Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. ülése 1928 február 29-én, szerdán. 261 oldja. Ezért a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa): »Utasítsa i% Ház a kormányt, hogy a kóborcigányok megrendszabályozása és állandó lakhelyre való kényszerítése céljából még az év folyamán terjesszen törvényjavaslatot a Ház elé«. (Helyeslés a balközépen.) Früh wir th Mátyás képviselő ur nagyon szépen kidolgozott beszéddel jött ide és rámutatott sok olyan dologra, amely minket, gazdákat, tényleg nagyon érdekel. Azokat a statisztikai adatokat — sajnos — nincs módomban ellenőrizni, csak egyet akarok kivenni közülök, amelyet ő valószinüleg hibás statisztikából vett, azt tudniillik, hogy Magyarországon 100.000 tehén van. Ugy tudom, hogy Magyarországon jelenleg 460.000—470.000 között mozog a tehenek száma, Épen ezért sokkal nagyobb az általa emiitett kár, mint ahogy ő azt összegszerűen kimutatta. Nagyon jól tudjuk, hogy Magyarországon a gazdáknak ma olyan dolguk van, hogyha nem jönnek segítségükre, akkor Magyarország gazdái egy év múlva a csőd szélére kerülnek. (Ugy van! jobbfelől. —- Gr. Hunyadi Ferenc: Már ott is vannak régen!) Mert mi okozza a magyar gazdáknak ezt a tönkrejutását? Állatállományunk értékesithetetlensége. Nagyon jól tudjuk, hogy a paraszt valamikor ugy tudta adóját kifizetni, hogy megvett magának egypár kétéves tinót, azokat befogta, szántogatott, dolgozott velük és vagy másfél év múlva érték esitette. Ebből 8—10 hold föld adóját kifizette. Ma hogyan áll a helyzet? Ma az állatnak értéke napról-napra csökken. Itt van a hivatalos vásári jelentés előttem, amely szerint hizott állatodat ma csak 94 fillérért lehet a budapesti vásáron értékesíteni, egy évvel ezelőtt pedig 1 pengő 20 fillérért vagy 1 pengő 30 fillérért lehetett értékesíteni. Itt tehát egy általános elszegényedés jelei mutatkoznak. Ezért én ezt a . törvényjavaslatot fontosnak tartom és sokat remélek tőle azáltal, hogy Magyarországon egy uj állattenyésztési irány fog kifejlődni. Épen a minister urat kérem itt arra, hogy azokat az ismereteket, amelyekről Frühwirth Mátyás t. képviselőtársam is megemlékezett, képekkel és egyéb illusztrációval a falusi lakosságnak is vándorelőadásokon mutassa be és vegye rá a falusi lakosságot, hogy ne arra törekedjéik, hogy több állatot tartson, hanem azt tartsa szem előtt, amit a közmondás is mond: markolj esak keveset, hogy azt jól megszorítsd, ne a földet, hanem a munkát szaporítsd. Ne arra törekedjék a mi parasztságunk, a mi kisgazdaosztályunk, hogy állatállományát szaporítsa, és mindenféle silány minőségű állatot neveljen, hanem hogy jobb minőségű állatot neveljen, amelynél !az értékesítés ' lehetősége megvan. Magyarországnak, ennek a kis államnak az állattenyésztése mégis f olyan magas fokon van, hogy a körülöttünk lévő kisebb kultúrájú államokkal felveheti a versenyt. Tenyésszünk tenyészállatokat és biztosítsuk azoknak kivitelét, mert az állatkivitel tekintetében ma már nem tudunk Lengyelországgal és Romániával versenyezni, amely országok sokkal extenzívebb en és olcsóbban termelnek. Hogy egyebet ne említsek, itt van például a tej. Míg maga a gazda csak 15—16 fillért kap vidéken a tejért, addig a közvetítő kereskedelem és a nagykereskedelem itt Budapesten 40 fillérért értékesiti a tejet. Az a gazda tehát, aki egész éven át vesződik azzal az állattal, aki a nagy rizikót viseli, s akinek talán ez az egyetlen jövedelme, kevesebbet kap érte, mint a közvetítő kereskedelem. Itt egy nagy hiba KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IX. van, amelyet valamiképen ki kell küszöbölnünk- Arra kell törekednünk, hogy a vidéki tejszövetkezetek ismét létesüljenek, amelyek a nagykereskedővel fognak összeköttetésben állani, és ezáltal a kiskereskedelmet, a közvetítő kereskedelmet, amely 6—8 fillért vág zsebre literenként, kiküszöböljük ebből a forgalomból, hogy ez a kis haszon ismét a gazdánál maradjon. Ha igy tart tovább az állatállomány elértéktelenedése, akkor Magyarország Szerbia sorsára fog jutni, amelyben az a háború előtt volt. Amikor a középeurópai vámegyezményeket megkötötték, akkor Szerbiában 8—10 krajcár volt kilónként az élőmarha, mig odaát Zimonyban 30—32 krajcár volt. Én nem mondok merészet, ha azt állitom, hogy a háború előidéző oka részben ez volt, és Szerbiát a nagy pánszláv eszméhez és az orosz rubelhez elkeseredése vitte oda, amely azért volt, mert a gazdák tönkrementek és nem tudtak megélni. Nekünk arra kell törekednünk, hogy a földmiveléstigyi minister ur majd annak idején, amikor a kereskedelmi szerződéseket tárgyalják, olyan szerződések kötését forszírozza, amelyek bizonyos kontingens élőmarhának, zsírnak, húsnak, vajnak átvételét biztosítják azokkal az államokkal szemben, amelyek nálunk ipari cikkeket akarnak elhelyezni, mert ha ezt a biztosítékot meg nem kapjuk, Magyarország földmives osztálya tönkre fog menni. Az uj törvény megalkotása folyománya volt annak a nagy haladásnak, amelyet az állatorvosi tudomány az utolsó 40 év alatt tett. Láttam a bizottsági tárgyalásnál, hogy a földmivelésügyi minister ur sok megértést tanúsított az agrártársadalom képviselőivel szemben, akik előadták ott megjegyzéseiket, de természetesen mindenféle kérésünket nem tudta teljesiteni. Épen azért rá akarok mutatni olyan dolgokra, amelyeknek újból való megvitatása feltétlenül szükséges, mert ezeknek megszivlelése által közelebb jutunk ahhoz a célhoz, amelyet elérni akarunk. Természetes dolog, hogy a pénzügyminister ur szükkeblüsége akadályozta meg, hogy az egész állatorvosi intézményt nem lehetett államosítani. Az az összeg is. amelyet a ragályos betegségek leküzdésére a földmivelésügyi minister urnák rendelkezésére bocsátott, oly kevés, hogy nagyobb járvány ok^ és ragályok esetén megtörténhetik, hogy valószinüj leg ujabb törvényjavaslattal kell a : Ház elé jönni, mert ez az összeg nem lesz elég ahhoz, hogy a beteg és fertőzött állatok radikális kiirtását véghezvihessük. Kifogásolom még azt is. hogy ebben a^ törvényjavaslatban a helyhatósági, tehát hatósági állatorvosokat alig vették tekintetbe, ós itt az állami állatorvosok omnipotenciája érvényesül. Ha maliciózus lennék, azt mondanám, hogy ez, a törvényjavaslat egyúttal az állami állatorvosok fokozottabb védelméről szóló törvényjavaslat. A központi igazgatás nagyon drága dolog, nemcsak azért, mert az a központi szerv, aki kimegy a vidékre az állatbajokat konstatálni, ezzel fuvarköltségeket és napidíjakat okoz, de azért is, mert bajt okoz az a késedelem is, amelyet az idéz elő, hogy a helyhatósági állatorvos, aki végeredményben épen olyan képzettséggel bir, mint az, állami állatorvos, nincs feljog'ositva arra, hogy boncolást végezhessen, konstatálhassa a bajt és elrendelhesse a zárlatot, ami pedig néha annyira sürgős, hogy annak elmulasztásából vagy késedelmességéből á gazdát súlyos kár éri. Különösen fontosnak tartanám a helyhatósági állatorvosoknak ilyen joggal való felruházását a veszettség esetén, mert megtörténhe41