Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-137

284 'Az országgyűlés képviselőházának 137. törvény, amely azt mondja, hogy a minister azokat a széleskörű intézkedéseket — minister alatt mindig az osztály értendő — természetesen és magától értetődően, (Derültség.) a minister azokat a széleskörű intézkedéseket kénytelen megtenni, amely intézkedések ebben a törvényjavaslatban, különösen az eredeti szövegben le voltak fektetve. Az elsőfokú m. kir. állatorvos jelentést tesz tehát a vármegyei m. kir. állatorvosnak. A vármegyei m. kir. állatorvos jelentést tesz a ministeriális m. kir. állatorvosoknak és a ministeriális állatorvosok közül jó busás napidíjjal és utazási díjjal ki fog valaki utazni a karcagi tanyára, megvizsgálni, hogy tényleg micsoda veszedelem fenyegeti az egész vidéket? (Beischl Richárd: A kakas közben megdöglik!) Magam tudom nagyon jól és látom, hogy ez egy komikum, amibe egy jó érzésű embernek a gyomra kell, hogy felkeveredjen, vagy nevetnie vagy bosszankodnia kell olyan mértékig, hogy a bosszankodástól lesz rosszul. Ez azonban tény és igy van. Én láttam eseteket, ahol százakat és százakat elköltöttek ilyen dologra. Például az egyik vidéki hivatalnál, egy államépitószeti hivatalnál, ahol elválasztó falat kellett csinálni deszkából az, irodában, ami 10 pengőbe kerül s amit a hivatalnak be kellett jelenteni a felettes hatóságának, megtörtént, hogy a ministeriumból jött ki egy szakértő, hogy a 10 pengő nem-e túl drága, igy az ellenőrzés 50 pengőbe került. Ezek azok a bizonyos komikumok, amelyek szomorú valóságok. Komikus, amikor az ember elmondja és szinte hihetetlenül hangzik, de aki a bürokrácia utvesiztőit és a bürokratikus rendszernek rettenetes félrecsuszamlásait ismeri, nagyon jól tudja, hogy ezek, amiket én mondtam, az életből vett olyan példák, amelyek minduntalan és elég sürün ismétlődnek. Amikor én azt látom, ^ hogy az élet egész vonalán mindenüt a hatósági beavatkozás már mily mértékű, egészen nyiltan mondom itt a Képviselőházban, hogyha nem volnék a hatvanadik életévemben járó ember, (Meskó Zoltán: Nem látszik meg!) ha fiatalember volnék, eladnám mindenemet és kivándorolnék ebből az országból olyan helyre, ahol szabad férfiként élhetnék. (F. Szabó Géza: Ez már túlzás, visszajönne egy félév múlva! — Berki Gyula: Szükség van itthon rá! — Reischl Richard: Sokan szeretnék, ha kivándorolna, különösen a tisztviselők közül!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni, különben kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő urakat név szerint megnevezni. (Reischl Richárd közbeszól) Reischl képviselő urat kérem, ne szóljon állandóan közbe! Gaal Gaston: Méltóztassék elhinni, hogy aki a néppel csak egy kicsit fog'alkozik, — ezt nem ugy értem, hogy lakodalmakba jár — hanem aki a nép ügyes-bajos • dolgaival emberszeretetből, magyar faji érzésből szívesen foglalkozik, akinek háza mindig nyitva áll a legszegényebb ember előtt is, ha panasszal vagy bármivel jön hozzá, az konstatálhatja, hogy annak a nyomorult kisembernek élete jóformán nem múlik el másban, mint szakadatlan hatósági zaklatásokban, amelyeket helytelen, rossz törvényeink, a túlságba vitt centralizáció, központositás. és a napidíj-Wirtschaft idéz elő. Mert tudok olyan eseteket is, ahol egy volt tisztviselő, aki nem utazgatott szükségtelenül, a kartársai ellenben utazgattak, figyelmeztetést kapott fölöttes hatóságától, hogy az Ő utiszámlája túlságosan kevés. Nem akarom túlságíg igénybevenni a mé-. ülése 1928 március l-én, csütörtökön. lyen t. Képviselőház türelmét, (Halljuk! Halljuk!) még csak rá kívánok mutatni egy nagyon sajnálatos körülményre, kérve a minister urat — és őszintén megvallva, ismervén őt, ezt el is várom tőle — hogy ezt szüntesse meg. Ebben az országban, t. minister ur, egyes nélkülözhetetlen állatgyógyászati cikkek, szérumok stb. előállításával néhány olyan részvénytársaság foglalkozik, amelyeknek jóformán monopóliumuk van. A külföldi gyógyszereket, amelyek sokkal olcsóbbak, a vámtörvény utján egyszerűen kiküszöbölik. A gazdaközönség rá van utalva bizonyos gyógyszerekre, különösen szérumkészitményekre, amelyeket lényegesen drágább áron kap, mint amilyen áron azokat kapnia kellene. A német szérumok Összehasonlíthatatlanul olcsóbbak, mint a mi szérumaink és ha meg méltóztatnak nézni — itt megint a kompaszra hivatkozom — a kompasz megfelelő rovatát, akkor azt fogják találni, (Várnai Dániel: Nem ér semmit nevek nélkül! — Zaj.) hogy például a Phillaxia részvénytársaság igazgatóságában — tudvalévően ez az egyetlen magyar gyár, amely élő csirákat tartalmazó szérumokat gyárt — a nagytőke reprezentánsaival a lehető legbarátságosabb összhangban ülnek ott egyfelől a szakintézményekben előkelő állásokban működő egyének, másfelől a ministeriumnak illetékes ügyosztályában ülő vezető szakemberek. Legyen elég ennyi at. Képviselőháznak. Ha kíváncsiak képviselőtársaim a nevekre, méltóztassanak a könyvtárba lemenni és megnézni, hogy kikről van szó, (Várnai Dániel: Nem én vagyok kíváncsi a nevekre, hanem az ország kíváncsi a nevekre. — Zaj.) Elnök: Várnai képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni! (Éri Márton: Szenzációt hajhász! — Várnai Dániel: Nem szenzációt hajhászok! — Zaj.) Várnai Dániel képviselő urat ismételten figyelmeztetem, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjék! Gaal Gaston: T. Ház! Itt van előttem egy hirdetmény, amelyet a Magyar Királyi Oltóanyagtermelő Intézet forgalmi irodája bocsátott ki, ez a hirdetmény a következőkép szól (olvassa): »Tisztelettel közöljük a gazdaközönséggel, hogy az állatgyógyászatban használatos különféle oltóanyagok és szérumok az alábbi árjegyzék tanúsága szerint a Magyar Királyi Oltóanyagtermelő Intézetben legalább 20—30%

r-kal olcsóbban t szerezhetők be, mint bármely hazai magánintézetben.« Bocsánatot kérek, ha a kormányzatnak megvan az a hatalma a gazdák ellen, hogy minden néven nevezendő rendelkezéseket bocsáthat ki, a községek ellen pedig megyan az a hatalma, hogy rájuk tukmálhat a sertésvágóhidtól kezdve az állati hullafeldolgozó telepekig mindent, hát csak ez a két-három részvénytársaság olyan tabu, ahová a kormány rendelkezése el nem ér? Ezeknek ilyen drága oltóanyagot szabad késziteniök a kormány hozzájárulása, és engedélye nélkül? Ha pedig az engedélyezés tőlem, tudniillik a kormánytól függ, akkor megszabom az árat én és nem engedek nekik gyártani 20—30%-kai drágábban, mint az állami oltóanyagintézet. (Mayer János földmivelésügyi minister: Benne van a törvényjavaslatban!) Nem kellett, t. minister ur, hogy ez a törvényjavaslatban benne legyen, mert a gyógyszergyártás eddig is engedélyhez volt kötve, és ebben a tekintetben a minister ur referense volt az az ügyosztály, amely az állatgyógyászati ügyeket intézi, az engedélyt tehát mindig annak az ügyosztálynak referádája