Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-127

Az országgyűlés képviselőházának 1 geknek, mint testületeknek — ezt nevezem kollektiv jognak —• ad jogot, különösen kulturális téren. Ezek a kisebbségvédelmi paragrafusok azt biztositják, hogy az ország testében, vagy organizmusában élő kisebbségek a maguk kultúráját épen ugy fejleszthetik, mint a többség, tehát az iskolafentartásban és igy tovább ezeket a jogokat a testületeknek biztositják. íme ezek a szakaszok az egyéni és kollektiv jogokat ilymódon biztositják, de akkor kérdezem: hol van a trianoni békeszerződésnek a kisebbségi védelemről szóló rendelkezéseiben az a szakasz, amely megtiltja egy nemzetnek, hogy a saját belső életében az egyenlő elbánás elvén akár korlátozásokat, akár más rendelkezéseket eszközljönl! (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) Ezek a rendelkezések nem tüntetik el az európai nemzeteknek összetételében a kisebbségeket, a faji, a nyelvi és a vallási kisebbségeket, annyira nem tüntetik el, hogy egyenesen azok védelmét biztositják intézményesen, és azt kívánják, hogy e kisebbségek ellen kizárólagosan erőszakos intézkedések ne hozassanak, hanem a kisebbségek, mint ilyenek, mindig egyenlő elbánásban részesüljenek a jogok terén is a nemzet más nagyobb rétegeivel. Az egészen világos, hogy a kisebbségek védelméről szóló törvények szellemében mi az egyenlőség: az osztóigazság! Ha szerződésekben, békeszerződésekben egyes nemzetekben, a nemzetek társadalmában kisebbségeket állapítanak meg, akkor ott az egyenlőség elve az osztó igazságnak alkalmazása a polgárokkal szemben az egyenlő elbánás minden téren. (Ugy van! Ugy van! jobb- és a baloldalon.) Ez azt jelemi, hogy sem a kisebbségek, sem többségek privilegizált helyzetben ne legyenek. (Ugy van! — Ez igaz! a baloldalon.) En kérdezem azoktól, akik a Nemzetek Szövetségének interpretációját annyira döntőnek veszik, hogy még ezt a magyarázatot is labilisnak, ki nem elégitőnek tartják, képzelik-e azt, hogy Európában, aho^ történelmi nemzetek, nemzeti társadalmak vannak, ezek az uj békeszerződések meg akarták volna szüntetni azoknak a jellemét, karakterét, géniuszát, társadalmi összetételéti Nem uraim, ellenkezőleg. Látták az uj Európának alkotói, hogy az ő politikájuk nagyon sok kisebbséget taszit más államok testébe, ahol félni kellett attól, hogy ezeket erőszakkal kiirtják, elnyomják. A kisebbségek védelméről szóló törvények nem Magyarország miatt hozattak, azok teljesen függetlenül jöttek létre a trianoni szerződés intencióitól. Nem Magyarország miatt volt ezekre szükség, amelynek jogtisztelete nyilvánvaló volt, hanem szükség volt ezekre Jugoszlávia, Románia és Csehország miatt (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Természetesen világos, hogy az egyöntetű eljárásképen a trianoni Magyarországnak is el kellett ezeket törvényként fogadnia. Amikor tehát azt látom hogy Európának mai vezető emberei, politikusai nagyon jól tudják azt is, hogy az európai nemzeteket, államokat nem valami he. geli eszme tartja össze, sőt nem is a jogállamnak a fogalma, még nem is a nyelvnek az azonossága, f hanem jól tudják, hogy itt Európa földjén élnek nemzetek, államok, amelyeknek karaktere történelmileg alakult ki, amely történelemben a vallás, a kultúra, a gazdasági élet mind együtt a hatóerő; akkor nekem ne mondják azt, hogy ezek az emberek olyan törvényeket akarnak hozni, amelyek a nemzeteknek ezt a nemzeti vagy történelmi jellegét géniuszát, szellemét tökéletesen mellőzni akarták és nem K ülése 1928 február 14-én, kedden. S3 bánták, hogyha az megváltozik, vagy egészen megsemmisül. Különösen nem hihetem azt, hogy amikor Európában, az egyetlen Oroszországot kivéve, most csak polgári államok vannak, tehát mindenütt az intelligenciának van vezetőszerepe kivétel nélkül, akkor Európa uj térképének megrajzolói nem akarhattak olyan törvényeket hozni és ráerőszaakolni a nemzetekre, hogy abszolúte tiltani akarják azt, hogy a nemzet megpróbálja óvni a maga nemzeti karakterét, intelligenciájának szellemét és géniuszát, ha az veszélyben van. (Gál Jenő: Jól kidicséri Trianont.) Nem dicsérem ki, de felteszem az illetőkről, hogy van annyi történelmi érzékük és ebből akarom argumentumomat levonni. (Gál Jenő: Eddig magyar ember ezt nem mondta soha! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Amennyiben én ezt feltételezem, ebből én a kisebbségek védelméről szóló törvény interpretációjához meritek argumentumot. Én különösen nem hiszem azt, hogy ezek a törvények ugy, amint vannak, korlátozásokat és intézkedéseket tilthatnának egy nemzet életében akkor, amikor az a gazdasági válság kellős közepében van, amikor elszegényedtek olyan társadalmi rétegek, amelyeknek elsorvadása talán nem egészen érdektelen a nemzeti jövő szempontjából, amikor ugy eltolódott a vagyoni gazdasági egyensúly és hozzáteszem, amikor még nem következhetett be az az asszimilációs folyamat sem, amely az idők folyamán minden nemzet testében végig megy. Nem azt mondom, hogy azok a kisebbségek kevésbé hazafiak, de más a karakterük és más a géniuszuk, más a szellemük. Én tehát annak a nemzetnek szeHemét, társadalmát. Összetételét védhetem anélkül, hogy az ő emberi méltóságukat, vagy még a hazafiuságot is sérteném. (Várnai Dániel: Amerika nagy lett, pedig különböző nemzetek alkotják.) Amerikát azért nem emiitettem, mert hangsúlyoztam, hogy a békeszerződés az európai nemzetekről intézkedik. (Derültség a jobboldalon.) A békeszerződést Amerika nem fogadta el, nem is irta alá és nem tartja magát hozzájuk, tehát annyival is inkább a történelmi európai nemzetek számára készültek. (Várnai Dániel: Szép igazolása Clemenceaunak.) Nem igazolása Clemenceaunak. Most ugy tessék elképzelni, hogy nem itt a Képviselőházban beszélek, — ha nagyzásnak nézik is — hanem hogy mit mondanék a Nemzetek Szövetségében argumentumául és védelméül a numerus clausus szükségessé vált intézményének. Tehát a konklúzió szigorúan a numerus claususra az, hogy itt is csak az követeltetik a békeszerződés értelmében, hogy egyenlő mértékkel mérjünk és a kisebbségek jogait ne játszuk ki, a kisebbségeket ki ne nullázzuk és azért tartottam volna kezdettől fogva a numerus clausus reformjára, módositására egy olyan rövid szöveget a legmegfelelőbbnek, amely egyszerűen kimondotta volna azt, hogy az engedély megadásánál az arányszám ugy állapitandó meg, hogy a faji, nyelvi és vallási kisebbségek jogai se szenvedhessenek sérelmet. (Helyeslés a jobboldalon és a közéven.) Evvel pozitiv védelmet nyújtottam volna és nyújtanék a kisebbségeknek. Engem csak erre és semmi másra nem kötelez a trianoni békeszerződés. (Gál Jenő: A zsidóság nem kisebbség, nem nemzeti kisebbség!) Nem mondom, hogy nemzeti kisebbség. (Bródy Ernő: Semmiféle kisebbség! Egyforma emberek vagyunk!) Akkor miért van a békeszerződés. Haraggal ezt el nem intézhetjük, (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne