Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-136

262 Az országgyűlés képviselőházának 136. ülése 1928 február 29-én, szerdán. tik az, hogy a járási állatorvos, aki egyedül van hivatva ilyen esetekben az oltást vagy a zárlatot elrendelni, késedelmesen, két-három nap mnlva érkezik ki s addig vagy nem tartják zárlat alatt az állatokat, vagy pedig az állatok kiszabadulnak és ujabb károkat okoznak. Különösnek tartom, hogy a helyhatósági állatorvosoknak ez a jogköre megesorbittatott vagy egyáltalán nem adatott nekik jogkör, holott fegyelmileg ők is épen olyan felelősek és állásukból el is mozdíthatók, sőt erkölcsi tekintetben nagyobb felelősséggel tartoznak, mint a járási állatorvos, mert ha a járási állatorvos hibát csinál és ennek folytán a helyzete tarthatatlanná válik, mert ellenszenvet vált ki, akkor egyszerűen áthelyezik, mig a helyhatósági állatorvos át nem helyezhető, hanem csak fegyelmileg mozdítható el állásából s ha állását nem is veszti el, tovább viseli az általa okozott kárnak ódiumát. Ha a járványos betegségek három főnemét nézem: a veszettséget, a ragályos száj- és körömfájást és a sertéspestist, akkor a következő adatokat van szerencsém a t. Házzal közölni: 1928 február 1-én csonka Magyarországon a veszettségnél 240 község 263 udvarral, a ragályos száj- és körömfájásnál 47 község 116 udvarral, a sertéspestisnél pedig 151 község 369 udvarral szerepelt. Kérdezem: nem lett volna-e elkerülhető e fertőzések nagy része akkor, ha ezt a dolgot nem bürokratikus utón intéznék, hanem a vidéki állatorvosoknak, akik ott a helyszínén vannak, bizonyos jogokat adtak volna. r Kifogásolom még azt is, hogy vasúti szállításoknál ismét csak a járási állatorvosok jöhetnek tekintetbe, a helyhatósági állatorvos, mint a járási állatorvos állandó megbizottja, csak akkor, ha valahol hivatalosan van elfoglalva. Ebből is nagy bajok származnak. Magam is tudok esetet, amikor a járási állatorvos megvolt rendelve valahova állatberakáshoz, útközben azonban az autója eltörött, úgyhogy két és fél órai késedelemmel érkezett oda. De ugyanakkor a tulajdonosnak berakása volt egy másik megyében, ahol szintén gazdasága van,* nem tudott oda utazni, felkérte tehát n helyi állatorvost, aki állandóan helyettesitette a járási állatorvost, jöjjön oda és rakja be az állatokat. A járási állatorvos oda is ment és berakta az állatokat. Később fegyelmivel fenyegették meg azért, mert ezen a gazdán segíteni akart, hogy a késedelemből kárt ne szenvedjen. Szeretném, ha a helyhatósági állatorvos ott, ahol vasúti állomás van, a berakodással állandóan meg lenne bizva, mert ez sokkal kevesebb költségbe és fuvardíjba kerülne a gazdáknak, mintha a járási állatorvost messziről, székhelyéről kell oda meghívnia. Az indokolásban benne van és halottam a bizottsági tárgyaláson is, hogy a külfölddel szemben kötelező az állami állatorvos jelenléte a rakodásoknál. Ezzel szemben rá akarok mutatni az 58.000 számú földmivelésügyi ministeri rendeletre, amely az Ausztriával történt egyezmény alapján lett kiadva, s amely azt mondja, hogy (olvassa): »Az egészségi állapotot igazolni kell az állam által alkalmazott, vagy a hatóság által e célra külön felhatalmazott állatorvos által«. Nem lehet tehát állítani, hogy ezek az egyezmények kizárólag állami állatorvos jelenlétét követelnék meg. Kifogásolni valónak tartom még azt is, hogy a 15. §-ban a vasúti szállításoknál eddig még soha nem ismert intézkedés foglaltatik, amely szerint a szállító felek nemcsak a rakodó állatorvosnak, hanem az ellenőrző közegeknek is díjakat kötelesek fizetni. Ugy tudom, hogy ezek a díjak bizonyos csekkszámlára érkeznek be a ministeriumba. (Mozgás.) Hogy ezek azután milyen célra lesznek elszámolva, arról biztos tudomásom nincs. (Gaal Gaston: Ez érdekes !i) Itt valószínűleg ugyanaz az eset forog fenn, mint a pénzügyministeriumban a forgalmiadóbüntetésekből befolyt pénzek elszámolásánál. (Gaal Gaston: Igaz ez?) Én csak megkérdezem a minister urat, van-e tudomása erről, igaz-e az, hogy bizonyos állatdíjak egy csekkszámlára lesznek befizetve? Nem tudom, mi ennek a rendeltetése, szeretnék felvilágosítást nyerni, hogy ezek a pénzek hova lesznek fordítva? (Mayer János földmivelésügyi mir nister: Milyen díjakról van szó?) Az állatszállításoknál fizetett díjakról. Én ezt nem tartom megengedhetőnek épugy, mint ahogy tiltakoztam a forgalmiadó-büntetéspénzek elosztása ellen is. Nem vagyok ellensége a tisztviselőknek, az a meggyőződésem, hogy egy országot csak ugy lehet kormányozni, ha érdemes és jól fizetett tisztviselői vannak, de azzal, hogy egy tisztviselő fizetésén, szabályzatszerüen megállapított napidíján és fuvarköltségein kívül egyéb ajándékot is kapjon, nem vagyok kibékülve és ez ellen tiltakoznom kell. A javaslatból, amely ugyan alaposan van kidolgozva, hiányzik egy olyan intézkedés, amelyet szeretném, ha a minister ur utólag felvenne. Tudvalevő dolog, hogy a tudományok előrehaladásával a gyakorlatba kikerült orvosok továbbképzése feltétlenül szükségessé vált. Ugy, ahogy az emberorvosoknak állandóan vannak ilyen kurzusaik a legújabb találmányok és kutatások eredményeinek gyakorlati érvényesítése érdekében, épugy szükség^ volna arra is, hogy az állatorvosok, akik az életben kint vannak és nincs meg a módjuk, anyagi eszközük arra, hogy tovább tanulmányozhassák az állatorvosi tudomány ujabb^ fejleményeit, ilyen kurzusokon tovább képezhessék magukat. Az ebadóból származó jövedelem ta-" Ián erre felhasználható volna. (Gaal Gaston: Ments Isten!) Én, mint gazda, ehhez szivesen adnám beleegyezésemet. (Gaal Gaston: Megint elszemélyezik az egészet!) A minister ur talán tud máshol is erre alapot szerezni. Az elméleti továbbképzése az állatorvosoknak azonban épen a gazdák érdeke szempontjából feltétlenül szükséges. (Jánossy Gábor: Ez helyes, állategészségügyi célokat szolgálna! — Gaal Gaston: De az nem állategészségügyi cél, hogy az állatorvosok utazgassanak a külföldön, fürdőutazásokat tegyenek! — Jánossy Gábor: Az nem, hanem hogy tanuljanak!) Nagyon jól tudom, hogy a minister urnák megvan a szándéka, hogy az egész állatorvosi intézményt államosítani óhajtja, és arra kérem a minister urat, tegye lehetővé és a pénzügyminister úrral ezt a harcot lehetőleg minél élesebben vívja meg, hogy Magyarország állatállománya érdekében ez az államosítás mielőbb bekövetkezhessek. Miután a törvényjavaslatot, amint^ kijelentettem, örömmel üdvözlöm, azt az általános vita tárgyául készséggel elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Jókay-Ihász Miklós! Jókay-Ihász Miklós: T. Képviselőház! A magyar ősidőiktől fogva állattenyésztő nép volt, az állattenyésztés iránt való szeretetét és arra való hivatottságát már az őshazából hozta magával és itt, az immár több, mint ezeréves haza földjén, továbbfejlesztette azt. A régmúlt