsevisták között sokan voltak, akik a zsidó fajból származtak.« A bi­zottság szerint tehát a zsidóság faj. Kóbor Tamás, akit szintén az ő soraikból kimagaslott Írónak kell tekintenünk, a »Zsidó­ság kérdéséhez« című értekezésében a követ­kezőket irja (olvassa): »Feltétlenül elismerem a zsidóságnak fajilag különálló voltát. Lehe­tetlen is tagadni, felesleges is. A zsidóság a századok folyamán a vallással együtt fentar­totta fajiságát is. De látható, tapasztalható is ez a faji különbség testben is, lélekben is egy­aránt«. De menjünk tovább. Tegnap már Tury Béla igen t. képviselőtársam felolvasott néhány idé­zetet, a sajátját, Prohászka püspökét és Andrássy Gyuláét, a XX. Század című folyó­iratnak erre a körkérdésére: »Van-e zsidókér­dés Magyarországon«. Én ebből a körkérdés sorozatból csak a zsidó válaszokat olvasom fel. Például Lakatos László iró válaszát, aki azt mondja (olvassa): »Az én kis világomban, a pesti irói, zsurnalisztikái, művészi társadalom­ban én ugy látom, hogy alig volt kitérés és ha volt, egy-két megmagyarázható kivétellel, min­dig a salakja tért ki. (Egy hang a középen: Akinek muszáj volt!) És különben is a zsidó­ságból kitérni! Hát lehetséges egyszerű egy­házi procedúrával kitérni az emberi fajból, a fehér- vagy feketebőrüségből?« Egy másik ilyen szintén ismert zsidó Be­regi Ármin a következőket irja (olvassa): A zsidó népet nem lehet megszüntetni, a törté­nelem megedzette, a jelenkor kifejlesztette és a népek élesztőjévé tette, úgyannyira, hogy a stockholmi konferencián a zsidó nép külön képviselői mellett Amerikát, Oroszországot, Magyarországot és Ausztriát is jóformán csupa zsidó képviselők képviselték«. A »Múlt és Jövő« szerkesztője, — ez egy Magyarországon megjelenő folyóirat — kife­jezetten a zsidó fajiság elvi álláspontján áll. Ennek szerkesztője Patai József a következő­képen válaszolt (olvassa): »Bele kell törődnünk abba, ho£,y esetleg a nem zsidó fajok a maguk érvényesülése érdekében a zsidó faj visszaszo­rítására törekszenek; bele kell nyugodnunk abba, hogy amig a fajok és gazdasági érdekek harca tart, mindig lesz antiszemitizmus. Hiába verdessük a mellünket, hogy mi csak izraelita vallású magyarok, németek satöbbik vagyunk, hiába akarunk a hazafiságban hyperhazafiak lenni, az emancipáció és az asszimiláció egy­aránt csődöt mond«. Miután gyakran hivatkoznak a megszállott területen maradt zsidóságra, r — nem akarok egyedekről beszélni — a saját tapasztalásom­ból is tudok egy Lefkovics nevű zsidóról, aki a szerb megszállás előtt Magyarországon Legá­nyira magyarosította a nevét és_a megszállás után közvetlenül ismét Lefkovicsot irt a cég­táblájára, tehát a magyarsága csak addig tar­tott, amig Nagy-Magyarország fennállott. (Malasits Géza: Miért nem beszél Grödel bá­róról, akinek szintén csak addig tartott a ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom