Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-138

302 *äjg országgyűlés hépviselöházának 138. ülése Í928 március 2-án, pénteken. lezettségeket ró a megyékre, amelyek anyagi kiadásokkal járnak, ám adjuk oda az adó egy részét a vármegyéknek, a törvényhatóságoknak, de a másik rèsfct adjuk à községeknek, amelyek ugyanilyen kötelezettségekkel vannak megterhelve. Hiszen a községeknek marhavész idején őröket kell felállitaniok, esetleg hónapokon keresztül, a zárlatoknál a községeknek "kell kiállitaniok az őröket, a beszállások és a kiszállások következtében a községeknek vannak kiadásaik. Megállapítom azt is, — és itt kell, hogy mindenki vállalja a felelősséget, •elsősorban azok a képviselő urak, akik a vártnegyei élettel szorosabb nexust tartanak — hogy sokszor nem tudunk leszállni az egyszerű falusi nép érdekeinek megismeréséhez. (Ugy van! Ugy van! a szélsőjobboldalon. — Zaj jobbfelől.) Most ezt igenis fel akartam hozni. Méltóztassék magábaszállani mindenkinek. Ha nem állitom be ilyen élesen a kérdést, nem fognak benne helyesen dönteni. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szabó Sándor: Azt akarom kidomborítani, hogy község nélkül nincsen vármegye, tehát az a nagyobbik testvér védelmezze a kisebbik testvért. Ezért akarom én a kérdést kettéválasztani. Ne tessék egyoldalúan csak a vármegyéket nézni. Amennyiben a képviselő urak állásfoglalása ezt a feltevésemet meg fogja cáfolni, akkor ez el van intézve, különben ez elintézetlen kérdés marad a községek terhére. (Zaj a jobboldalon. — F. Szabó Géza: Csak boldog községekből állhat boldog vármegye!) Ezért harcolunk. (Ugy van jobbfelől.) A kérdést szándékosan élére akartam állitani. Méltóztassanak állást foglalni ezekben a dolgokban. Én tudom, hogy a falvak népét ez a kérdés a végtelenségig érdekli. (Ugy van! Ugy van jobbfelől.) Én nem akarom őket még ezzel is terhelni és bosszantani. Épen elég okuk van nekik arra, hogy mindenféle panaszuk legyen. Majd meg méltóztatik látni ezt a holnapi napon, ha a panasz-tarisznyát a Faluszövetség kongresszusán ki fogják önteni. ^Én tehát kérem, méltóztassék ezt az én éles beállításomat annak tulajdonitani, hogy én ebben a kérdésben a községek érdekét egyenrangúnak kivánom tekinteni a vármegyei és állami érdekkel. (Helyeslés jobbfelől.) Nem kivánom sem egymás alá, sem egymás fölé helyezni ezeket, hanem egymás mellé kivánom helyezni ezeket. És hogyha egyszer a köztestületnek, vagy autonóm testületnek terhet adunk, viselje el, ha mód van rá, úgyis ő veti ki az adót, úgyis ő irja Össze a kutyákat, úgyis neki kell fizetni. Méltóztassanak belátással lenni, hogy erre a fedezetet is meg kell adni. Mindezekből kiindulva, Klein t. képviselőtársam indítványát fogadom el és ajánlom tisztelettel elfogadásra. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik

1

? Fitz Arthur jegyző Zeőke Antal! Zeőke Antal: Mélyen t. Képviselőház! Körülbelül negyven éves az egyik életben lévő állategészségügyi törvény. Amióta ez a törvény megvolt, — már születése pillanatától kezdve — éreztük azt, hogy ez a törvény sokáig életben nem lehet, hogy az élet túlhaladta^ aztMost, hogy végre a szakköröknek és az érdekelt mezőgazdasági népességnek (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) negyven éves követelése, negyven éves óhaja ebben az uj törvényjavaslatban valóra fog válni, én nem tartom helyesnek azt, hogy az eredeti törvényjavaslatot szükitsük. (Zaj.) — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Az élettel lépést kell tartanunk. Azt látjuk; hogy az élet napról-napra felvet olyan problémákat, amelyeket egy sémára húzni nem lehet. (Ugy van! Ugy van!) Nem láthatjuk, nem tudhatjuk mi azt most, hogy egy év múlva, vagy 10^-20 év múlva milyen problémákat vet fel az élet. Ha most ezt a törvényjavaslatot szűkíteni fogjuk, akkor újból csak azoknak lesz igazuk, akik azt mondják, hogy megvan az uj törvény, tehát küzdjünk, követeljük az utána következő ujabb törvényjavaslatnak a beterjesztését. Ahhoz az indítványhoz, amelyet Frühwirth Mátyás igen t. képviselőtársam terjesztett be, örömmel járulok hozzá, mert tiz éy mégis elég hosszú idő arra, hogy kitapasztaljuk ennek a törvénynek előnyeit, vagy hátrányait. Bátor vagyok azután felhívni a mélyen t. földművelésügyi minister urnák figyelmét arra, hogy akkor, amikor a törvény életbeléptetésének ideje elérkezik és kiadja a végrehajtási utasitást, ' méltóztassanak gondoskodni arról, hogy a végrehajtási utasításban legyen legalább is felhatalmazás a törvényhatóságok számára arra, hogy a kutyaadó kivetésénél alkalmazzák a progresszivitást. (Helyeslés a jobboldalon.) Én mint állatvédő egyesületi tag mondom azt, hogy az állatvédelemmel, az állat iránti szeretettel igen sok visszaélés történik. Ha a progresszivitás benne lesz a törvényben, vagy a végrehajtási utasításban s ha alkalma lesz a törvényhatóságoknak élni ezzel, akkor ezeknek a visszaéléseknek, ennek az álszeretetnek és álállatvédelemnek vége lesz. Egyébként a törvényjavaslatot és a törvényjavaslatnak ezt a pragrafusát örömmel szavazom meg. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Gyömörey István! Gyömörey István: T. Ház! Én csak röviden rá akarok mutatni még egy kérdésre és ezzel tulajdonképen Klein Antal t. képviselőtársam indítványát támasztom alá. A kérdés a Házat körülbelül két pártra osztotta, az egyik részt azok alkotják, akik a községeknek is akarnak juttatni, a másik rész pedig inkább a vármegyének akarják juttatni az egészet. Legyen szabad rámutatnom egészen röviden arra, hogy a községek tulaj donképen mit kapnak a vármegyétől, mert a vármegyei hozzájárulás, amint látjuk, évről-évre szaporodik. Még ma sem tudjuk pontosan megállapítani a közmunkaváltságot. Abból a község jóformán semmit sem lát, a vármegye teljes egészében elveszi a községtől. Kell, hogy a községnek is legyen valamije, amiből a rárótt feladatokat el tudja végezni. Ott van többféle feladat, ott vannak a gyepmesteri állások, az apaállatok beszerzése és tartása. Kell, hogy a községnek legyen anyagi ereje és ne legyen kiszolgáltatva annak, hogy kegyként kapjon a vármegyétől, hanem legyen egy biztos alapja és ezért Klein Antal képviselőtársam indítványát pártolom és kérem annak elfogadását olyképen, hogy 50%-ot a vármegyék, 50%-ot pedig a községek kapjanak. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Az előadó ur kért szót! Gálffy Dénes előadó: Elállók a szótól! Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Mayer János földmivelésügyi minister: T. Ház! Az együttes bizottságban is a 37. § vonta maga után a legnagyobb vitát és ez a szakasz lett a legbehatóbban megtárgyalva. Itt a plenáris vitában is ugyancsak ez váltja ki a legszélesebb vitát és e körül folynak a legbehatóbb polémiák. Gaal Gaston t. képviselőtársam azt mondotta, hogy nem az ebadó. hanem az ol-