Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-137

Az országgyűlés képviselőházának 137. ülése 1928 március 1-én, csütörtökön. 293 Csáik Károly: T. Ház! Az én felszólalásom ezzel tárgytalanná vált. Elnök: A képviselő ur nem él a szólás jogával. Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Mayer János földmivelésügyi minister: Hozzájárulok. (Kothenstein Mór: Az előadó nem is védi meg a bizottság álláspontját?) Mi nem hadakozunk! Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 32. § 1, 3, 4. bekezdése meg nem támadtatván, azokat elfogadottnak jelentem ki. A 2-ik bekezdéssel szembeállitom báró Kray István képviselő ur módositó inditványát. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 2. bekezdést eredeti szövegében elfogadni? (Nem!) Ennélfogva a bekezdést báró Kray István képviselő ur módositásával jelentem ki elfogadottnak. Következik a 33. §. Fitz Arthur jegyző (olvassa a 33—36. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 37. §-t.) — Csák Károly! Csák Károly: T. Képviselőház! Ami a veszettség betegségét illeti, még békében is ebben a vonatkozásban a Balkán Magyarországon kezdődött. Amig Nyugat-Európában magaskoru orvosok és állatorvosok haltak el és veszett állatot és különösen a veszettség betegségében elhalt embert nem láttak, addig Magyarországon, — fájdalom — a vidéki városok még ma is kis Konstantinápolyok, ahol különösen igy tavasz felé seregestől kergetik a kutyák egymást és tény az, hogy a lakosság számarányához képest — ezt az orvos urak megállapíthatják — egyetlen államban sincs annyi oltás veszettség ellen, mint Magyarországon. Sajnos, épen a Dunántúlnak délnyugati sarka az, ahonnan a legnagyobb számban kerülnek fel az emberek a Pasteur-intézetbe beoltás végett. Ennélfogva felfogásom és nézetem szerint különösen közegészségügyi szempontból is egyenesen közérdek az, hogy a kutyák létszáma nálunk, amennyire lehet, megfogyatkozzék. Hiszen ma is minden falu tele van kutyával, anélkül, hogy zárt községekben az úgynevezett házőrző kutyákra szükség lenne. Egészen más a tanyai gazdaság, ahol a tanyák és^ házak egymástól távol vannak, de zárt községekben ezekre a házőrző kutyákra — legalább is — olyan tömegben, mint ahogy különösen a Dunántúl van, — egyáltalában nincs semmi szükség. Az én vármegyém évtizedek óta elkövetett mindent, hogy a kutyák számát leapassza és leapassza azoknak a szerencsétleneknek számát is, akik évről-évre itt a Pasteur-intézetben kezeltetnek. Ha a statisztikai adatokat méltóztatnak megnézni, fájdalom, Zala vármegye volt az, amely ebben a statisztikában a legelső helyen vezetett. Nagyon természetes tehát, hogy én csak arra az álláspontra helyezkedhetem, hogy minden eszközt, még a financiális eszközt is igénybe kell venni arra, hogy a kutyák száma leapadjon. (Helyeslés.) Én tehát nem tartom szükségesnek, sőt közegészségügyi szempontból egyenesen hátrányosnak tartom azt, hogy az úgynevezett házőrzőkutyák után fizetendő ebadónak a maximumát a törvény megállapítsa. Méltóztassanak ezt a vármegyékre bizni, (Helyeslés half elöl.) - vagy pedig, ha nem méltóztatnak megnyugvásKÉPVISELÓHÁZI NAPLÓ. IX. sal a vármegyékre bizni akarni azt, hogy a házőrzőkutyák után fizetendő ebadó-maximumot ők állapítsák meg, legalább nagyobb maximumot kérek a törvényben. Hiszen nem hajtjuk ezt annyira túl, mint egyik-másik vármegye, ahol 15—20 pengőt szednek egy-egy házőrzőkutya után, ez az 5—6 pengős maximum azonban egyáltalában nein nagy összeg és feltétlenül odavezet, hogy aki nem akarj a megfizetná az ebadót, azt a haszontalan kuvaszt kiirtja. Itt csak kuvaszokról van szó, a pásztorkutyákat ki veszem innen, ezeket esetleg más kategóriába is lehet sorozni. (Gál Jenő': Hát a nagykutyákat?) Ezeket tekintsük luxuskutyáknak. A legnagyobb kutyák pedig azt hiszem, Magyarországon fizetik a » legkevesebb adót, (Derültség és taps.) mert ezek a létminimumon alul vannak és adót nem fizetnek. (Derültség.) Én csak azt kérem, méltóztassanak ezt a szakaszt akként módosítani. — és kérem a földmivelésügyi minister urat is. szíveskedjék hozzájárulni ahhoz — hogy a házőrzőkutyák után fizetendő ebadónak maximuma ne legyen itt megállapítva. (Ellenmondások a, szélsőbaloldalon.) Amennyiben pedig a maximumot méltóztatnak megállapítani, méltóztassanak azt legalább nagyobb összegre tenni Hiszen az az úgynevezett vármegyei autonómia ma is csak tessék-lássék intézmény. Ha még a kutyák adója felett sem rendelkezhetik és intézkedhetik — eltekintve a fiskális szemponttól — "közjóléti érdekből, akkor úgyszólván már minden eszközt és módot kivesznek a kezéből, hogy szar bályózhassa legalább a falusi közbiztonságot, mert maiunk a kutya-kérdés közbiztonsági kérdés is. (Herczegh Béla: Annak is kell lenni, sajnos, a falun!) Amennyiben indokolt a tolvajok és a ragadozó állatok elleni védekezés szempontjából a házőrzöeib, akkor is méltóztassanak legalább a maximumot magasabbra tenni, mert én állítom, hogy azért a két pengős maximumért falvaink újra tele lesznek kuvaszokkal, mert azt a két pengőt elvégre megfizetik az asszony vagy gyerek kedvéért, aki a Bodrihoz ragaszkodik, ellenben ezzel a köznek szolgálatot nem teszünk. A másik, amit ebben a szakaszban kifogásolnék, az, hogy itt egy novum van. ami az eddigi gyakorlattal ellenkezik. Azt mondia tudniillik a törvényjavaslatnak ez a szakasza, hogy az ebadóból befolyó jövedelem kizárólag állattenyésztési ós állategészségügyi dologi kiadásokra használható fel. (Helyeslés a íobb- és a baloldalon.) Ez logikus, de egy kérdést vagyok bátor intézni a t. Házhoz, Nevezetesen mi történik olyan vármegyékben, amelyek szabályrendeletileg ugy osztották meg az ebadó jövedelmét, hogy annak egy része állategészségügyi, egy része pedig közegészségügyi célokra fordíttatott. Saját pátriámra utalok. Az úgynevezett közegészségügyi ebadóalapból, ^- mert nálunk az ebadóalap jövedelme felerészben közegészségügyi célokra lett lekötve — kötelezettségeket vállalt. Hogy egyébre ne utaljak, négymilliárdot adtunk legutóbb kórházépítésre, és fontos közegészségügyi célokra abból meritettünk. Többször megtörtént az is, hogy az ebek által megmart ember fordult oda azzal: a Pasteurba akarok menni, de egy vasam sincs, amiből a költségeket fedezhetném. Az alispán sokszor ebből az alapból adta az utazási költségeket és a gyógykezelési költségeket. Ha ezeket a jövedelmeket kizárólag állategészségügyi és állattenyésztési dologi kiadásokra kötjük le, akkor ismét meg4&