Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-127

34 Az országgyűlés képviselőházának 127, ülése 1928 február lé-én, kedden. méltóztassanak a szónokot ' közbeszólásaikkal zavarni. (Bródy Ernő: Nem érdekel engem a békeszerződés! Egyforma ember vagyoK: min­denkivel!) Tury Béla: Minket a békeszerződések meg­szegése címén támadnak. Ezért mondják, hogy nem lesz Magyarország és hogy nem jó utón vagyunk, — mondja Hegymegi-Kiss képviselő­társam — mert ezen az utón még jobban felhív­juk magunkra ellenfeleink haragját és jogos haragját, mert nem tartjuk meg a törvényeket. Én tehát azt mondom, hogy az általam ter­vezett módosítás nem ütközik a törvénybe, va­gyis kielégíthetné azokat is, akik a békeszerző­dés alapján állnak és a nemzetközi fórum előtt kénytelenek megjelenni, ahol sem Bródy t. képviselőtársam, sem én nem jelenünk meg. Azokra gondolok, akik evvel az argumentum­mal jöttek és hozták ezt a módosítást, hogy tessék ezt a törvényt ugy megcsinálni, hogy ne lehessen hivatkozni a kisebbségek eltiprá­sára, a kisebbségek védelméről szóló törvény­nek, a jogegyenlőségnek megsértésére. Ezek után talán megértik, miért vettem magamnak bátorságot, hogy a törvénynek ilyen magyarázata mellett azt mondtam: na­gyon helytelen az, hogy az ellenzék ilyen kife­jezéseket használ, hogy a numerus clausus-tör­vény az ököljog osökevénye, hogy a hv""*>niz­mussal, a jogegyenlőséggel ellenkezik, hogy mi kannibálok vagyunk, (Bródy Ernő: Ez mind kevés. — Zajos ellenmondások a jobboldalon.) és hogy elveszi a jogcímünket arra, (Zaj.) — ami ebben a legsajnálatosabb — hogy a nem­zetközi fórumon védjük a mi véreinket. Én nagyon csodálkozom azon, hogy függetlensé­günket most ilyen argumentumokkal bástyáz­zák körül. Akik életet harcoltak végig az osztrák hatalom beavatkozása ellen, azok most folyton argumentumnak fogadják el egy má­sik idegen hatalom beavatkozását. (Bródy Ernő: Dehogy fogadjuk el!) Elfogadják, mert beszédjükben hivatkoztak rá. (Bródy Ernő: Nem fogadom el! Mint magyar ember mondom ezt!) Bródy t. képviselőtársam még nem be­szélt, neki nem is válaszolok, csak azokra vá­laszolok, amiket Hegymegi-Kiss, Baracs és többi t. képviselőtársamtól hallottam. De még jobban csodálkozom azon, ha azt is folyton emlegetjük: kérem, ez nem jó ut Trianon megszüntetésére, az integritás felé, ha nem alkalmazkodunk a nyugati szellemhez, ennek egyik-májsik követelményéhez, mert hiszen, valljuk be őszintén, mindnyájunkat terhel benne a bűn, mi már egyszer lecsúsztunk ezen a lejtőn, azért, mert elhittük, hogy le kell szerelnünk, mert elhittük, hogy még a király­ságból is ideig-óráig köztársaságot kell csi­nálnunk. Elhittünk mindent, hogy csak a nyu­gati hatalmak szájaize szerint kell mosolyog­nunk (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a bal­oldalon.) és akkor buktunk el a lejtőn ugy, hogy most nem tudunk felállni. (Forster Elek: Kiknek hittük el? — Peidl Gyula: Az egyik akkori vezére beszélte eztl Neki hitték el!) Ne csodálkozzanak tehát azon, hogy nem akarom, hogy még egyszer könnyelműen ebbe a hibába essünk, hogy egy szóra, egy füttyre, minden gondolatra és minden kívánságra behódoljunk. Ez a legnagyobb szolgasága volna a nemzet­nek. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a balolda­lon. ~ Rothenstein Mór: Önök detronizáltak — Zaj.) Az ember tanul a saját maga hibáján és kárán. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tury Béla: A másik ok, amivel jött a kor­mányVez: hogy nem jó á régi szöveg, módosí­tani kell, mert idehaza a zsidóság meg van bántva s mert azt tartja, hogy az 1920 : XXV. tcikk sárga foltot nyomott rá. Én alkalmazko­dom zsidó polgártársaimnak ehhez a felfogá­sához. Azt mondom: a régi törvény valóban a zsidóságot nemzetiségnek vagy fajnak dekla­rálta, pedig a magyar judikaturában ez, mondjuk, tényleg legalább is novum volt. A kultuszminister ur igyekezett ugyan megmagyarázni, hogy a követett eljárás nem volt törvénysértés, de elismerem, nem volt •kifejezetten benne a törvényben, az intenciót •már magyarázni kell, tehát, még a legszéle­sebb magyarázatba is hajlandó vagyok bele­menni. Elfogadom Baracs Marcell jogi állás­pontját, s azt mondom: Épen azért, mert belá­tom ezt, meg kell változtatni a törvényt, hagy­juk ki ezt a sérelmes pontot, amely a zsidósá­got fajnak vagy nemzetiségnek deklarálja és maradjunk amellett, hogy a zsidósági vallási kisebbség az országban. Ezt hajlandó vagyok elfogadni azért, mert a békességet ezzel szolgádul vétem s a maga akarata ellenére senkire sárga foltot nyomni nem akarok, de azért méltóztassék megen­gedni, az a beállítás, hogy valaki fajnak tartja a zsidóságot, nem sereiéin, <nem megalázó és megszégyenítő, mert minden egyes népnek 'büszkesége az ő fajisága, az ő múltja, az ő tör­ténete. És ki legyen erre büszkébb, mint a zsi­dóság, amely ezer esztendőkön keresztül nagy­szerű kulturbivatást, providenciális hivatást teljesített a történelemben 1 ? (Zaj.) Hiszen ami­kor a zsidóság múltjáról beszélt Baracs Mar­cell t. képviselőtársam, bár tiltakozott az el­'len, hogy a zsidóságot fajnak mondják, abból a kannibáli hangból egyszerre olyan elégikus és elérzékenyedett hangba csapott át, s ez na­gyon tiszteletreméltó és szép dolog. Nem lá­tom, hogy miért volna ebben sérelem, sőt azt látom, hogy a cionizmus, amelyet eddig bizo­nyos elvi és taktikai okokból a zsidóság nagy többsége Magyarországon elvetett, már itt is szervezkedik; valljuk be, ez voltakép a zsidó öntudat kivirágzása volt. A nagy zsidók, akik a cionizmus mellett törtek lándzsát, ugy^ lép­tek fel, mint a zsidó fajnak a képviselői és nagy emberei, akik messzebb néztek az orruk­nál. (Zaj a szélsőbaloldalon. Ne dicsérjen min­ket!) Előbb az volt a baj, hogy keményebben mertem beszélni, most pedig ez a baj? Sőt nincs-e ugy, hogyha vallási kisebbség a zsidóság, hogy akikor egyúttal faji kisebb­ség is? Hiszen a zsidó vallás faji vallás volt, messianismus a lényege. Abban a percben, ha 'a messianismust elveti, lyukas mogyoróvá vá­lik és nincs semmi értelme, ha a zsidó vallási felfogást a zsidó fajon kivül is kiterjeszti. 'Csöbörből-vödörbe meregetem a vizet, ha azt meindom, hogy faj, vagy vallás, mert a zsidó vallásnak épen a fajisága a karakter a lényege. A zsidó vallásban nagyon sok szép erkölcsi tanítás volt, felebaráti szeretet stb, amely a keresztény vallás is követ, de Krisztus a val­lást egyetemessé, internacionalissá tette. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Én mindebből azt látom, hogy csak a sza­vakkal játszunk. De én nem bánom és szive­sen koncé dalom, hogy töröltessék a magyar törvénytárból ez az állítólagos szégyenfolt, de engedjék meg, hogy amikor ezt töröljük, a különbséget mégis ne felejtsük el, amely a keresztény és zsidó kultúra között van. Mert talán meg méltóztatnak engedni, ha azt mon­dom, hogy más a keresztény kultúra és hogy nem hiába kezdték az időszámítást Krisztus­tól. Az egyenlőség nevében azt is kifogásol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom