Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-126
le Àz országgyűlés képvisel ('házának Í26. ülése 1928 február 10-én, pénteken. görizálás az egyetlen, amelyet helyesnek tartok ebben a törvényjavaslatban. Ez amúgy sem bosszú életű, hiszen az elmúlt háború igényei múlóban vannak és hacsak a közel jövőben nem gyártanak ujabb igényjogosultakat, az ezen a címen szerzett jogok hamarosan meß; fognak szűnni. A második kategória azonban már nagyobb állandóságra, hosszabb életre van szánva és ez a kategória a közalkalmazottaké. Nagyon csodálkoztunk volna rajta, ha ez a kategória ebből a törvényjavaslatból kimaradt volna. Mert mindenféle következetlenséggel vádolni lehet a kormányt, de avval, hogy a maga bürokráciáját nem védené, hogy nem helyezné előnybe, az állam első tisztviselőjével szemben — mint Rupert Rezső mondotta — az adófizető polgárai szemben, akár ott ahol fizetésről, akár ott, ahol egy uj kultur-janiesárlmdnak a felszereléséről van szó, ezzel az eggyel nem lehet vádolni a kormányt. Épen azért nagyon csodálkoztunk volna, ha a privilégiumok legelején nem a köztisztviselőkről esett volna szó. Egész nyilvánvaló újból és újból, hogy ebben az országban minden csak eszköz, egyetlen célnak az elérésére, hogy tudniillik a bürokrácia megélhessen. De én nem irigylem, tőlük, ha ez az én szerintem kompromittáló favorit-csín ál ás itt ennél a törvényjavaslatnál is érvényesül, mert nagyon örülök neki, ha egybekapcsolódik a numerus clausus rendszere a bürokrácia uralmának a rendszeriével, ha a tanszabadságnak az elsikkasztása Összekapcsolódik a kasztrendszerrel. Hadd bukjék el és tűnjék el (Zaj. — Elnök csenget.) mindkettő egyszerre akkor, amikor meg fog születni egy uj. demokratikus Magyarország. (Helyeslés a szélsőbaloldalon, — Esztergályos János (a jobboldal felé): Most nem hallották, most beszélgettek. Most zavarban vannak az urak, hogy mit is mondhatott. — Farkas Gyula: Majd elolvassuk a naplóban!) A következeikben az indokolásra hivatkozom, amely azt mondja: önként értetődő, hogy különösen honorálni kell a nálunk oly nagy szerepet játszó mezőgazdaságot, mint az ország főtermelési ágát. (Farkas István: Szegény mezőgazdasági munkások, mennyire vannak honorálva! Egypengős naoszám és analfabetizmus!) Azon sem csodálkozunk, azt is önlkéht értetődőnek tartjuk, hogy a kormányzathoz közelállás szerint... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Kéthly Anna: ...adódnak és osztozódnak jogok. Ezzel az önként értetődéssel együtt azután elintézi a javaslat azt a 'kérdést is, hosry sorrendben az utóbb következők, az iparhoz, kereskedelemhez," szabad foglalkozáshoz tartozók csekélyebb jelentőséggel bírnak. Valamint nem csodálkozunk a területi megosztás elvén sem. amely ujabb fricska ennek a bűnös Budapestnek, amelyben olyan sok a. zsidó r és olyan sok az ellenzéki szavazó. (Farkas István: Ezeknek is kell valamit adni.) Mindez benne van a javaslatban. De vájjon hol van a javaslatban a tehetség szélesre vágott útja? Hol van az alázat az uj Magyarország zsenijei előtt? (Farkas István: Erre nincs szükség! Azok hadd menjenek külföldre! Éljenek meg ai külföldön jobban, értékesítsék azokat idegen nemzetek !) Hol van a javaslatban az az őszinteség, amely az ellenvéleménnyel szemben bátran vallja, hogy szükség van rá,, tehát nem törődöm vele, mit szól hozzá a külföld, amelynek nincs joga belügyeinkbe beleavatkozni? Hol van belőle az"az. őszinteség, .amely azt mondja: nincs szüksélg rá, tehát eltöröljük, nem azért, mert a külföldön nemzetközi jó hírnevünket elhomályosítja, hanem azért, mert egy belső békekötés, egy belső trianoni revízió útjában áll, amelynek egy megszégyenített, méltatlanul bántott hitfelekezet és közöttem kell létrejönnie. Kinek jó ez a törvény? Annak a mindenáron békülni akarónak, aki csak a megkülönböztetés formai sérelmét kifogásolja, és akivel szemben én a fajvédőkkel kérdezhetem azt: mi lesz a zsidókkal? Annáik lesz jó ez a törvény, aki a sárga folt formai eltüntetésével annak gyakorlati hordozását nem nehezményezi? Annak jó ez a törvény, aki megelégszik a politikai horoszkópnak a H. betűről a B. betűre való fordulásával, megelégszik azzal, ha eljutott a bárótól a grófig, Babarczytól Bethlenig és a többivel nem törődik? (Esztergályos János: Nagyon jó!) Ezeknek elegendő a liberalizmusból az a mennyiség, amellyel a kormány és a kormányzópárt egyformán vigyáz arra, hogy ebben az országban a gazdag zsidó a szegény zsidónak konkurrenciát ne csináljon. Ez a javaslat egy versenytilalmi javaslat. Formailag feloldja a zsidók megbélyegzését, de lényegében fentartja és ami ennél sokkal súlyosabb, diszkreditálja a magyar kultúrát, nem a külföld előtt, amely nem törődik sokat velünk, hanem azok előtt a magyarok előtt, akik az Eötvös Józsefek és Eötvös Lorántok hagyományai szerint akarnak haladni és azok hagyományainak szelleméiben nőttek fel. Bókében voltak az egyetemen keresztharook. Tudjuk, hogy a keresztharcok exponensei — a keresztellenesek exponensei — épen azok között foglalnak ma helyet, akik a numerus clausus fentartása mellett vannak. Ma ezek a harcok elnémultak, de a Megfeszített még mindig profanizáltnak látja a keresztet, amelyen meg van feszítve, ha látja azokat a fokosharcokat, amelyek az egyetemen lejátszódnak, ha látja ezt a pogányságot és nem találja a kereszténységet, újból felsóhajthat: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem!« Fiatalok, akiknek együtt kelleme vállvetve dolgozniok, hogy romok helyében uj élet fakadjon, uj termés legyen, melyből mindenkinek jut, kiverik maguk közül a gyengébbet és a kormány segít nekik ebben, mondván: nem a kenyeret kell szaporítani, hanem a fogyasztókat kell csökkenteni. Szerintem ez pogány álláspont, ós ennek a törvénynek fentartásával, ennek a töa> vénynek alapján meg lehet fordítani a magyar kultúra címerét, amelynek nimbuszát az Aipácai Cseri Jánosok, Bolyaiak, Eötvösök alapították meigi, és ki lehet tűzni helyébe a fokost. De ez a pogány jelvény nem a mi jelvényünk, nem a dolgozók pártjának jelvémye. Mi tiltakozunk az ellen, hogy egyes néprétegek, fajok vagy felekezetek a tanulás lehetőségétől elüttessenek, épen azért álljuk és valljuk, hogy más törvényt, mint a tanszabadság törvényét, elfogadni nem tudunk. Csatlakozom az előttem benyújtott két határozati javaslathoz. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket folyó hó 14-én, kedden délelőtt 10 órakor tartsuk (Helyeslés.) és annak napirendjére tűzessék ki: az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása, valamint
