Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-138
300 r Âz országgyűlés képviselőházának 138. ülése 1928 március 2-án, pénteken. adóból, amely tudtommal egyes vármegyékben egy-két milliárdra megy fel, a vármegyének még mindig marad olyan jövedelme az 50%ból, amellyel céljait szolgálni tudja, viszont a másik 50%-kai a községen is nagy mértékben segitünk. Bátor vagyok tehát erre vonatkozólag a következő indítványt beterjeszteni (olvassa): A 37. § 5. bekezdésének azon szavai után, hogy »Az ebadóból befolyó jövedelem ...« szurassék be: »50%-a a törvényhatóságot, 50%-a pedig a községet illeti«. Azt hiszem, ennek kezelése semmiféle nehézséget nem fog okozni, (ügy van.) Bátor vagyok ennél a szakasznál még egy módosítást beterjeszteni, amely tulajdonkepen csak stiláris és az érdemre nem. vonatkozhatik. Felfogásom szerint tudniillik a szövegben értelemzavaró hiba van. Tudvalevő, hogy a törvényhatóságok alkotják a szabályrendeleteketA szakasz 4. bekezdése azt mondja (olvassa): »Ugyanezen szabályrendeletben kell megállapítani az eb adó kivetésének és beszedésének módját, valamint a jelen szakasz korlátai között az is, ; hogy az ebadóból befolyó jövedelem milyen f célra fordittassék.« A szakasz azután folytatólag azt mondja, hogy az ebadóból befolyó jövedelem a törvényhatóságot illeti, amely azt kizárólag állategészségügyi és állattenyésztési dologi kiadásokra fordíthatja. Amikor tehát az 5. bekezdés határozottan kimondja, hogy ez a jövedelem a törvényhatóságot illeti, (Gaal Gaston: A sorrendet állapítja meg a szabályrendelet!) amely azt kizárólag csak állategészségügyi és állattenyésztési dologi kiadásokra fordithatja, szerintem csak értelemzavar származik abból, ha az előző 4. bekezdésben az foglaltatik, hogy a jelen szakasz korlátai között a szabályrendeletben azt is meg kell állapitani, hogy a befolyó jövedelem milyen célra fordittassék. Ha az 5. bekezdés határozottan és minden tévedést kizárólag kimondja, hogy ez a jövedelem^ csupán állategészségügyi célokra fordítható, akkor nem lehet az előtte lévő bekezdésben ezt a rendelkezést megzavarni azzal, hogy szabályrendeletben megállapítandó, hogy ez a jövedelem milyen célokra fordittassék. Az volna tehát indítványom, hogy (olvassa): »A 4. bekezdés harmadik sorában »valamint a jelen §« szavaktól kezdve »fordittassék« szóig hagyassék el a szöveg«. Tisztelettel kérem a Képviselőházat, méltóztassék indítványaimat elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Frühwirth Mátyás! Frühwirth Mátyás: T. Képviselőház! A 37. §-nak az adó megállapítására vonatkozó részét teljesen megnyugvással veszem tudomásul és belenyugszom a bizottság által javasolt szövegbe. Nagyon helyesnek tartom a városokban a maximumnak és a minimumnak a megállapítását. Az adó felhasználására vonatkozólag épen azoknál a súlyos indokoknál fogva, amelyeket itt Gaal Gaston t. képviselőtársam elmondott, az a véleményem, hogy azt a rendszert, amely ma az ebadók felhasználása terén a törvényhatóságokban divatozik, egy ideig még fenn kellene tartani azért, hogy az előkészületeikben a törvényhatóságok intencióit ne zavarjuk. A törvényhatóságok ugyanis ezt a rendszert vezették be, hogy kölcsönöket vettek fel az ebadójövedelem terhére. Nem volna tehát logikus és indokolt, hogy a törvényhatóságoknak ezt a tervezetét egyszerűen félredobjuk és lehetetlenné tegyük terveik keresztülvitelét. Nagyon helyes az a felfogás is, hogy ezt az adót állattenyésztési és állategészségügyi célokra kell felhasználni. Teljesen indokolt azonban az, hogy a törvényhatóságoknak egy ideig még adjunk módot arra, hogy a már bevált és megszokott rendszer szerint használják fel az ebadóból befolyó összegeket, (Helyeslés a közelien.) azután bizonyos idő múlva a törvény által statuált módon kellene ezeket az adókat felhasználni. Ez volna a legjózanabb, a legindokoltabb és a leglogikusabb is, mert a törvényhatóságok nem számítottak arra, hogy ennek az adónak a felhasználását is meg fogjuk változtatni. Tehát az eddigi rendszer rögtöni megváltoztatásának igen súlyos következményei lennének. Az egész országban másfél milliárdról van szó. Ha ez egy összegben talán nagy is, egyes törvényhatóságokra elosztva apróbb részletekben nem olyan jelentős összeg, hogy e felett nekünk apró részletekben kellene intézkednünk. Nagyon helyesnek tartom tehát különösen Éhn Kálmán t. képviselőtársam indítványát, amely azt célozza, hogy egy ideig a mostani rendszer szerint használtassák fel ez az adó, és csak azután a törvény intenciói szerint. Csak nem tartom elengedőnek, amit Éhn Kálmán t. képviselőtársam javasol, hogy tudniillik öt évben állapíttassák meg* ez az idő. Tudok törvényhatóságokról, amelyek már tiz esztendőre lekötötték ezt a jövedelmet, kölcsönöket vettek fel kórházépítési célokra stb., úgyhogy ezek zavarba jönnének, hogy honnan teremtsék elő a szükséges fedezetet. Adjunk tehát módot arra, hogy azok a törvényhatóságok, amelyek már tiz esztendőre lekötötték magukat, ezt a jövedelmet még addig az ideig felhasználhassák, azután pedig érvényesüljenek a törvény intenciói. Azért javasolom, hogy Éhn Kálmán t. képviselőtársamnak indítványát változtassuk meg olyképen, hogy ne 3933. december 31-ikéig használtassák fel ez az összeg ugy, ahogy most van, hanem 1938 december 31-ikéig; szóval ezt a határidőt 10 esztendőben kívánom megállapítani. (Helyeslés.) Azt hiszem, ehhez hozzá lehet járulni, és ezzel áthidalhatjuk azokat a nehézségeket, amelyek előadódhatnak. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Lukács György! Lukács György: T. Képviselőház! Csak pár szóval akarom jelezni álláspontomat az ebadóból befolyó jövedelem hovaforditásának kérdésében, mégpedig rá akarom irányítani a t. Ház figyelmét a közegészségügy óriási szempontjaira. (Gaal Gaston: Ahhoz járuljon hozzá mindenki!) Évtizedek óta minden szép alkotás, amely közegészségügyi téren történt, az ebadóalapból történt a törvényhatóságok részéről. (Gaal Gaston: Elég hiba volt!) Igen szép és nagy kulturális célokat is szolgált az eb adóalap ezen idő alatt. De fájdalom, a kulturális célokról le kell mondanom, midőn ex asse rendezzük az állategészségügyi kérdést és midőn elsősorban mégis csak az állategészségüggyel és az állattenyésztéssel kapcsolatos szempontokat kell figyelemben tartanunk. A minister ur igen bölcsen megtalálta a juste milieut amidőn, habár vérző szívvel elejtette az ebadónak kulturális célokra való felhasználhatóságát, — közegészségügyi irányban való felhasználhatóságát igenis fentartotta és ő maga is javasolja, hogy necsak állategészségügyi és állattenyésztési célokra, hanem közegészségügyi célokra is legyen fordítható az ebadóból befolyó jövedelem. (Gaal Gaston: De ne a mi pénzünkből!) Ha a közegészségügyi
