Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-127
Az országgyűlés képviselőházának 127. ülése 1928 február 14-én, kedden. 39 az oldalborda és a tehén részére is egy-egy receptet. A nagy beszélgetés közben azonban valahogy összecserélte az orvosságot és ezt csak akkor vette észre, amikor már régen hazament az illető atyafi az orvosságokkal. Azután elfelejtette a dolgot, ugy gondolkozván, hogy csak egy kis ártatlan gyomofrkeserüviz volt az, amit mindkét célra adott. Találkozik egy pár hét múlva az illetővel és megkérdezi: caieggyógyu'lt-e a komámasszony és mi van a Siskával? Hát azt feleli az illető: tekintetes komámuram, meggyógyult, de soha ilyet életemben nem tapasztaltam: amikor beadtam amyjukoimmak az orvosságot, mintha bőgött volna, mint a tehén, amikor pedig (beadtam ,a tehénnek az orvosságot, mintha emberi hangokat hallatott volna, hogy: »jaj«. De szerencsére mind a kettőnek jót tett az összecserélt orvosság és mindkettő meggyógyult. Az 1868 : XLIV. te. és az 1908 : XXXVIII. te. tehát eleven bizonyságai annak,— amit, ismétlem, Magyarország ezeréves históriája is tanusit — 'hogy Magyarország a nemzetiségekkel mindig nagyon kulánsan bánt. Ha ugy bánt volna velük, mint ahogy a mérnetek bántak Pozenben a lengyelekkel, akkor nem maradt volna itt Írmagja sem a tótoknak, olahoknak, rácoknak < és más nemzetiségeknek. Épen az volt a baja a magyar kormányoknak, hogy telerakták a nemzetiségi, vidékeket állami intézményekkel, iskolákkal, ott csináltak közgazdasági, földművelési akciókat, mig az alföldi magyar nép tarisznyát akasztott a nyakába, koldusbotot vett a kezébe és elment_ kivándorolni. Ha ezeket unind figyelemibe veszem, akkor felsír a lelkem hazám .megrontásán, fajtám tönkretételén, látván, hogy még mindig ilyen rágalmakkal szórják tele ellenünk az egész világot, hogy még mindig mem elég a keserűségnek, az ürömnek az a pohara, amelyet a magyar nemzetnek, a Golgotán vonagló ezeréves Magyarországinak a kezébe nyomtak. Ha ezt elgondolom, átérzem és ha ezt átérzi ez a csonka nemzet, ez a csomkaságábam vergődő, csüggedő, de imégis a Golgotán is a feltámadás dicső csillagát kereső és majd 1 megtaláló nemzet, (Éljenzés a jobboldalom.) akkor nem lesznek itt közöttünk heves harcok, nem lesznek közöttünk éles összetűzések, akkor nem lesznek itt nagyszerű tudományos előadások, hogy faj-e, vagy felekezet-e a zsidóság. Hát persze, hogy felekezet, mindig az volt, de nem mindegy-e az? Hiszen kimutatták igen t. képviselőtársaim, hogy semmi sérelem sem érte a zsidó felekezetet ennek a törvénynek ,a meghozatalával és végrehajtásával. Én sokat mondhatnék az én szegény szeremesétlen pusztuló, sorvadó felekezetemnek, nem mondom sérelmeiről, hanem hanyatlásáról, mert épugy megcsonkitották az egyetemes evangélikus magyar egyházat is, mint ezt a szegény országot. És ugy küzd ez a törpe evangélikusság az anyaszentegyház egyetemességéért, mint a történelmi Magyarország helyreállitásáért. Nem csinál sérelmeket, nem üz gravamenális politikát ilyen kérdésben, mint ez a nevelési és gazdasági kérdés, amilyen ai szellemi proletariátus további túltengésének megakadályozása. (Ugy van! Ugy van! Éljenzés jobbfelől.) Ká kell térnem még egy másik kérdésre is, amellyel a mai vitában foglalkoztak tisztelt képviselőtársaim is. Ez az antiszemitizmus kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja Baracs Marcell igen tisztelt képviselőtársunk a kormányra, a ministeri székekre mutatva: ez a kormány antiszemita. Felállt utána a. mélyen tisztelt közoktatásügyi minister ur és azt mondotta, hogy ez a kormány nem antiszemita. (Temesváry Imre: Minthogy igaz is!) Persze, hogy igaz, természetes. Én nem akarom sem a kormányt, sem a pártot megvédelmezni, hogy antiszemita vagy nem antiszemita. Hiszen kérem, ha antiszemita volna ez a kormány, akkor sokan nem támogatnák. Ha antiszemita volna, ha felekezeti tendenciájú programmot vallana ez a párt, én nem volnék tagjai között. Éh nemcsak azt állítom, hogy sem a kormány nem antiszemita, sem ez a párt nem antiszemita, de állitom, mert ismerem fajtámat, hogy a magyar népi, a magyar nemzet sem az, nem is volt és nemi is lesz^ mert az antiszemitizmus a magyar lélektől idegen valami. (Ugy van! Ugy van! balfelől-) Ezzel a kérdéssel foglalkozva, eszembejut az én megboldogult jogászkorom, (Derültség.) A múlt században volt, tehát már igen régen. Abban az időben, a 90-es években, keletkezett vagy akart keletkezni Magyarországon az antiszemitizmus. Az én kedves nagynevű földini és apai jóbarátom — minden Vas megyei egyetemi hallgatónak apai jóbarátja — a peskefői Istóczy Győző bontotta ki az antiszemitizmus zászlaját. Egy alkalommal összegyűjtött bennünket az Andrássy-uti Drexler-féle, akkor a szegény jogászoknak roppant fényes vendéglő külön termében és ott azután egy kis nemzeti gulyás, egy kis karcos elfogyasztása közben magyarázta nekünk az ő elméletét. Avval kezdte: Kedves vasi fiaim! Először titeket akarlak meggyőzni arról, hogy én nem vagyok antiszemita. De meg akarlak benneteket győzni arról, hogy a zsidóságnak Magyarországon való térfoglal ásai, térhódítása, — akkor a 90-es években — minden téren teljes elnyeléssel fenyeget minket, magyarokat — mondotta Istóczy Győzői Mi hallgattuk szavait. Aizután hosszú, hosszú történelmi fejtegetéseket olvasott fel a zsidóság világtörténelmi szerepléséről és a végén konklúzióként azt mondta: azt szeretném ha a zsidóság teljesen asszimilálódnék a magyar fajjal. De inkább a magyar romlik ott, ahol alkalmazkodik a zsidósághoz — mondta Istóczy Győző. Mert a helyett, hogy a zsidó is foglalkoznék a földműveléssel, a földművelési napszámos munkával, a favágással, etcetera... (Krisztián Imre: Verejtékes munka!) Minden munka verejtékes, minden becsületes munka verejtékes. A testi munka is, a szellemi munka is verejtékes. Még az is verejtékes, ha az ember egy jó közbeszólást ereszt meg. (Derültség.) Elég az hozzá, hogy ezeket hosszasan magyarázta nekünk a magyar antiszemitizmus első apostola: Istóczy Győző és azt mondotta, hogy először minket szeretne meggyőzni, azután az országgyűlést és a kerületeket és egy nagyszerű antiszemitapártot alapit, — nem ugyan antiszemita jelszóval, hanem magyar nemzeti demokrata vagy ilyenfajta szót használt. (Derültség.) Mi azután hallgattunk, megettük 'a nemzeti kis jókat, megittuk a karcost és azt mondtuk: legközelebb megint találkozunk. Azt mondotta a mi kedves apai jóbarátunk, hogy legközelebb — nem tudom micsoda — tudományos, zsidó tudományos munkákat fog felolvasni és előadni nekünk, amelyekben bizonyítgatja, a zsidóságnak a nemzetközi életben és a világ történetében való kárhozatos szereplését. Erre azután elbúcsúzkodtunk és a következő előadást már a a Kecskeméti-kávéházban töltöttük el billiárdozás és dákózás köz6'
