Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-138
Az országgyűlés képviselőházának 138. végrehajtási utasitás során olyan intézkedéseket tesz, ami a törvénnyel nem is volna ellentétben — hogy ahol ilyen lekötések a vármegyei ebadóalap terhére már történtek, ott a minister ur megengedi azt, hogy ez a lekötés egy bizonyos ideig még érvényben legyen, (Helyeslés jobbfelől.) természetesen azzal a kötelezettséggel, hogy ezeket az összegeket a vármegyék ezután később békés időben és amikor már tudnak gondoskodni fedezetről, az ebadóalapnak megint visszatérítsék és visszafizessék. Külön törvényes intézkedést nem látok erre nézve okvetlenül szükségesnek, mert a törvény ezt nem zárja ki. Maguk a törvényhatóságok is hozhatnak szabályrendeleteikben erre vonatkozólag • bizonyos intézkedéseket, amelyek úgyis a minister úrhoz mennek fel és a minister ur ezeket jóváhagyhatja, vagy nem hagyja jóvá, aszerint, mint a törvény intencióival megegyeznek vagy avval ellenkeznek. Csak egyet tartok nagyon fontosnak, hogy ezt az alapot, amelyet mi most megint csak a gazdák költségére, a gazdák megterhelése árán teremtünk meg, semmi címen eredeti rendeltetésétől elvonni nem szabad. (Ugy van! Ugy Van a jobb- és a baloldalon.) Epen azért perhorreszkálom azt — és itt ellentétbe jövök pártomnak 33 százalékával, (Derültség a jobboldalon.) egyharmadával, Eeischl t. képviselőtársammal, aki itt egy memorandum alapján, amelyet én is megkaptam, azt az ideát vetette fel — hogy ne csak dologi célokra lehessen azt fordítani, hanem az állatorvosok továbbképzésére is. Mit jelent ez, t. Képviselőház! Ha ezt mi bevesszük a törvénybe, akkor itt minden vármegye minden állatorvosa az eb adó terhére európai utazásokat kivan magának, biztositani tanulmányút címén. (Derültség.) Erre a célra én ezt az ebadó-alapot feláldozni nem akarom. Tudom, hogy t. képviselőtársamat a legjobb intenciók vezették. Van is ebben nagyon szép és nagyon plauzibilis dolog, amikor pláne az állatorvos urak hivatkoznak az emberorvos urakra, akiknek állítólag már van valahol ilyen továbbképzési alapjuk ; hogy honnan, én nem tudom. Ha azonban az emberorvosoknál ez az anomália megvan], ne csináljuk meg ugyanezt az anomáliát az állatorvosoknál is. (Derültség. — F. Szabó Géza: Mit szól ehhez a Reischl-esoportl — Derültség és zaj.) Ezekben nagyban és egészben elő is adtam azt az álláspontot, amelyet a szakasszal szemben képviselek. Újból is hangoztatom, hogy ez nem százszázalékig az én álláspontom. Miután azonban hosszas megbeszélés után, végül is az összes jelenlevők (Ugy van! a jobboldalon.) véleményeinek összefoglalásaképen alakult ki ez a szöveg, azt hiszem, hogy a törvényhozás akkor jár el helyesen, ha ezt a nagyon meggondolt és megfontolt szöveget ugy. amint itt van a bizottság jelentésében, szó szerint magáévá teszi és elfogadja, (Helyeslés.) Egyébként a szakaszt elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Klein Antal! Klein Antal: T. Képviselőház! Gaal Gaston t. képviselőtársam érvelését és indokolását aï; első mondattól kezdve az utolsóig magamévá teszem és azt elfogadom. Való tény az, hogy a bizottsági tárgyalások alkalmával ez a 37. § volt az, amely a legtöbb és legnagyobb vitákra adott alkalmat. Ez mutatja, hogy ez a kérdés az, amely elsősorban érdekli a gazdákat és a falut. Ha.első tekintetre vesszük, nem olyan nagy horderejű kérdés, azonban mégis érdekli Ülése 1928 március 2-án, pénteken. 299 a gazdát és a falut s ezért végtelenül csodálkozom azon, hogy amidőn az ebadót 90 vagy 95%-ban a falu, a kisgazdatársadalom kénytelen viselni, akkor ennek az adónak mértékét épen gazdapárti képviselők kivánják felemelni. Amint Gaal Gaston t. képviselőtársam is nagyon helyesen megállapította, a veszettség ellen nem az adóval lehet védekezni. A veszettség ellenszere és orvosszere nem az adó. A kutya a falunak rendőri szolgálatot teljesít; házőrző és egyben patkányirtó, féregirtó. Amikor pedig az állam a városokban állami fizetéssel rendőrséget tart, amely az emberek vagyonát és testi épségét biztosítja, akkor nem lehet kivánni, hogy a faluban az a gazda, aki fárasztó munkája után nyugalomra tér s akinek vagyonára, egészségére és életére a rendőr nem vigyáz, még a házőrző kutyától is meg legyen fosztva. (Ugy van! a jobboldalin.) En tehát a bizottsági jelentést, amely az ebadót a pásztor- és házőrzőkutyákra vonatkozólag két pengőben maximálja, nagyon helyesnek tartom. Helyesnek tartom azt is, hogy a luxuskutyákra vonatkozóan a minimumot állapítja meg. A luxuskutyák megadóztatását, amelyeket a városokban mint ölebeket tartanak öreg kisasszonyok és amelyek nem a legnemesebb hivatást teljesitik, (Derültség.) a magam részéről helyesnek tartom. (Herczegh Béla: Farkaskutyák sétálnak Budapesten a Dunaparton.) Helyeslem tehát, hogy ott minimumként állapittassék meg az öt pengő. Amidőn azonban a bizottság szövegezését az adóra vonatkozóan elfogadom s a magam részéről is ezt tartom egyedül és kizárólag helyesnek, nem fogadhatom el a 37. § ötödik bekezdésének azt a megállapítását, hogy az ebadóból befolyó jövedelem tisztán és kizárólag a törvényhatóságot illeti. Erre vonatkozólag vagyok bátor a következő indítványt beterjeszteni (olvassa): »Az ebadóból befolyó jövedelem 50%-a a törvényhatóságot, 50%-a pedig a községet illeti«. (Helyeslés a jobboldalon.) A törvényhatóságoknak ebből az 50%-ból még mindig marad oly nagy jövedelmük, amely arra a célra,, melyet szolgálni hivatott, az ebadó tehát az állategészségügyi és állattenyésztési dologi kiadásokra teljesen elegendő. Azonban kell, hogy a községeknek, ahonnan az ebadónak körülbelül 90%-a befolyik ezekre a célokra, tehát állattenyésztési és állategészségügyi célokra bizonyos összeg szintén meghagyassák. Ha szükséges, hogy a községek gyeptelepeket tartsanak fenn, gyepmestereket fizessenek, akkor szükséges az is, hogy a községnek bizonyos jövedelmük is legyen. Amikor a községek az ő 50—90%-os pótadójuknak körülbelül 50—60%-át úgyis a vármegyéknek kénytelenek beszolgáltatni, amikor a közmunkaváltságot is kénytelenek a vármegyének juttatni, a községeknek úgyszólván nem marad semmi. A városoknál, ahol fejlett ipar és kereskedelem van, a forgalmiadóból és a keresetiadóból sokkal nagyobb jövedelmük van, amelyet felhasználhatnak saját céljaikra, de a községnek tulajdonképen semmi néven nevezendő jövedelme nines. Amikor a községek az 50%-os községi pótadónak 50—60%-át és a közmunkaváltságot is beszolgáltatják, szükséges, hogy a községek, amelyek elsősorban hivatottak az állategészségügy és az állattenyésztés fejlesztésére, erre a célra bizonyos összeget az ebadóból is kapjanak. Amikor mi, mint a falu és az agrárérdekek képviselői a falu céljait és érdekeit akarjuk szolgálni, meg kell mondanunk, hogy ebből az 46*
