Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-127
Az országgyűlés képviselőházának 1< távoltart aná onnét. Én magam és pártom ebben a tekintetben a törvényes rend télies erőből való fentartását és gyakorlását' követeljük. (Ugy van! a jobboldalon.) Ebben az irányban a magam részéről és mondhatnám, pártom többsége részéről a kormány mindig a kellő politikai alátámasztásban fog részesülni. Remélem, hogy néhány éven belül meg- • szűnnek azok a szomorú karavánok, amelyek itt Magyarországon nem hódolhatnak kulturális törekvéseiknek felsőiskolákon és külföldre mennek. Kérdezem, hogy attól az ifjútól, aki kimegy innen abban a tudatiban, hogy itt kiüldözött, joggal várhatja-e a társadalom, hogy odakünn ennek a magyar nemzeti társadalomnak szószólója, bajnoka, hérosza légy en 1 Egyáltalában nem akarok bűndiesérő lenni, de méltóztassék pszichológiailag mérlegelni ennek jelentőségét. A konzekvenciák levonását a t. Ház tetszésére bizom. De egyébiránt, ha ők kimennek és hazajönnek megrakodva a tudomány tárházából ki-ki az ő képességei szerint, hazajőve a magyar kultúra tőkéjét szaporítják és ezt élő példákkal is igazolom. Amikor megfordulok asz országban a különböző társadalmi osztályok körében, hallgatom a különböző véleményeket. Alig van társaság, amelyben, ha zsidók vannak, szó ne esnék a numerus claususról. Innen kell tudni, hogy ez igenis fájó pontja a magyar zsidóságnak, amely zsidóság pedig többé kevésbé, de inkább többé:, mint kevésbé azóta hogy a polgárosítás, a recepció, a vallások egyenjogúsítása megtörtént, igyekezett a számára addig fennállott foglalkozási ágakról, iparról és kereskedelemről átmenni a többi foglalkozási ágakra ist, elvegyülni a nemzeti géniusz tiszteletében és magyarrá lenni. Sok zsidó családot ismerek, ahol egyáltalában nem beszélnek másként, mint magyarul. A zsidók a magyar ember pszihéjét, típusát átvették annak előnyeivel, kiválóságaival és gyarlóságaival és sokszor azt gondolná az ember, hogy tőről metszett magyar emberek. Itt elmondok egy példát, amely ékesen bizonyltja, hogy egyrészt nem is olyan veszedelmes, ha külföldre mennek a gazdag zsidók gyermekei, másrészt az itthoni magyar tőkét fogják erősiteni. Az egyik bankigazgató beszélte el, hogy őt boldoggá tette a numerus clausus, (Jánossy Gábor: Na lám!) mégpedig azért, mert ha ennek a gazdag zsidó embernek a gyermeke ithon tanult volna, zsurozott volna, mezei had lett volna az egyetemen. Kimen ve azonban a külföldre azzal a tudattal, hogy most a zsidóságért éri ez a kellemetlen kitaszitás, martir lélekkel ment ki, ott szorgalmasan tanult s most az apja elmondja, hogy a külföldi egyetemen a legh Íresebb professzornak az asszistense lett. amit Magyarországon soha nem ért volna el. Hazajön anélkül, hogy sérelem érte volna, másrészt pedig a magyar tudomány kincsestárát fogja szaporitani s meg vagyok győződve arról, hogy. azt a jó mérnököt a keresztény vállalatok is szívesen fogják alkalmazni, ha tudományával meg birja állani a versenyt a keresztény fiúval. Én a magam részéről tehát nem tartom nagy veszedelemnek, ha igenis a mai kényszerhelyzetben, ideiglenesen még érvényben tartatnak a numerus clausus-törvény rendelkezései. Szemet szúrt nekem a javaslatban egy kifejezés, az tudniillik, hogy »a kormány felügyelete -. alatt vétetnek fel«. Az egyetemek fentartásában az állam gazdasági erejének rendkivül nagy szerepe van és az állam szabja meg azokat a vezérlő gondolatokat, amelyeknek államrezon szempontjából egy kort jellemezniük kell és szükséges. Épen ezért intézKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. IX. >. ülése 1928 február 14-én, kedden. 29 menyesen szeretném kidomborítani ebben a kérdésben az állami befolyást. Mert taníthat az a professzor egy egyetemen ugy, ahogy a tudományos meggyőződése diktálja, úgyis kell, hogy tanitson s én nem szeretném, ha a kormány irná elő a tanárnak azt, hogy miképen tanitson, ebben nem tudnám a kormányt támogatni, de viszont abban, hogy az egyetemre való felvételben milyen irányelveket tartson szem előtt az egyetem tanári kara, itt igenis befolyást kell engedni annak, hogy ezt az államrezon szempontjából a kormány felülbírálhassa. Lehetetlen ugyanis egy országban olyan intézmény, amely az államhatalom felett áll. (Gál Jenő: Mondja meg. mi az államrezon $) T. képviselőtársam nem volt itt, amikor körvonalaztam az államrezont, amikor is ezt megérthette volna. Én tehát, ha addig megnyugtató kijelentéseket nem kapnék, fentartom jogomat arra, hogy a részleteknél konkrét indítványt is tegyek. A vita anyagát összefoglalva, már jeleztem, hogy amint én látom, az összecsapás a két ellentétes felfogású országgyűlési párt között éles harcban domborodik ki. A magam részéről azt tartom, hogy nekünk, de elsősorban azoknak, akik a kormányt támogató partbami ülnek, azt kell szem előtt tartaniok, hogy a kérdésben egyedül az államrezon legyen irányadó társadalmi, politikai, gazdasági, szociális szempontból — amelyekre rámutattam — és meg vagyok győződve, hogy elbben a tekintetben pártunknak többsége minden huza-vona nélkül egyetért. (Rotheti stein Mór: Melyik párt*?) Még nincs szerencsém a t. képviselő ur pártjához tartozni. (Malasits Géza: Lesznek még maguk szocialisták, vagy akarnak lenni!) Én tehát abban a biztos tudatban vagyok, hogy a mi páiTitunfc ebből a szempontból kiindulva fogja mérlegelni a kérdést és fog egyöntetűen szavazni a javaslat mellet. Társadalmunk vezető koreszméiéről már szóltam. Az ideális társadalmi célkitűzés az, hoffy a polgárokat minél kevesebb # teherrel sujt&uk ás minél több szabadsággal és joggal ruházzuk fel. Én azt találom, hogy ennek a társ ad alomnak a keretén belül az egész világon ütköző eszméknek, gazdasági és szielleimi törekvéseiknek rettenetes zivatara dübörgött viéWig. Voltaik társadalmi földcsuszamlások, voltak trónreesegések. voltak társaadlami reoediéisek osztályok, felekezetek között, amelvek minid, mind rettenetes anyagi, szellemi erkölcsi eriőt emésztettek fel és ebben a küzdelemben, ebben a rettenetes harcban, amely nem kisebb, minit az őserdl'lk harca az életre-hallálra jeisza,; vával, én ue-y látóim, hogy igenis, az uralkodó eszme a békességre, a nyugodt megélhetést biztosító munkára való törekvés. És amikor ezt énzik, keresik a felelőst azért a nagy világégésért, azokért a rett entes szenvedésekért a kora reménységek megroggyanásáért, amelyek az elmúlt évtizedekben a fejünk felett elzúgtak. Én ugy találom, hogy a lövő célpontjában a polgárok e?!yetemlTeges felel ő^isfélgérzetének napia süt ki, ameill y el viselni kell mindazokat a baioïkiat, amelyeket az elmúlt idők nyakunkba zúdítottak, és levonva a konzekvenciái az lesz a jelszó: miinél kevesebb harccal, minél több jót az embeTiekmek. A magyar glóbuson sok repedés van. amelynek hiéaagait lánggal, vérrel, erőszakkal, erőszakos intézkedésekkel kitölteni nem lehet. Hiszeai itt az emberek a numerus claususira való tekintet nélkül veszik a borotvát, a kötelet, vagy mennek a Duna hideg kéklő! vizének; 5
