Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-128

48 Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1928 február 15-én, szerdán. nak tárgyalásával kapcsolat ofean azonban meg kell állapítani azt, hogy a háború előtti évek­bein a budapesti egyetem jogi karán 21%. az orvosi karon 51%, a bölcsészeti karom 21%, a a gyógyszerészeti karon 34%, a műegyetemein pedig 37% volt a zsidók száma. Ez a társadalmi békét nem szolgálhatja, t. Képviselőház! A tár­sadalmi béke csak: akikor jöhet létre, ha a su um cuique elve alapján mindenkinek egy­formán, a társadalom és a gazdaság minden rétegében megadjuk az elhelyezkedés és az ér­vényesülés lehetőségét. És ennek a lehetőség­nek megadása semmi más elvűnek gyakorlati keresztülvitellé^ által nem biztositható jobban, mint a százalékos számnak keresztülvitele ut­ján. Nemcsak én látom ezeket a tételeket, ezt a túltengését a zsidóságnak, a szellemi érvé­nyesülés terén a zsidóság szempontjából is helytelennek, hanem itt vami Jászi Oszkár, aki maga is annyira egészségtelennek és aggasztó­nak találta ezt a jelenséget, (Pakots József: Most egyszerre tekintély lett?) hogy a - »Ma­gyar kálvária, magyar feltámadás« című dol­gozatában a következőképen ír (olvassa): »A zsidóságot nem volt szabad sem bírálni, sem figyelmeztetni. Aki például megállapította a zsidósáig számbeli túltengését a szellemi élet vezető pozícióiban, amely épen nem felelt meg sem az országos á/tlagszámátnak, sem ejzellemi, erkölcsi fajsúlyának, aki megfigyelte, hogy a zsidóság túlzott érvényesülése gyagran nem magasabb intelligenciát, hanem csak tekintet nélküli könyököt jelent, aki analizálni meré­szelte a budapesti metropolis zsidó intellektu­elek szellemi életének számos Ízléstelenségét és ripők amoralitását, stb., az ilyen ember rögtön közveszélyes, durva, műveletlen antiszemita­ként lett beállítva.« (Rothenstein Mór: Azóta keiriesztény-forradadmár lett! — Derültség.) De, t. Képviselőház, miéig rabbi is akadt, aki ez el­len fellépett. (Várnai Dániel: Az Ízléstelensé­geik ellen mindenkinek kötelessége tiltakozni, senki sem Védelmezheti!) Itt van Wallenstein Zoltán pécsi főrabbinak az Egyenlőségben meg­jelent cikke, (Várnai .Dániel: Igaza van!) amelyben azt mondja (olvassa): »Fájdalommal kell beismernünk, hogy zsidó ügyvédeink a vallási nihilizimus leláncolt Prometheusai. Vaunak zsidó orvosaink is, de hitetlenek. Vannak zsidó tanáraink: a szofizmák útvesz­tőinek prédái. Vannak zsidó mérnökeink, az életet egyoldalú anyagéi vis éggel megfejteni akarók, vannak zsidó műveltjeink, divatos ta­nításokból zavaros gondolatfoszlányokat el­csenve, az isteni ideálhoz fel nem érők. Vannak zsidó intellektueljeink: zsidóságukat sunyi módon idegen habitusokkal palástolók. Vannak zsidó férfraink: diszharmóniás, si­vár lélekkel, szánalmas módon két küszöbön bukdácsolók, és vannak zsidó asszonyaink zsi­dótlanságban elhamvadt szívvel.« (Pakots Jó­zsef: Ez a papnak kesergése a vallástalanság miatt!) T. Ház! A zsidó vallásnak még egy ilyen hivatott képviselője is ennyire meglátja, hogy mi következik be a szellemi intellektuellek túl­termeléséből, mert ezekre a jelenségekre mutat rá. S aki ezt látja, az igazat kell, hogy adjon nekem abban, hogy az ilyen szellemi túlterme­lés nemcsak nekünk, hanem magának a zsidó­ságnak sem áll érdekében és hogy a zsidóság­nak magának kell gondoskodnia arról, hogy az ilyien szellemi proletariátus túltermelése az ő soraiban se következhessek be. Mert nagyon könnyű és nagyon egyszerű dolog lenne argu­mentálni azzal, hogy mi már láttuk egyszer, hogy mi következett be abból, hogy a zsidó szellemi proletariátus már túlságosan kifejlő­dött. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy sok szenvedést kellett a becsületes zsidóságnak is kiállania azért, mert voltak és akadtak olyan szellemi proletárok, akik 1918-ban odamentek a kommün első vezérkarába. A zsidóságnak a kommün alatti viselkedéséről csak néhány számbeli tételt kell emlitenem, amely mind erre a lapra tartozik. Hiszen a közoktatásügyi tudo­mányos népbiztosságnak propaganda-osztályá­ban 54 propagandista közül 51 volt zsidó. A Galilei-kör 67 ember kiküldését ajánlotta for­radalmi tevékenység céljából és a 67 közül 57 volt a zsidó. Az egyetemi tanács kommunista viselkedése miatt 58 medikust volt kénytelen kizárni az összes egyetemekről, ezek közül 54 volt zsidó. Az orvosi kar 46 tanársegédet, gya­kornokot és műtőnövendéket volt kénytelen kizárni, a 46 kötzül 43 volt zsidó. 14 egyetemi magántanártól kellett megvonni a habílitácíót; ezek közül 14 volt a zsidó. A királyi Orvos­egyesület kommunista viselkedés miatt 20 tagot zárt ki az egyesületből, ezek közül 19 volt a zsidó, stb., stb. Világos, hogy ezek nem a zsidóság érdekeit képviselték, világos, hogy ezek egyenesen ár­tottak a zsidóságnak, ártottak annak a társa­dalmi békének, amelynek bekövetkezését ők szeretnék a legjoban. Nekünk lehetetlenség eze­ket a tételeket elfelejtenünk, és oda kell töre­kednünk, hogy a magunk részéről lehetőség szerint megnehezitsük és megátoljuk, hogy itt egy akár zsidó jellegű, akár keresztény jellegű szellemi proletariátus, képződjék ki. Számará­nyon felüli előjogokat veszedelmes adni azok­nak, akiknél ilyen jelenségek a múltban egy­szer már tapasztalhatók voltak. A törvényjavaslat belpolitikai argumentu­mai között van .az, hogy módosítani kell az 1920: XXV. tcikket azért (Esztergályos János: Nem kell módosítani, el kell törölni!), mert azt a zsidóság sárga foltnak tekinti magára nézve. Én azt hiszem, hogy ez az érzékenység nincs megindokolva. Sárga folt lenne akkor, ha a zsidósággal valami különleges elbánás történnék, ebben a törvényben valami megszé­gyenítő, megbélyegző, nem egyenlő elbánás, de ott, ahol a törvény kifejezetten az egyenlő el­bánás elvi álláspontjára áll, ott ezt sárga folt­nak senki a maga részéről nem tekintheti. Vagy az a sárga folt, hogy ebben a törvény­ben a zsidóiságot fajnak deklarálják, bár a tör­vény ezt nem mondja meg kifejezetten? Baracs Marcell igen t. képviselőtársam törvényszakaszokra hivatkozott, amelyek sze­rint az eddigi Corpus Jurisban a zsidóság se­hol sincs fajnak vagy nemzetiségnek dekla­rálva. Éz azonban csak féligazság, mert én is átnéztem ugyanezeket a törvényeket és azok­ban mindenütt csak az izraelita felekezetről, az izraelita felekezet viszonyainak, jogainak rendezéséről van szó, de sehol sincsen expres­sis verbis, sem más formában értetődőleg az mondva, hogy a zsidóság nem faj, hanem csak vallás. Tegnap Tury Béla igen^ t. képviselőtár­sunk, a mi pártunk vezérszónoka, megállapí­totta, hogy a zsidóság tényleg nemcsak feleke­zet, hanem faj is és azt vitatta, hogy a zsidó­ságnak erre tulajdonképen büszkének is kel­lene lennie. Én ugy látp'm v hogy a zsidóság nem is egységes ebben a kérdésben. Az asszi­milált zsidóság azt vitatja, hogy ő ilyen 'és olyan vallású magyar, ezzel ellentétben a zsi­dóságnak egy másik rétege viszont _azt vallja, hogy ő igenis faj. Én nem döntöm el a kettő

Next

/
Oldalképek
Tartalom