Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-127
Âz országgyűlés képviselőházának 127. ülése 1928 február lé-én, kedden. ál Iség, ezeket a korlátokat és feltételeket igazsáosan keressem nieg. Ezzel az igazságos, niócl9,1 Szeretném a békétlenséget és eiégedetíénsóget, a társadalmi és felekezeti ellentéteket enyhíteni s ugyancsak ezzel az igazságos megoldási móddal aïkarok szembeszállni azokkal a vádakkal és szerintem rágalmaikkal, amelyekkel a magyar nemzetet a numerus clausus törvénye miatt illeti. En tehát nyíltan elismerem kiindulási alapommi és megvallom» hogy részben a nemzet testében bekövetkezett egészségtelen processus, részben az intelligenciának túlságos nagy •száma, vagyis a proletárintelligenciának növelése, részben pedig gazdasági okok miatt mint adott tényt veszem azt, hogy a nemzetnek joga van, sőt a nemzetnek a maga nem•zeti életprineipiuanai alapián kötelessége, hogy a mai helyzetében addig, amig a mai válságokon nemzeti és gazdasági szempontból keresztül nem megy, korlátozásokat léptessen életbe (Ücni ixm! a balközépen.) és kezébe vegye a legfőbb állami élet elve alapján az intelligenciának kialakítását^— mert végre is ez a »nemzetnek szellemi vezére — és gazdasági helyzetének irányitója. (Gál Jenő: Szellemiekben soha siucs túlproduikció!) Ebből következik az, hogy még én sem tartom örök intézménynek a numerus clausus! (Jánossy Gábor: Helyes!) Provizórikus intéz. menynek tartom addig, míg a nemzet szervezetében és testében az a beteges és az egyensúlyt felborító helyzet meg nem változik. (Egy hang a balközépen: Amig csonka^ az ország!) Még azt is hozzáteszem a esonkaságon kívül, — mert nyíltan szeretem a kérdéseket tárgyalni (Halljuk! Haljuk!) — ha nemzetpolitikai szempontból vizsgálom ezt a korlátozást, nemcsak a szorosan vett gazdasági szempontokra nézek, hanem a nemzeti társadalmat kialakító etikai szempontokra is, amelyeket egy nemzet az ő individuumaitól, főleg a maga társadalmának vezetőitől megkiván. Ha belemegyek abba, hogy a numerus clausus eredeti törvényét módosítsuk, akkor belemegyek azoknál az indok óiknál fogva, amelyeket hivatalos helyről hallok, de amelyeket a magam esze szerint is világosan látok. Ezek két részre ' oszlanak. Először itt van a külföldnek véleménye, tehát nyilván külpolitikai okok, másodszor pedig a belső társadalmi békeség, vagy mondjuk a magyar nemzet egy rétegének állítólagos megbélyegzése. Vegyük először az első kategóriát, a külföldi, a külpolitikai szempontot. Azt mondja a kormány mondjuk inkább: ugy érzi, hogy valahányszor a nemzetek fóruma előtt megjelenik, találkoznia kell azzal a váddal, hogy a magyar nemzet, helyesebben a trianoni Magyarország jogtipró törvényeket hoz, nevezetesen azzal a váddal — és ezt szeretném aláhúzni — hogy nem tartjuk be a békeszerződéshez csatolt, illetve nálunk a szerződésbe bele is foglalt pontokat, amelyek a kisebbség védelméről szólnak. A kisebbség megsértése címén vágnak szemünkbe olyan vádakat, amelyek folytán nemcsak nehéz a kormány helyzete, de épçn az elszakított magyar kisebbségek védelmének nekünk annyira fájó és annyira fontos kérdésben meg van erkölcsileg kötve a keze és nem tud ugy fellépni, ahogy kell. (Jánossy Gábor: Ezer éve védjük a kisebbségeket!) Tehát mintegy a békeszerződés megszegésének címén vagyunk a vádlottak. A jogtiprást abban látják,*hogy mi a békeszerződésnek 55. és 58. §-át nem tartjuk be. Most már azt vettem észre a viták során, hogy a külföldről importált eme kifogások itt nemcsak talajra találtak, hanem rádtipláztak ti képviselőtársaim és alig volt eddig felszólaló, aki még ä külföldi fórumok előtt soha el nem hangzott erős szavakkal ne illette volna a magyar nemzetet és a magyar törvényhozást. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem a magyar nemzetet, csak a kurzust!) Baracs Marcell t. képviselőtársam szellemi kannibilizmusról beszélt, vagyis, minket magyarokat, kannibáloknak nevezett. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Közévkor.) Kéthly Anna t. képviselőtársunk a magyar kultúrába a kulturfölénynek mintegy kifigurázására belerajzolta a fokost Várnai Dániel képviselőtársam valami kommunista rémeket sejtve maga előtt, a gyorsított törvényszékek eljárásáról és módszeréről beszélt, hogy tudniillik aszerint végzik ki most nálunk szellemileg vagy erkölcsileg az embereket. (Peidl Gyula: Fejbe is verték!) Hegymegi-Kiss Páll t. képviselőtársam is a demokrácia megcsúfolásának mondotta ezt a javaslatot. Nem óhajtok mindent felsorolni, de lényegében ugyanazt mondották, hogy az ököljog csökevényével állunk szemben, hogy a humanizmus, a jogegyenlőség elveinek a megtagadásával tiltották el egy valláshoz tartozóknak az egyetemen való tanulást stb. Ilyenféle vádakat hallottunk, sőt kénytelen vagyok megemlíteni, — bár nagyon sajnálom, hogy Baracs Marcell t. képviselőtársam nincs jelen, mert senkit sem szeretek a háta mögött támadni, de előre bejelentettem ezt neki, mikor eltávozott — hogy ő még azt is felhozta a numerus • clausus-törvénnyel szemben hogy ez a törvény alkalmas arra, hogy alátámassza az utódállamok jogellenes viselkedését a magyar kisebbségekkel szemben, hogy ez a törvény akadályul szolgál annak... (Pakots József: Felhasználják!) Kéreim, ha felhasználják azt, én nem így fogom azért a magyar parlamentben kommentéllni. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Pakots József: Struccpolitika szemet hunyni a veszedelmek és a lehetőségeik előtt. — Zaj.) T. Képviselőház! Bármennyire tudom is azt, hogy egy ilyen kritika, nem mondom, talán kellemetlen. — végre azért vagyunk itt, hogy vitatkozzunk ^- bármennyire nem szeretem is a kritizálásnak ezt a módját, kénytelen vagyok megállapítani, hogy azok a szociáldemokrata szónokok akik edd^g beszéltek, még azon is túlmentek, amit eddig mondtam, és annyiban rálicitáltak az állítólagos külföldi kritikáira, hogy előre azt mondják: a kormány most csak szemfényvesztő javaslatot hoz, álarc alatt hozza a régi portékát, szemfényvesztést csinál a > nagyvilág előtt s port hint a Nemzetek Tanácsának szemébe. (Malasits Géza: Ez igaz! Nem lehet letagadni! — Zaj.) Én nem látom ezt. mert először is nem is tartom ilyennek: a javaslatot, (Propper Sándor: A minister maga mondta, hogy nem lesz eltolódás!) de nem látom azt sem, hogy a t. szociáldemokrata párt evvel a magyar nemzeti érdekeknek tenne szolgálatot, amelynek nevében és címén pedig támadja a javaslatot. (Propper Sándor: A legnagyobb nemzeti érdek eltörölni! — Peidl Gyula: A magyar nép nevében beszélünk itt!) A magyar nép becsülete akkor fog leszállani, hogyha azt itthon piszkolják be, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Pakots József: Az ilyen javaslat piszkolja be!) mert amát külföldön rászórnak, az ellen más országok" egyetemes nemzeti közvéleménye 5*