Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-137

'Az országgyűlés képviselőházának 137. ülése 1928 március 1-én, csütörtökön. részéről is már számtalanszor nevetség tárgya volt. Mi számtalanszor felvetettük azt a kérdést, hogy nekünk, az ország kisgazdáinak csak öt mázsa terményünket engedjék át ipari használatra, de ezt megtagadta a pénzügyi kormányzat, bár ezáltal határozottan kárt tesz a magyar kincstárnak is. Nem kegyelmet vagy könyöradományt kér a kisgazdatársadalom akkor, amikor azt a jogot kéri. amelyet más is élvez. Erre azt mondhatja ia minister ur, hogy amilyen jogot adok a nagytőkének a gyáralapitásria^ adok én a kisgazdáknak is, csak tessék belemenni egy városba, egy községbe. Errevonatkozólag csak az a megjegyzésem: adjunk hálát a magyarok Istenének, azért, hogy a magyar paraszt kisgazda üzlet, kapzsiság nélkül a maga kis vagyonából igyekszik megélni és nem megy bele olyan boltba, ahol az egyik ember a másikat aknázza ki. Ez az a, tétel, amely engem annyira bánt. Erről többet nem beszélek. Átmegyek ennek a javaslatnak egészségügyi részére. Hogy kerül sokszor szembe a magas tudás a jószágbetegségek kitapasztelásánál az élettel! Ha én a jószágomat jól kosztolhatom és azt egészséges takarmánnyal táplálhatom, ezzel a jószágbetegség határozottan a legjobban van kizárva. (Ugy v<m! jobb felől.) Mert minden gazdaságnál, ahol a jószágnak nincsen kellő gondozásban része, ahol annak a megfelelő takarmányozása nincsen meg, a jószág fejlődése, az illető gazdasági érdeke teljesen tönkre van téve. (Ugy van! jobbfelől.) Ez az igazság. Hogy állunk azzal a különös tudománnyal, amellyel keresik a sertésvész gyógyítását, amidőn a magyar kisgazdatársadalomnak nincsen mit adnia a jószágnak, egyenesen csak kukoricát adhatnak, mert nincsen másuk? Mi van azzal a növendékjószággaL amellyel tisztán csak kukoricalisztet kell étetni'? Nem világos-e az. hogy minden gyenge állatra erős kihatással van ez a takarmány, ez az iparilag ki nem dolgozott annivaló és ott azután előállnak a sertésvésznek a jelei, illetőleg nem a sertéspestis, hanem előáll a vér gyulladás és a fútatási. Ezt megmutatja minden gazdaságnál ; maga a jószág. (Ugy van! jobbfelől,) Es mitől áll ez elő? Van tengeri, amely sok szeszt tartalmaz, uo-y, hogy — bocsánat a kifejezésért, hogy ilyen dolgot közbehozok — mint mondják, az oláh a puliszkát tejjel eszi, mert másképen megégeti a tengeriliszt a belét, (Derültség.) azt tisztán nem lehet odaadni a jószágnak. Bocsánatot kérek, ami emberi táplálásra erős, az a jószágtáplálásra is erős. Es kérem, mit vesztünk itt a jószágnál minden mázsa tengerin, amelyet meg kell etetnünk a disznóinkkal? Húsz liter jóféle pálinkát! (Derültség. — Ugy van! jobbfelől.) Ezzel tartja a pénzügyi kormányzat az én disznóimat, ezzel tartja azokat a jószágokat, amelyekkel én tengerit étetek. (Ugy van! jobbfelől.) És igy nem lehet nekem kiaknáznom azt, nem lehet kivennem abból az értéket, ami által gazdaságomban egy kicsit előremehetnék, ha tudniillik a tengeri értékét pénzzé tehetném, hogy hasznát elvehessem, hanem abszolúte alávetnek minket, ezer és ezer kisgazdát annak a törvénynek, amelv káros a magyar parasztságra, amely szabadalmaztatja azt, amit nem akarok itt elbirálni. Az volna a fontos, hogy valahogyan lehessen alkalmazni a gyári szeszt a motorhajtásra, termeljen a magyar gyáripar annyi^ szeszt, hogy ahány traktor van Magyarországon, azt mind elhajtsák ezzel a szesszel, minden idegen olaj behozatala nélkül. Ezen a téren tovább nem időzöm, csak rámutattam arra, hogy mennyi kára van ebből a kincstárnak és mennyi kárunk van nekünk kisgazdáknak... (Várnai Dániel: Ilyen korhelyek Magyarországon a sertések!) Ehhez maga nem ért, kedves .képviselőtársam és annyira van ettől, mint Makó Jeruzsálemtől, (fflénk derültség.) Itt vannak Gaal Gaston képviselő urnák a íieheztelései is ezen a téren. Az igaz, hogy rám célzott a képviselő ur ezzel a kakas-dologgal. (Élénk derültség.) Sajnálom, hogy a képviselő ur épen az én tanyasi világomat hozta ide. Ebben van valami, de én — mint ahogy előbb mondottam — nem könyvből tanultam felismerni a jószágnak a bajait, hanem az életből. A szakasz azt mondja, hogy amely gazda a rühességet nem tisztítja, anniak jószágát le kell ölni. Ebben van valami. De hogyan és mit is kell csinálni, hogy ezek a dolgok bekövetkezzenek? Most csak elsorolom. Ez a rühesség többnyire a juhállománynál van, de részben a lónál is. De ottan csak elvétve kerül elő, mert igazán lebunkózni való gazda, aki lovát nem takarítja meg. A juhállománynál azonban más a dolog. Gazdasági szempontokból a nagyobb birtokokon, ahol a juhászat ki van fejlődve, még vámnak szakavatott juhászok, akik semmiféle állatorvosi tudományra nem pályáznak, mert beleélték magukat hivatásukba és akik tudják mit kell tenni. De olyan helyeken, ahol a közlegelök megszűntek és vele együtt a juhászat — értve ez alatt a szakavatott juhászatot — elpusztult, áll elő a hiba. Nem látom még a földmivelésügyi kormányzatnak ebben a ja-^ vaslatában, hogy nekem, aki pedis: ebben a törvényben minden állatbetegség elszaporodását szabályozni akarom, erre van is megfelelő orvosságom. Bocsánatot kérelk, ebben a javaslatban ezt én nem látom. Pedig ez nagyon egyszerű dolog. Amit kiadnak, azt tudom, hogy jól van, de tanult hozzáértő emberek annál sokkal jobbat is készitnetnének,»mert minden egyszerű paraszt, akinek juhállománya volt és van, aki jószágtartással foglalkozik, ennél a szakavatott orvosi orvosságnál többet tud. (Derültség.) Ezt csak azért hozom fel, hogy nem, arra kell elsősorban a súlyt fektetni, hogy ezt a rühességet meg mást elhárítsuk, hanem igenis tanítani, kötelezni kellene a mi népünket arra, hogy a jószágtartás kellő alapja a tisztaság. (Jánossy Gábor: Mindennek ez az alapja!) A másik pedig az, hogy az az orvos ismerje fel a bajt, mert még azt is állitom, hogy nem minden orvos ismeri meg a jószágon a rühességet. Itt is hiba van. ((Jánossy Gábor: Ez már nagy hiba!) Másik oldala is van a bajnak, ezt az életből tudjuk. A másik oldala pedig az, hogy amikor a kormány a törvényt meghozza,, legyen neki megfelelő orvossága, amihez minden ember, aki jószágtartással foglalkozik, hozzá is férjen. Mert, ez nem különös, nem titkos dolog, amit csak nagyon bizalmas alakban lehetne kiadni. Árulják mindenütt! Készíttesse el a kormányzat azzal az orvosi karral, amely arra való, és vehessenek belőle a gazdák bármikor. En nem látom ezt egészséges dolognak. Itt van az óriási baj: a veszettség. Nemcsak az állatoknál, de az embereknél is borzasztó dolog, mert ez azután csakugyan veszélyes. (F. Szabó Géza: Különösen a politikusoknál ! — Derültség.) Nem megyek ,erre a térre, képviselő ur. Ez komoly dolog. És bocsánatot kérek á kifejezésért, hiszen mellettem is orvos ÜL (Jánossy Gábor: Emberorvos! Ö minket gyógyit!) De az emberek is beleesnek a veszettségbe, és jót állok érte, bár nem kérdeztem az én jóbarátomat, a mellettem ülő orvos urat.