Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-127
âO Az országgyűlés képviselőházának 127. ülése 1928 február iá-én, kedden. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) ennek a társadalomnak éreznie kell, hogy az apró kicsinyes érdeíkeken felül van egy magasabb érdiek: az államot a nagy emberi eszmények szolgálatában minél erősebbé és hatalmasabbá tenni, mert hiszen miauéi több boldogság,, minél több szabadság lesz, minél több derült levegő lesz ezen a magyar glóbuson, annál jobban kívánkoznak ide a tőlünk erőszakkal elszakított testvéreink. Arra kérem tehát a javaslat ellenzőit, balról is, jobbról is, ne méltóztassanak tüzesiteni, gyújtani, hevesebbé tenni ezt a szerintem céltalan és redményre nem vezető vitát. (Petrovácz Gyula: Majd meglátjuk, hogy eredménytelen-e H Majd meglátjuk és megvárjuk az időt, amikor kisüt a lehetcíségek napja, hagy ebben az országban újra visszahozzuk a szabad mozgást, a szabad diplomaszerzést a tudomány és a kultúra munkájának mezéjén. Azt szeretném, abban reménykedem, azt vallom 'és arra kérem a t. kétoldalú ellenfeleket, (Rothenstein Mór: Ott a harmadikon is van! — Derültsép) törekedjenek arra, hogy a numenus clausus-t Örvénynek holtteteme fölött és Nagy-Magyarország viruló élete fölött minél rövidebb időn belül nyújtsanak egymásnak, mint sorsüldözött magyar polgárok, testvérkezet. Ezzel fogadom el a javaslatot és meg vagyok győződve arról, hogy a kormány ennek elősegítésére mindent meg fog tenni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Tury Béla! (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Tury Béla: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. barátom intelméhez és felszólításához tartom magam, hogy túlságosan ne nyújtsuk ezt a vitát és még inkább, hogy ne tüzesitsük meg a levegőt jobban, hogy itt még nagyobb lángok robbanjanak ki. (Jánossy Gábor: Nem olyan tüzes az a levegő!) De az előttem szólott t, képviselőtársam is, aki ezt a rövid törvényjavaslatot az állami rendnek, a nemzeti kultúrának nagy szempontjaiba állította be és azok a szónokok is, akik az ellenzéki padokról eddig felszólaltak, ilyen nagy távlatokból állították be ezt a kérdést, tehát azt érzi az ember, hogy itt tényleg sokkal fontosabb kérdésekről, problémákról van szó, mint amit ez az egy szakasz szószerint tartalmaz és inditványoz. Én is olyanfélekép látom ezt a javaslatot, mint amikor az ember kezébe vesz egy kis tengeri kagylót: akármilyen kicsi, ha a fülemhez teszem, benne morajlik, benne zug egy egész tenger hullámzása. így voltak olyanok, akik az emberi szabadság és jog nagy távlatába állították be ezt a kérdést; voltak,— és bizonyosan lesznek is még, különösen a további vita során — akik a vallásszabadság és a tanszabadság 'kérdését festették e javaslat mögé; lesznek, akik az^állampolgári jogegyenlőség szempontjából fogják talán még tüzetesebben mérlegelni. Azt is látom, hogy e mögött az egy szakasz ^mögött a gazdasági és szociális kérdéseken és a napról-napra kopogtató kenyérkérdéseken kivül tényleg ott morajlik még a világnézetek problémája is. Sőt továbbmegyek és azt mondom, hogy a nemzeti függetlenségnek és még inkább a nemzeti individualitás kifejlődésének kérdése, vagy, — amint Baracs Marcell t. képviselő nr mondotta nem is auxesissel — hogy ettől a javaslattól talán jövőnk sorsa függ. Ismétlem tehát, hogy ilyen nagy kérdések és problémák moraja, hullámzása van ezen egy szakasz mögött, amely tulajdonképen miről szól? A főiskolákra felvehetők számának korlátozásáról, vagy jobban mondva nem is erről, — hiszen ez, megvan az 1920 : XXV. törvényeikben — hanem felvétel módjáról. (Jánossy Gábor: Ugy van! Erről van szó!) Nagyon értem és tudom, hogy ezt a kérdést be lehet állítani ezekbe a nagy távlatokba, ezekbe a nagy eszmékbe, de még inkább tudom, hogy itt sokszor nagyon könnyű ezzel a beállítással hangulatot teremteni az ilyen intézkedés, illetőleg az 1920 : XXV. te. szelleme, értelme ellen, mert hiszen olyan embert aligha fognak találni, aki a szabadságeszmékért nem lelkesedik, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) aki ne érezné minden .vérsejtjében és mozdulatában, hogy az embernek kedves a szabadság, s az emberi élet tulajdonképen szabad levegőn és szabad intézmények között fejlődik. Bár mondom, értem, hogy lehet ilyen nagy problémákat hátterül festeni, s főleg velük hangulatot csinálni, mégis mindezekbe a nagy kérdésekbe nem megyek bele, csak azt mondom azoknak, akik a szabadságeözmék szempontjából kifogásolnak mindenféle olyan törvényt, — nem a módosítást — hanem, mondjuk, magát az egyetemre való felvételnek korlátozását, hogy akkor itt elkezdhetnék egész joggal nagy disszertáció« fejtegetést arról, hogy van-e egyáltalában abszolút jog és szabadság a nemzetek életéiben és társadalmában. Felvethetném ellenkérdésüil azt, hogy van-e végre joga a nemzet vezetőinek irányt szabni abban, hogy a nemzet társadalma miképen alakuljon; van-e joiga a nemzetnek, az államnak a szociális és gazdasági berendezkedésekre vonatkozó kérdésekbe korlátózólag belenyúlni? Hiszen a szociáldemokrata párt hivatalosan megtagadja és lenézi a (manchesteri gazdasági elvet és ezzel elveti a szociális és gazdasági szabadság elvét. Vagy feltehetném ellenkérdiésül még azt is, ami talán ide a legjobban vág, hogy a XX. században, a kultúra mai fejlődési fokán, a demokrácia mellett, amikor nagy demokratikus intézmények terjesztik a kultúrát, van-e még egyáltalán a nemzetek életében a faji adottságoknak a vallási adottságoknak;, a faji karakternek és tulajdonságoknak nemzetkaraktert átalakító, vagy azt meghatározó ereje! Ezek .mind hasonló nagy ellenkérdések volnának, de ismétleim, nem akarok ebbe az igen messzemenő távlatba, de gyakran — azt is mondhatnám — bozótba belemenni, mert én is azt tartom, hogy azt a morajt, amelyet ennek a kis kagylónak felvételekor a fülemben haülok, neon akarom növelni, azoknak a kérdéséknek hullámait nem akarom jobban tornyosiítani, sőt mivel tudom, hogy nemzetünk élete Seil Iák és Charibdisek, vagy mondjuk inkább (Sziklák között.megy, nem akarok még több sziklaitömib'öt odaihiengeriteni, ellenkezőleg el akarom azokat az útból távolítani. Ha igaz, ,— amint bizonyos mértékig elismerem, hogy igaz — hogy a numerus clausus törvényének eredeti szövege ujabb zátonyokat jelentett nemzeti életünkben és hogy szükségtelenül bolygatja és nehezíti a társadalmi békét ott is, ahol nem volna rá szükség, akkor, amikor a numerus clausus törvény módosításáról javaslatot nyújt be a kormány, arra akarok törekedni, hogy annak a nagy célnak érdekében, amelyről mindjárt fogok szólani, s amelyet magaménak vallok, hogy t. i. a nemzet^ kialakulása szempontjából főleg a mai válságos gazdasági helyzetben korlátozásokra van szűk-