Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-137

"Az országgyűlés képviselőházának 137. ülése 1928 március 1-én, csütörtökön. 287 hogy ő sem tudja a veszettséget gyógyitani. Arra kell tehát igyekeznünk, hogy valamiképen felfedezzük ennek az orvosszerét. Ezzel kapcsolatban fel akarok itt olvasni valamit, ^mit egy ember kérvény alakjában juttatott el hozzám. Felolvasom ezt a kérvényt, nem azért, hogy elfogadják az urak. hanem csak hogy birálják el. Ez az ember, akinek elődei már Mária Terézia idejében foglalkoztak a veszettség gyógyitásával, ma is viseli az orvosi elnevezést, amit ősei kaptak. Természetesen az orvosi tudomány kuruzslásnak nevezi ennek tudományát. Ma az illető ilyen szolgálatot már nem tesz senkinek, bármi történjék is, mert hiszen à hatóság szigorúan megbüntetné, mint kuruzslót. Nem állok jót érte, hogy kuruzsló-e vagy sem, de ő tesz egy ajánlatot a kipróbálásra. Az ajánlat, amelyet a nagyméltósága földmivelésügyi minister úrhoz, címzett, a következőképen szól (olvassa): »Családom már Mária-Terézia óta az állatveszettség gyógyítása titkának birtokában van. Ezért használja családunk már évszázadok óta az »orvos« előnevet. Ezen gyógyítási titkot hajlandók vagyunk megfelelő ellenérték mellett...« (Felkiáltások: Jó pénzért!) Nem bánom akármit csinálnak, nekem ide lett adva, ha ér valamit, akkor meg kell csinálni, ha nem ér semmit, akkor el kell dobni; én olvasom fel ezt az ajánlatot, nem akarom ugyanis a minister urnák odaadni, hogy — magyarul mondva — a fiókjában felejtse. (Derültség. — Peyer Károly: Jó vélemény!) »Ezen gyógyítási titkot hajiandok vagyunk az állam részére átadni, mely ajánlatunknak elintézését a következőkéoen gondoltam el.« (Halljuk! Halljuk!) »Hajlandó vagyok bárhol több olyan esetben, amikor a veszettség- tünetei biztosan megállapíthatók, alkalmazni a gyógyeljárást. A veszettség biztos jelenlétét, valamint a gyógyeljárás alkalmazása után beállott állapotot bármilyen szakértő véleménye alá bocsátom, és ha a veszettnek nyilvánított állatot a gyógykezelés után a szakértelem szerint — amint az állami szakértők vagy orvosok megállapítanak — meggyógyultnak r tekintik, beigazoltam a gyógyeljárás hatását és akkor az állami kötelező nyilatkozat aláírása és átvétele után a gyógyel járás titkát teljes részletességgel felfedem.-....« (Jánossy Gábor: Tisztességes ajánlat! — Egy hang a közéven: Megvesszük!) Nem kell megvenni, míg- ki nem próbálják. »Kérem a nagyméltóságú minister urat ezen ajánlatomnak az, elfogadására. Idősb orvos Nagy László«. Ennek minden őse ezzel foglalkozott, ismertük őket Karcagon. Nem vagyok ágens, én képviselő vagyok, mint képviselő idehozom: ezt az ajánlatot és az önök bölcs belátására bizom, hogy meg akarják-e próbálni. (Barathy Béla: Megvesszük!) Nem megvenni, bocsánatot kérek, ez nem játék! Ha ez használható,-»akkor igenis országos érdek, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon*) ha pedig nem. az, és az illető csakugyan kuruzslónak bizonyul, akkor máris le van vélve a napirendről. Nekem ezen a téren csak az volt a kötelességem, hogy ezt idehozzam és a nyilvánosságra való hozatal után a minister urnák átadjam ezt az ajánlatot. Előbb az volt a számitásom, hogy majd a megfelelő szakasznál adom át és vagy elfogadják, vagy nem. Az önök elhatározására bizom, hogy mikor találják ezt alkalmasabbnak. Ezzel be is fejezem felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A javaslat részleteinél, ahol észrevesszük, hogy bennünket talán, ugy mint Gaal Gaston képviselő ur érti, sújtana valami hatósági eljárás, majd esetleg felszólalhatunk, de én most erről a dologról nem beszélek tovább. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni. Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur óhajt nyilatkozni, Mayer János földmivelésügyi minister: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előadó ur részletesen kifejtette azokat az alapelveket, amelyek arra késztettek, hogy ezzel a javaslattal a t. Ház elé járuljak. Ezekhez én esa:k néhány rövid szót kívánok fűzni, továbbá az általános vita során elhangzott egyes észrevételekre akarok röviden válaszolni. T. Képviselőház! Az állategészségügyről szóló és ma érvényben lévő 1888 : VII. tcikk megalkotása és életbeléptetése óta négy évtized telt el. Ez idő óta az állatorvosi tudomány, valamint az állatbetegségek ellen való védekezés olyan fejlődésen ment át, hogy teljesen meghaladta azokat az intézkedéseket, amelyek az idézett törvényben foglaltattak. A törvényben nyert felhatalmazás alapján elődeim minden időben szükségszerűen rendeletekkel szabályozták az egyes kérdéseket, úgyhogy négy évtized alatt a különböző rendeletek kiadásával annyira nehezen áttekinthetővé és nehezen kezelhetővé vált az egész joganyag, hogy most már elkerülhetetlenül szükségessé vált, hogy az egész joganyagot egy modern törvényben kodifikáljuk és az egész vonalon szabályozzuk a kérdést. Elkerülhetetlenül szükségessé vált továbbá ennek a törvényjavaslatnak a Ház elé terjesztése azért is, mert valahányszor a szomszéd államokkal állategészségügyi egyezményes tárgyalásaink folytak, a velünk széniben álló külföldi tárgyaló felek mindig az alaptörvényre, annak hiányosságaira mutattak rá és nehezen akceptálták azokiat az intézkedéseket, amelyek ministeri rendeleten nyugodtak. Agrár állam lévén, nálunk a nemzet vagy on tekintélyes része állatállományunkban nyugszik. Az 1927. évi statisztikai (adatok alapján 1-8 millió darabot kitevő szarvasmarhaállományunk becsértéke 800 millió pengőt tesz ki, több mint 900.000 darabot elérő lóállományunk értéke 360 millió pengő, la 2-4 millió sertés értéke 190 millió pengő, egyéb állataink értéke több mint 52 millió peng"ő, úgyhogy Magyar; ország állatállományának összértéke baromfi nélkül 1.403,000.000 pengőt tesz ki. Frühwirth Mátyás t. képviselőtársam tegnapi alapos készültségü beszédében összehasonlító adatokat hozott ide a Ház elé, a terület arányában való összehiasonlitást mutatva be közöttünk és Németország között állatállományunkat illetően. Érdekes képet mutatott arranézve, hogy a fejlődésnek, állattenyésztésünk fejlesztésének milyen lehetőségei állanak fenn. Bármilyen áldozatokat hoznánk azonban az állattenyésztés fejlesztésére, mind kárbaveszett áldozat volna abban az esetben, ha az állatvedelem és az állategészségügy terén meg nem tennők azokat az intézkedéseket, amelyeket ezen a téren Éa modern gyakorlat maga. után von és amelyek úgyszólván nélkülözhetetlenek. Reischl Richárd t. képviselőtársam a tegnapi napon 25—30 millióra becsülte azt a károsodást,, amely az állatelhullások révén nemzetgazdaságilag az országot éri. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy a modern álltegeszsegügyi intézkedések és kezelés következteben mennyire minimálisra lehet ezt a veszteseget leszoritani. Németországban ezek a számok a legminimálisabbra szorultak le, Magyarorsza44*