Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-138

Az országgyűlés képviselőházának 138. tások azok, amelyekkel a külföldön preventive védekezni törekednek a veszettség ellen. Tehát szerinte az ebadónak semmiféle kihatása nincs a veszettség meggátlására. Nem igy van a dolog. Erre vonatkozólag már az együttes bizottságban is kifejtettem a magam álláspontját, mert mi kormányzatilag figyeljük és állapítjuk meg azt, hogy a gondozatlan, gazdátlan, csatangoló kutyák terjesztik a veszettséget. Gondozatlan, csatangoló kutya pedig az. amely nincs nyilvántartva és nincs megadóztatva. A haszontalan csatangoló kutyákra senki sem áldoz ebadót, ha pedig valahol egy eb nyilván van tartva és az ebadót megfizetik érte, akkor azt gondozzák is és nem válik gazdátlanná, nem válik csatangolóvá. Tehát igenis az ebadó rendkívül nagy mértékben befolyásolja azt, hogy a veszettséget korlátozzuk és minél szűkebb területre szorítsuk. Ami az oltásokat illeti, Japán az egyedüli állam, ahol a veszettség ellen oltásokat végeznek. Semmi néven nevezendő pozitív eredményre hivatkozni még nem lehet. Kísérletek nálunk is folynak és mi sem természetesebb, hogyha egyszer pozitiv eredmények lesznek ezen a téren elérhetők, akkor nem 60 napos ebzárlatokkal és egyéb rendelkezésekkel, hanem a sikeresebb és hatásosabb oltás módszerével igyekezünk a preventív intézkedéseket megtenni. (Gaal Gaston: Ez a helyes! — Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Azt mondotta továbbá Gaal Gaston t. képviselőtársam, hogy az ebadó olyan senki pénze, osztogatnak belőle, az alispán rendelkezik vele (Gaal Gaston: Eddig igy volt!) és soha a rendeltetési céljaira nem lett fordítva. Épen ezt akarjuk megakadályozni a 37. § 6. pontjával, hogy ez more patrio legyen kezelve. A legszigorúbb ellenőrzést fogjuk gyakorolni. A zárószámadásokat a törvényhatóságoktól minden esztendőben be fogjuk követelni és meg fogjuk vizsgálni, hogy ezek az összegek a rendeltetésük céljaira lettek-e fordítva, avagy nem. Kizárt dolog, hogy a rendeltetési céljuktól ezek az összegek ezután, ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, el legyenek vonhatók. Ami az állatorvosok továbbképzését illeti, teljes mértékben igazat adok Reischl Richárd t. képviselőtársamnak és nem osztom Gaal Gaston t. képviselőtársam álláspontját az állatorvosok külföldi kiküldetése tárgyában. Mind az állatorvosi, mind pedig az emberorvosi továbbképzés és gyakorlat nagymértékben függ attól, hogy azok az illető orvosok külföldi példákat lássanak és külföldön szélesebb ismeretekre, nagyobb gyakorlatra és tapasztalatokra tegyenek szert. Feltétlenül szükséges tehát, hogy ezek az állatorvosok időnként külföldre is elmenjenek. Nem ugy értem, hogy kimenjenek üdülni vagy nyakló nélkül fogják utazásaikat minden komoly cél nélkül teljesiteni, hanem ugy értem, hogy^ az a kiküldetés olyan legyen, amelynek van célja és alapja. (Helyeslés.) Én a költségvetésben erre a célra bizonyos összeget fel is vettem. Nem üdülni fogom kiküldeni azt az állatorvost, hanem ki fogom küldeni a külföldi állatorvosi főiskolára, onnan tanulmányairól és tapasztalatairól jelentést fogok bekérni és igazoltatom azzal a főiskolával, hogy az illető ott járt és mindazokat a tanulmányokat és megfigyeléseket tényleg végezte, amelyeknek céljából az illető állatorvos ki lett küldve. Az ezekkel kapcsolatos költségekről és fedezetről én más utón kivánok gondoskodni és gondom lesz arra. hogy ebben a tekintetben fedezet álljon rendelkezésemre. Klein Antal t. képviselőtársam csodálkozik ülése 1928 március 2-án, pénteken. 303 azon, hogy a falu képviselői emelik az ebadót. Nem tudom, hol lát a képviselő ur ebadóemelést*? Az emeléshez nem vagyok hajlandó hozzájárulni. (Östör József: Nagyon helyes!) Ezt az inditványt nem vagyok hajlandó elfogadni. Nekem egy a célom, az, hogy a kutya meg legyen adóztatva és ezen a címen is nyilván legyen tartva, azonban emelni az adót nem vagyok hajlandó. (Helyeslés.) Minimáltuk és maximáltuk az adót. de emelésről nincs szó, mert r a minimális adó egy pengő és a törvényhatóságokra van bizva az, hogy hol tartják szükségesnek és hol olyan a teherviselő'képessége a népnek, hogy az egy pengőnél magasabb ebadót is kivethessék. Klein Antal t. képviselőtársam, valamint Szabó Sándor t. képviselőtársam is erősen sikraszállt abban a tekintetben, hogy az ebadó 50%-a a községeket és 50%-a a törvényhatóságokat illesse. Szabó Sándor t. képviselőtársam különösen erős kifejezést használt abban a tekintetben, hogy a községek érdekét elhanyagolni nem szabad és elsődleges szempont az, hogy a községek adózás szempontjából ne kerüljenek hátrányosabb helyzetbe és hogy ne vonjunk el onnan összegeket. Nem tudom megérteni, hogy a képviselő urak miből vonták le ezt a konzekvenciát. Mert felteszem a kérdést: mi a törvényhatóság

1

? A törvényhatóság községekből áll. (Éri Márton: A községek összessége!) Most az a kérdés, hogyha mi a törvényhatóságnak adjuk az ebadót, akkor elvontuk-e a községektől? Dehogy- (Éri Márton: Semmiesetre!) Ha elvontuk volna, megnyugtatom a t. képviselő urat, hogy egy pillanatra sem lettem volna hajlandó hozzájárulni, hogy" ilyen intézkedés törvénybe iktattassék. De mert az a meggyőződésem, hogy nem vontuk el ezeket az összegeket, hanem azok továbbra is a községek részére állategészségügyi és állattenyésztési célokra lesznek felhasználva, miután ezek az elaprózódások szinte felhasználhatatlanná tennék az összegeket, szétforgácsolódnának annyira, hogy alig lehetne rendeltetési céljuknak megfelelően felhasználni. Itt vannak a kimutatások az összes vármegyékből, hogy mik folytak be ebadóból. Természetesen a nagyobb vármegyékben van 109.000, 154.000 pengős bevétel, mint például Pest-PilisSolt-Kiskun vármegyében, de van 5000, 60.000, 48.000, 21.000 pengős adóbevétel is. Ha néhány száz községben ezeket szétosztjuk, akkor az egész összeg természetesen szétporlad. Mig ellenben, ha mi a törvényjavaslatban kontemplált módon ellenőrizzük azt, hogy ez az összeg hogy használtatik fel, akkor ezeket az összegeket oda tudjuk juttatni rendelkezési céljuknak megfelelően a községek számára. Ugyancsak Klein Antal t. képviselőtársam észrevétel tárgyává teszi, hogy miután a 37. % Ötödik bekezdése imperative rendelkezik arról, hogy az ebadóalap milyen célra^ fordítható, a negyedik bekezdésnek azt a kitételét, hogy »valamint a jelen szakasz korlátai között az is, hogy az ebadóból befolyó jövedelem milyen célra fordittassék, szabályrendelettel állapíttassák meg«, feleslegesnek tartja. Ez nem felesleges, mert a bekezdés ugy szól, hogy »szabályrendeleteinek korlátai között«. Tehát mégis csak szabály rendeletileg kell azt is megállapítani, hogy szérum kedvezményes beszerzésére, vagy milyen preventív intézkedésre van szükség, vagy száj- és körömfájás esetén, ha a község zárlat alatt van. őrök felállítására stb. (Gaal Gaston: Nagyon helyes!) Ezeket mégis szabályrendelettel kell szabályozni és azért van a negyedik bekezdés, hogy a szabá-