Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-128

Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1928 február 15-én, szerdán. 45 vétségben az 1920 : XXV. te. módositására a hangulatot megteremtették. Kétségtelen az is, hogy igy az az eset^ áll elő, hogy egy belföldi és a belföldön elintézhető kérdést a baloldal a külföldön keresztül, külföldi nyomással kényszeritett a kormányra. Én nem láttam ennek a szolidaritásnak más téren a példáját, mint csakis a zsidóság terén. Nem láttam például azt, hogy a francia kultúrharc idején a francia katholikusok más ország katholikusaihoz fordultak volna, vagy idefordultak volna hozzánk, hogy mi tiltakozzunk Franciaországban ezek ellen az intézkedések ellen. Nem láttam azt sem, hogy Mexikóból, ahol most véres katholikus üldözés folyik, valaki is idefordult volna hozzánk abból a célból, hogy szólaljunk mi fel a Népszövetségnél az ő honfitársainak üldöztetése és tömeges kivégzése ellen, mert hiszen természetesnek csak azt lehet tartani, ha mindenki a maga portáján bizik a maga igazságának győzelmében. Amint Mexikóban egészen biztosra veszik, hogy az ottani szabadkőműves és kommunista kormány bukásával ezek az üldözések, ezek a vértanugyártások meg fognak szűnni, ugy kellett volna biznia magának az itteni zsidóságnak is abban, hogy saját erejéből és kezdeményezéséből meg tudja változtatni ezt a törvényt akkor, amikor annak megváltoztatására a megfelelő időpont elérkezik. De mélyen t. Képviselőház, nálunk az a rendszer van, amint azt Szabó Dezső a Nemzeti Újságban tegnap közzétett nyiltlevelében megirja, hogy (olvassa): »Ha egy zsidó gyereket megbokszolnak az egyetemen, a Dohány-utcától Genffig atrocitást ordit az egész világ. Ez az atrocitás, mely annyiszor ismétlődött meg a magyarság tragikus életében: mégis csak végtelenül mélyebbreható emberi bántás, mint egy-két nyakleves. Ha odajajgatjuk Genfnek a felemelet öklöt, kiáltsuk oda azokat, a mély okokat is, melyek a felemelt öklök korát megteremtették. Csak a teljes igazság az igazság«. ^Láttuk itt ennek a szolidaritásnak a példáját legutóibb Hatvany-Deutsch esetében, amikor őt 7 esztendőre Ítélték el a magyar nemzet meggyalázásáért. Láttuk, hogy a külföldi zsidóság minden lépést megtett arra, hogy a magyar biróság ítéletét a kormánnyal szemben diszkreditálja és hogy a magyar kormánynál érvényt akarjon szerezni annak a faji összetartásból fakadó követelésnek, amely ennek az Ítéletnek megváltoztatását vagy legalább is kegyelmi utón való enyhítését célozza. Magam részéről a panaszt teljesen igazságtalannak és teljesen méltatlannak tartom. Azt mondom, hogy a zsidóságnak abszolúte nincs oka panaszra a numerus clausus-törvény ellen, mert ez a törvény egyáltalában nem sérti az egyenlőség elvét, sőt az egyenesen a zsidóságra nézve kedvezően és méltányosan hajtatott végre, mert hiszen — imajd később igazolni fogom, — egyetlen egyetem sincs, amely bármelyik tanévben, vagy bármely évfolyamában a 6%-nyi zsidófelvételre szorítkozott volna, hanem mindenütt bőségesebben és belátóbban kezelték ezt a törvényt anélkül, hogy ezért a zsidóság részéről bármi legkisebb elismerést is tapasztalhattunk volna. Hogy ez nem sérti a zsidóságot az egyetemre való jutás tekintetében, ezt vagyok bátor magának a magyar kir. kormánynak előterjesztésével igazolni, amelyet Haller Istvánnak a numerus clausus-ról szóló könyvéiben szórói-szóra olvashatunk, amely könyvet én a továbbiakban bőségesen fogok idézni. A magyar kir. kormány a külügyminister aláírásával azt mondja (olvassa): »A főkérdés az, hogy a magasabb tanulmányokra való bocsa szempontjából a zsidók kezeltetése az ország egyéb polgáraihoz képest egyenlő alapon történik-e. A válasz csak igenlő lehet, mivel magasabb tanulmányokra való ibocsáttatásuk a többi magyar polgárra érvényes elvek szerint állapíttatott meg. E tekintetben a törvény nemcsak semmi különbséget nem tesz, — hiszen egy, a zsidókra külön alkalmazható intézkedést sem tartalmaz, — hianem ténybeli tanúság szerint egyedül a zsidók mutatnak fel nagyobb számúi hallgatóságot a kérdéses iskolákban, mint amilyen az országhoz, mint egészhez mért arányszámuk szerint kijárna. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a zsidóság a lakosságnak körülbelül 6%-át teszi ki. Az 1924—25. iskolaévben a törvény intézkedése alá eső főiskolákon a zsidó hallgatók száma közel kétszerese annak, amelyre a zsidók az ország összLakosságához képest fennálló arányuk szerint jogOiSitva volnának.«Ez a megállapítás, amely teljesen fedi a tényeket, igazolja azt, hogy itt sérelemről beszélni nem lehet. De ez sem önkényes intézkedés, mélyen ti Képviselőház, mert^ kétségtelen, hogy az egyetemre való beiratkozás tekintetében Trianon óta a korlátozásnak helyének kell lennie. Kell lenni korlátozásnak két okból i&< Az egyik ok az egyes egyetemek befogadó képességében van megadva. Amikor például a műegyetemet 1800 hallgatóra építették és ott a vegyészeti szakon a laboratóriumok, az építészeti szakon a rajztermek, a gépészeti szakon a műhelyek egy meghatározott hallgatószámra lettek építve, amelyekbe nem lehet több embert bepréselni, mint ahány ilyen hely van, akkor az a műegyetem nem csonka Magyarországra épült. Az a műegyetem akkor Nagy-Magyarországra épült s ennek a NagyMagyarországra épült műegyetemnek is csak 1800 helyet terveztek azért, mert tervben volt annak idején a temesvári második műegyetem felépítése. (Ugy van! jobbfelöl.) De ha itt egy adottság van, akkor a magam részéről nem tartom elképzelhetőnek azt, hogy 1800 olyan helyre, ahol egy helyre nem lehet két hallgatót beiktatni, mint a statisztika mutatja, már évek óta 2200—2500—3000 hallgatót vesznek fel. Az idei tanévben is 2200 hallgató van, tehát 400 olyan felvett hallgató is, akinek tulajdonkép a laboratóriumokban, műhelyekben és rajztermekben effektive nincs helye, akik a folyosón kénytelenek rajzolni. Itt tehát feltétlenül le kell szállitani a felvehető hallgatók számát, (Várnai Dániel: 3800-at engedélyezett a minister !) Épen azért mondom, hogy nem lehet panasz a törvény ellen. Azt hiszem, sokkal rigorózusabban jár el ezen a téren például a kereskedelemügyi minister, mert hiszen közismert dolog, hogy a felső ipariskolán csak a jelentkezők számának 30% -át veszik fel. A felső ipariskolán meg van szabva, hogy két párhuzamos osztályban 42—42 hallgató lehet, ennél többet semmi körülmények között sem vesznek fel, sőt, amikor ezzel szemben az érdekelt körök az ipariskolák számának szaporítását követelik, a kereskedelmi minister mindig megáll azon az állásponton, hogy nem lehet az ipariskolák számát szaporítani, mert évente 84 gépész kibocsátása a felső ipariskolából teljesen elegendő ahhoz a kereslethez, amely az országban ezekkel szemben megnyilvánul. Igenis, vannak tehát olyan keretek, amelyek meghatározzák, hogy ennél többet felvenni nem lehet. Én mindig kulturhumbugnak 8*