Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-126

Az országgyűlés hépviselöházanah 126. ülése 1928 február 10-én, pénteken. 17 évesek nem alakítottak szovjeteket, ha pedig alapítottak is, akkor is erősen kétségbe kell vonni, hogy tisztában lettek volna a marxizmus és a leninizmus határkérdéseivel, tisztában lettek volna azzal, hogy a szovjet valóban proletárdiktatúrát jelent-e, vagy pedig a panruszizmusnak egy uj formáját, egy uj fajtáját. De ha ezen a nyomon, ezen a réven tovább megyünk, akkor a következő esztendőben már a csecsemők annak idején való politikai magatartásának bírálatába is bele kell bocsátkoznunk. Ha pedig ez sem a cél és a szándék, hanem az, hogy a közigazgatási hatóságok állitsanak ki valamiféle erkölcsi bizonyítványt, akkor ezzel egy ujabb területet adunk az állami omnipotencia uiabb terjedésének, aminek pedig a jelenlegi körülmények között igazán ideje volna végre gátat vetni. De marad azután legvégül az előző iskolai magatartás vizsgálata. S itt a leghatározottabban utalnom kell arra a kaszárnyarendszerre, amely ujabban ta mi középiskoláinkban lábrakapott, azokra a katonai jelentkezési formákra, arra a lélektelen drillrendszerre, arra. hogy apró gyerekes esinyvetésekért, amilyenek felett azelőtt a tanárok egy jóságos és megértő mosollyal egyszerűién napirendre tértek, ma egykettőre kijár a »rossz magaviseletű« osztályozás. {ügy van! a szélsŐbaloldalon. — Baracs Marcell: És kicsapják őket!) Az erkölcsi magaviselet esetleg életreszólóan elintézheti a felvételnél a diák sorsát, holott pedig a legutóbbi napokban is láttuk a kis gimnazista lány esetét, akit lopás miatt kicsaptak az iskolából egy koholt vád és egy ostobául nagyképű vizsgálat alapján, amelynél a tanszemélyzet a legkétségbeejtőbb pedagógiai tudatlanságot árulta el, és riadva gondolunk azokra ,a kisebb-nagyobb teremtésekre, akiknek a sorsa ezek kezébe van letéve. De ugyancsak a múlt napokban láttuk annak a kis leendő tanítónőnek az, esetét is, akit erkölcsi magaviseletének hiányossága miatt távolítottak el az iskolából azért, mert he mert kukkantani egy bálterembe» hogy megnézze barátnőinek ruháit. Ezek a példák, amelyek már nem is példák, hanem tipusok, nem nagyon biztatóak abban a tekintetben, hogy az erkölcsi magaviselet megítélése jó alap lesz-e az egyetemi felvételeiknél. Amióta a középiskolákban a magaviselet jó, szabályszerű, kevésbé szabályszerű, rossz, jegyeit átváltoztatták dicséretes, jó, szabályszerű kevésbé szabályszerűvé, ez a megváltoztatás egyúttal az osztályozás mikéntjének a megváltoztatását is jelengette; a kis riadt diákok és diáikleányok azóta tömegével kapják a magaviseleti ketteseket. Nem tekintjük tehát ezt sem erkölcsi mértéknek, de annál inkább moudhatjuk azt, hogy nem lehet egyetemi hallgató az, aki a román diákcsürhék pusztításaira vagy pogromjaira példát mutat, nem lehet egyetemi hallgató az, aki obskúrus sors jegy akciókon keresztül kamatoztatja a keresztény társadalom rokonérzését és a zsidóknak a diákoktól való félelmét, nem lehet egyetemi hallgató az, aki a római jogot fokossal kívánja belemagyarázni társai fejébe; de én azt hiszem, hogy ezek a követeléseink aligha fognak érvényesülni. A szellemi alkalmasságnak fokára sincs a szövegben semmiféle meghatározás. A gyanakodóban — és el kell ismerni, hogy a gyanakvásra elég okunk van az utóbbi események nyomán — ez a szöveg egy ujabb felvételi vizsgának a rémét éleszti fel és már most is ki KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IX. kell jelentenünk, hogy minden ilyen ujabb felvételi vizsgának még a lehetősége ellen is tiltakozunk. Ezt két okból tesszük. Egyrészt azért, mert az ilyen felvételi vizsgák sohasem a tudástól függnek, hanem a pillanatnyi diszpozíciótól, sohasem a tudás, hanem a lélekjelenlét, — tehát nem a készültség — dönti el az eredményt, másrészt pedig — tisztelet a kivételnek — nekem semmiféle bizalmam nincs a felvételi vizsgáknál azoknak a professzoroknak az objektivitása iránt akik az egyetemi hallgatók numerus clausus-plakátjait ellenjegyzik, akik zsidóveróskor katalógust olvastatnak, akik az Ádám-heccek idején zavartalanul magiszterkednek és dominuskodnak. Az sem biztató, hogy az alkalmatosság alapja az érettségi bizonyítvány, mert akkor meg attól lehet félni, hogy a numerus clausus szelleme már a középiskolákban is érvényesülni fog, hiszen a középiskolában ilyenfajta tendenciák már eddig is mutatkoztak. Szerintünk a szellemi alkalmasságot csak az egyetemen lehet bebizonyítani, persze csak akkor, ha a munka nem a korporációban, hanem a szemináriumokban fog lefolyni, hiszen ezernyi példa van arra, hogy azok, akik a középiskolában egészen jelentéktelen, szürke kis diákok voltak, ép a középiskolák sokrétűsége miatt, csak az egyetemen, az egyetem nekik kedvezőbb, hajlamaiknak megfelelő szakán tudják képességeiket kellőképen kibontani, úgyhogy ezek az alkalmassági követelmények már az első megítélésre is teljesen alkalmatlanoknak bizonyulnak. Következnek a javaslatnak azok a rendelkezései, amelyek a felvételnél a szülők állása, foglalkozása szerint kategorizálnak. Ezek közül a magam részéről csak egyetlen josrcímet tudok elfogadni: ez a hadiárvák és a harctéri szolgálatot telj es it ettek jogcíme. Ami ezen túl, ezen kivül van, az valamennyi egy örök és megkötött rendiséget fog jelenteni, (Ugy van! a szélsőbaloldalon,) azt fogja jelenteni, hogy megköti az ifjúságot és kényszeríteni fogja egy bizonyos körnek a gyermekeit, hogy akaratuk és hajlamaik ellenére válasszanak pályát, ennek következménveit és keserűségeit egész életükön keresztül hurcolják, hurcolják a keserűséget egy konok és reakciós törvény ellen, amely megakadályozta őket hajlamaiknak a követésében. Az, hogy a hadiárvák és a harctéri szolgálatot teljesítettek gyermekei előnyben részesülnek, természetes és érthető, mert azok. akik akár a maguk jószántából, akár pedig parancsszóra vitték az életüket a nagy vérvásárra, — bármilyen haszontalannak és emberiségellenes^ nek tartom is én azt az engedelmességet, amelyet kifejtettek — megérdemlik, hogy mindaddig, amig élnek, azok részéről, akikben még ma is él a másokat háborúba küldés aktivitása, némi kedvezményben részesüljenek. Azt is nagyon helyeslem, hogy a törvényjavaslat kifejezetten a harctéri szolgálatot teljesítettek gyermekeiről szól. A törvényjavaslat szövege ezzel elismeri azt, hogy akik mögöttes országrészekben, hadtápokban ültek, vagy parancsnokságokban basáskodtak, ilyen előjogokra nem alkalmasak. Ez nagyon helyes és énnek jellemzésére csak azt akarom felemliteni, amit az 1915-ös visszavonuláskor PflanzerBaltin mondott az összegyűlt tartalékos fronttisztek előtt egy megbeszélésen: »Ich werde die Herren sterben lehren.« Láthatjuk magunk előtt azt a másokat meghalni tanitó zsoldost, aki eszerint a törvény szerint is nem szerzett érdemeket erre a kedvezményre. De ez a kate3