Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-126
16 Az országgyűlés képviselőházának 1Í6. ülése 1928 február I0~én, pénteken. hivatkoznak, azok nem is tudják, hogy ez egy egyszerű jótékonysági intézmény, amely miszsziós iskolákat tart fenn s amely a pogromok áldozatainak felsegitésével foglatakozik. Lucien Wolfnak pedig, aki annak idején panaszt emelt, azt a panaszt, amely ellen idehaza olyan fölös önérzettel tiltakoztak, ehhez az egyesüléshez semmi köze sincs. Ismétlem, ez egy ártatlan jótékonysági egyesülés, amely olyanforma önérzetes erőkifejtésre, amellyel gyanúsítják és amelyet neki tulajdoinitanak, tulajdónk ép en nem is képes. Ezek szerint tehát az izraelita hitfelekezet sérelmei továbbra is teljes mértékben megmaradnak. A .törvény, legalábbis vétéirehajtásábaai, megmarad antiszemitániak, amiben én nem is faji, nem is felekezeti, de lelkiségi kérdést látok. Ezek a sérelmek azonban továbbra is esak a szegény zsidók sérelmei lesznek. (Farkas István: Ügy van! A gazdag keresztények és a gazdag zsidók jól összetartanak!) Gsak ezek szenvedtniek joghátrányt, mert avagyomosok, a gazdagok eddig is megtalálták a módját annak, hogy az egyetemre. bejuthassanak, vagy külföldi egyetemre kijuthassanak, esetiem pedig az egyetemre bejutottak a kereszténység révem, amiben én r úgyszólván a keresztény vallásnak profanázálását is láttam. Haraggal kell elfordulni^ attól a rendszertől, amely erre a lépésre rákénysaeritieite őket és amely a keresztény vallást az orosz sárga lapnak színvonalára kívánta lesülyeszleni. Pedig ha az esztendőket, a magyar történelem legszebb lapjait nézzük az utolsó néhány évtizedben, akkor azt látjuk, hogy neon a gazdag, hanem a vagyontalan zsidók fiaiból lettek a Vámbéryek, a Kármán Mórok és Tódorok, a Polányi Mihály ok, a Fehér Lipótok, a Goldzieherek stb. A gazdag zsidónak az egyetem csak a társadalmi állás bontonjához szükséges disz és kellék. De az a szegény, aki a mágia boldogulását ott akarja megtalálni, esak a legjelesebb erőit küldi oda, azt .aki hívatottságot érez magában és ezt a hivatottságot megölni ebben a fiúban, ebben a leányban, ebben az egyetemre készülő ifjúságban, herodeszi cselekedet, amely nem is méltó ahhoz a kormányzathoz, amely állítólag krisztianizmust hirdet. Ha a törvényjavaslatot a maga szövegezésiében nézzük, azt látjuk, hogy a felvétel elsősorban a nemzetihüség és erkölcsi megbízhatóság kellékeihez van kötve. Sajnos r azonban semmivel sem határolja mes? a törvényjavaslat, hogy ennek mik a kritériumai. Az elmúlt napokban gróf Apponyi Albert a Széchenyi serleggel kezében az ország legelőkelőbb főurai előtt beszélt arról, hogy a népet fel kell venni a nemzet soraiba. (Petrovácz Gyula: Ugy van!) Gróf Apponyi Albert mondotta ezt és ha ő nem ezt mondja, akkor valóban azt kellett látnia. — amit mi már itt «számtalanszor elmondottunk — hogy erőteljes megkülönböztetés esik a nép és nemzet között. Természetes, hogy ez a megkülönböztetés a legerőteljesebben... (Zaj a jobboldalon. — Kabók Lajos: Külön tanácskozás folyik megint? — B. Podmaniczky Endre: Igen! — Kabók Lajos: Azt a folyosón is el lehet intézni! — Rothensteim Mór: A komoly vita nem érdekli az urakat. — Zaj a'jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) Azt kell tehát mondanom, hogy ez a különbség, amelyet gróf Apponyi Albert is észrevett és kifejezésre juttatott, elsősorban a jogok elosztásában jut kifejezésre és ha a kisemmizett nép ezeket a jogokat a maga számára követeli, azonnal készen vannak a refrénnel: a nép éretlensége kerül elő ezekből az agyonnyaggatott gramofonlemezekből. Ha tehát e szerint a javaslat szerint a nemzethűség mint elsőrendű tényező szerepel az egyetemi felvételeknél, akkor már jó előre tisztázni kellene azt, hogy egy uj jogfosztást jelent-e a nép felé és az eiőadó ur szárnyaló szavai a vezetésre hivatott középosztályról nem azt jelenti-e, hogy a nép nem is juthat abba a helyzetbe, hogy valamelyik fia bekerülhessen az állami bürokrácia, a szellemi pályákon osztoszködók közé. Ellentétben itt más felszólalókkal rá kell mutatnom arra, hogy én nem tekintem a demokrácia különösen mégénekelendő vívmányának azt. hogy egy néptanítóból munkásbiztositási elnök, vagy egy egyszerű iparos fiából népjóléti minister válhatott Magyarországon, mert ezek a kivételek csak erősitik azt a szabályt, hogy a nemzettől szorosan megkülönböztetett népnek a gyermekei mostohák a saját szülőhazájukban. (Vanczák János: És az uj hercegprímás! — Petrovácz Gyula: Az is! Éljen! — Vanczák János! örülök neki!) Ha a zsidóság, az izraelita hitfelekezet szempontjából nézem a nemzethűség kritériumát, a nemzethűség feltételezését, amikor ezzel a jogfosztással egyenesen kizárják őket a nemzet soraiból, akkor kérdezem, elvárhatjuk-e azt, hogy a jogfosztott, kisemmizett, kitaszított nemzethűség kérdésében eleget tegyen a követelményeknek? A másik kérdésben, az erkölcsi megbízhatóság kérdésében is tisztázatlan az a kérdés, hogy kinek az erkölcseit és milyen alapon fogják vizsgálat tárgyává tenni. Vájjon a szülő erkölcseit fogják-e vizsgálgatni? Ha igen, (Farkas István: A társadalmi állást fogják vizsgálni és az apja politikai állásfoglalását! — Ugy van! a szélsőbaloldalon.) akkor ez nem a kereszténységnek, hanem az ó-testamentumnak szelleme, amely megbünteti az atyák vétkét gyermekeikben „harmad- és negyedíziglen. Ha pedig elfogadom a bibliamagyarázatnak azt a tételét, amely ezt az ó-testmentumi f idézetet ebben a merevségében tagadja és azt mondja, hogy egy szóval odább van a vessző a mondatban és a mondathoz tartozik még az is: »akik engem gyűlölnek«, még akkor is, ebben a szövegezésben is és ezzel a módosítással is megtalálom az analógiát, mert ha tekintjük azoknak a szülőknek gyermekeit, akik a gyorsított tanácsok előtt állottak, akik végigszenvedték a magyar Szibéria minden borzalmát, akik végigszenvedték a magyar Cseka, a T. osztály, a Nádorkaszárnya, a Britannia rémségeit, azt az időt, amikor ennek a javaslatnak első része megszületett, akiket egy életmunkája után innen kiutasítottak, akkor őszintén megvallhatjuk, hogy volna nekik okuk ezt a rendszert gyűlölni. De, t. Képviselőház, lehet, hogy nem szülők, hanem a gyermekek erkölcsei, a gyermekeknek a kommünbeli magatartása kerül bírálat és firtatás alá. Erre viszont azt kell mondanom, hogy ma 1928-at írunk, a bolsevizmus pedig 1919-ben volt... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kéthly Anna: ... és ez a bolsevizmus a magyar munkásosztálynak romlást, az ellenforradalom professzionistái számára pedig égy örök rágódási lehetőséget hozott. Miután azonban ez a törvény csak szeptemberben lép életbe, azt mondhatjuk, hogy azok, akik e törvény alapján az egyetemre kerülnek, 1919-ben csupán 8—9 évesek voltak. S akármilyen furcsaságokat és lehetetlenségeket is hozott á bolsevizmus, annyi bizonyos, hogy ezek a 8—9
