Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-136

274 'Az országgyűlés képvisel óhazának 136. ülése 1928 február 29-én, szerdán. védi rabulisztikával nem lehet elferdíteni!) Kérem t. képviselőtársaim, én nem kérek mást. tessék elolvasni ezt a szakaszt. Tessék annyi fáradságot venni maguknak, mielőtt kritikát mondanak. Azt mondja: nyugdíjazott állapotban levő. Tessék megnézni ezt az állapotot a minister ur előadása szerint. Maga elismeri, hogy a királyi kormány nyugdíjazta és a nyugdíjat folyósította 1918-ban, (Felkiáltások a jobboldalon: Három évig nem vette fel! — Zaj.) Méltóztassék megengedni, talán én hadd válaszoljak. T. Képviselőház! Egészen nyugodtan és higgadtan állapítsuk meg ezt. A minister ur saját szavait vagyok bátor idézni. Azt mondja: A törvény szerint és a kibocsátott rendelet szerint három év multán határozatot kell hoznia az ideiglenes félbeszakításra vonatkozóan a ministernek. Mutassa meg a minister ur... (Barthos Andor: Ezt nem mondta !i) Bocsánatot kérek, soha nem hozott a kormány ilyen határozatot. A kormány csak reverzálisokkal dolgozott, nem pedig határozatokkal. (Ellenmondások a jobboldalon.) Azt mondta, hogy most már ezt a három évi ideiglenes felfüggesztést nem csínálom meg, hanem később megcsinálta a véglegest, mégpedig olyan indokolással, amelynek — mint a mélyen t. minister ur mondta — nagyszerű stilizálása mindenben megfelel Ha a közigazgatási bíróság ítéletének rendelkező része megállapítja, — ebben nem az van, amit a mélyen t. minister ur itt ismertetett — ebben világosan az van, hogy a közszolgálat folytonosságában mutatkozó megszakítás dacára jár nyugdíj, azt mondta, hogy utasitja a minister urat, aki ebből az indokból utasította el, hogy hozzon uj határozatot. Nem hozott uj határozatot, hanem levelezett Lovászy Mártonnal és e levelezésben az van, hogy ezidőszerint a felfüggesztett bűnvádi eljárások vannak

# folyamatban és ezért nem folyósltja a nyugdíjat. Nem azt mondta a mélyen t. minister ur, hogy a nyugdíjtörvény 44., vagy 54. §-ából, vagy a 7000-es rendelet 117. §-ából kifolyólag nem folyósítja, hanem egyszerűen azt mondta, hogy azért, mert ezek a bűnvádi eljárások vannak folyamatban. (Barthos Andor: Nincs az a kivé'teles eset!) Bocsánatot kérek, ez nincs sehol törvényben. (Barthos Andor: Felolvasta a minister ur!) A minister ur felolvasta, de az ítéletet nem olvasta fel. A közigazgatási biróság pedig nagyon jól tudja a törvényt. Nem ez az eset. Mert akit a királyi kormány nyugdíjazott, annak nyugdíját ilyen okból megtagadni nem lehet. Arra egyáltalán nean felelt, a mélyen t. minister ur, hogy mikor ezt a levelet 1927 júniusban megkapta, Lovászy Márton akkor újra egy beadvánnyal fordult a kormányhoz és azt imondta, kérem, nem adnak nekem nyugdíjat azért, mert ellenem bűnvádi eljárás van, én nem kívánom ügyemet tovább függőben, tartani, én odaállok a biróság elé. Itt van kérem a 38,803-as eredeti iktatószámmal, itt van a kérvény, amelyben Lovászy Márton azt mondotta, hogy állítsanak engem biróság elé. És erre a t. kormány nem ál lit ott ai a biróság elé, nem állította sehová, fentartotta a reverzális állapotot, nom adott nyugdíjat. Éhen kellett neki elpusztulnia. Már engedelmet kérek, ha ebből az okból a minister ur megtagadhatónak tartotta, miért nem járult a t. kormány ahhoz a lehetőséghez, hogy feleletrevonhassák, hiszen mostanság látja az ember, hogy nem idegenkedik a t. kormány attól, hogy emigránsokat feleletre vonjon;, nem idegenkedik a t. kormány attól, hogy bírói Ítélet és döntés alá vigye ezeket a kérdéseket: miért nem engedte meg Lovászy Mártonnak. Itt van a szomszédban az igazságügyministerium épületében az ott székelő királyi ügyészség, amely azokat a nemzetgyalázás!, felségsértési és lázadási pereket nyilvántartja; a kormánynak csak egy telefonjába került volna az eljárás megindításai azutáni hogy Lovászy Márton kívánta saját feleletrevonatását. De ezt meg nem tenni és nyugdíjat sem folyósítani, engedelmet kérek, ez nem viseli magán azt a jóhiszemű magyarázatát a törvénynek, amely ilyenkor szokásos és nem viseli magán a saját írásának jóhiszemű interpretációját sem. A minister ur ugyanis kiadta ezt az írást, — itt van eredetiben nálam — amelyben nem hivatkozik a félbeszakításokra, hanem azt mondja, hogy azért nem folyósit nyugdíjat, mert a királyi ügyészség bűnvádi eljárást indított; bár ezidőszerint a bűnvádi eljárás fel van függesztve, de addig, míg az ügyek függőben vannak, nem ad nyugdíjat. Ez a minister ur álláspontja. Erre Lovászy azt felelte, hogy addig nem méltóztatik folyósitani, mig az ügyek függőben vannak, ne legyenek függőben, megyek a biróság elé, ítéletet kérek, törjenek pálcát felettem, mondják meg, hogy milyen volt a magatartásom, törvényes volt-e, becsületes volt-e, vagy pedig téves volt-e. Azonban meg nem tenni és sem bűnvádi eljárást le nem folytatni, ezt az állapotot függőben meghagyni, addig, mig ez az ember elpusztult és meghalt és most ezt a következtetést átvinni özvegyére és azt mondani, nem folyósítottam neki, aki meghalt, nem folyósítom neked sem, aki özvegyen maradtál: ez a komoly és józan törvénymagyarázattal össze nem egyeztethető. Mivel tehát a mélyen t. minister ur mereven elzárkózik e törvény helyes interpretálásától és &

f közigazgatási biróság törvényes megállapításával ellentétben zárkózik el ennek a nyugdíjigénynek folyósításától, nem veszem tudomásul válaszát. Nem lehet mást tenni, minthogy a királyi biróság előtt folytassa le az Özvegy a maga igényének megállapítását, ha ugyan megérheti, mert azon szomorú állapotok közt, amelyben egy ilyen közhivatalnoknak özvegye ma tengődik, nem valószínű, hogy megérheti ennek a pernek lefolytatását és ennek Ítélettel való befejezését. Lelke rajta annak, aki egy Özvegynek^ ilyen nyomorúságot okoz. (Élénk ellenmondások a jobboldalon.) — Éri Márton: Kikérjük magunknak! Micsoda dolog! — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! A külügyminister ur óhajt az ujabb válasz jogával élni. (Rothenstein Mór: Hát irják elő, mit szabad mondani!) Csendet kérek, képviselő urak. (Rothenstein Mór közbeszól.) Rothenstein képviselő urat figyelmeztetem, ne szóljon állandóan közbe. • Walko Lajos külügyminister: T. Ház! Én csak ismételhetem, hogy én a törvényes rendelkezéseken magamat túltenni nem tudom és én ebben az esetben is csak a fennálló törvényes szabályok alapján járhatok el. Két megjegyzést óhajtok tenni t. képviselőtársam felszólalására. Ismételve említette azt a külügyministeri leiratot, amelyben bizonyos indokolásról van szó. Ez épen azt kívánja megmagyarázni, hogy miután a szabály az, hogy csak akkor lehet szó újbóli folyósításról, ha méltánylást érdemlő körülmények azt indokolják, ebben az esetben miért nem lehet ezt a kivételt megtenni. Az, hogy itt egy ministeri leiratban, melyet a ministerium valakihez intéz, hivatkozás nem történik egy törvény, vagy rendelet paragrafusaira, azt hiszem, ugy az én vé-