Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-126

Az országgyűlés hépvisetőházánah 12t fenyegető dzés, vagy a nyugatról, az átkos külföldről jövő bolondságok soha meg nem zavarhatják. Itt H-betüs u.i törvényalkotók nyújtják he számlájukat mindazokért a szolgálatokért, amelyeket Kecskeméttől egészen Budaörsig nyújtottak a kormánynak és a kormány — amint a javaslat mutatja — egészen gavallérosan állja ennek a száanlának kiegyenlítését. Ha a szellemi elproletárosodás veszedelméről beszélnénk és az ellene való védekezésről, akkor talán el tudnám fogadni azt a felfogást, hogy bizonyos pályákon ma a túlzsúfoltság kimutatható. Vitatható" az is, hogy az ezekre a pályákra való tódulást valahogyan meg kell szüntetni, de akkor legyünk őszinték és állapítsuk meg. hogy itt nem csupán ezt az itt említett és ezzel a törvénnyel érintett pályákra vonatkozólag szegezhetjük le. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Elmondhatjuk ezt többé-kevésbé minden pályáról és ebben nem csupán Trianonnak, mint egyetlennek hirdetett oknak van szerepe és bűne. hanem annak a gazdasági politikának is, amely minden független, önálló megmozdulásnak szárnyát szegte, amely a kormányzati bürokráciával ugy ráfeküdt a magángazdaságra, hogy minden épkézláb ötletet már csirájában megfőj; tott, vagy busásan dotált állami intézménnyé alakított át, ahol á haszon sokszorosát felemésztették a személyi kiadások. Oka ennek az az állami adópolitika, amely az állami apparátus duzzasztásával előállott költségek előteremtésére kényszeritette az adózókat olyan mértékben, hogy azok a reájuk eső állami alkalmazotti kontingensen kívül másokat eltartani nem tudtak. De nem is ott van a baj, hogy a magasabb képesítéshez kötött állások elégtelensége ; következtében a magasabb képesítésű egyének alacsonyabb minőségűnek deklarált foglalkozásokban vagy állásokiban voltak kénytelenek elhelyezkedni, hiszen végieredményben a társadalomra hasznot jelentő munkát semmiféle formában nem volna szabad lenézni s bár az én információm szerint az érettségizett kalauz csak hangulatkeltés volt eddig isi, nem kellene félni tőlük, igy a mérnök-művezetőktől sem; a baj csak ott van. hogy a tkálauzi és mérnöki fizetések is, egyéb fizetésekkel együtt, hihetetlenül silányak, tekintet nélkül betöltőjüknek képzettségére és az a baj, hogy ilyen munkaalkalmak sincsenek. Világos tehát, hogy nem az a baj, hogy Itt egy tképesitéstöbblet állhat elő, hanem az ember többi et, az álláshiány a baj. Ez ellen a veszedelem ellen, ezen az egy ponton, védekezni annyit jelent, mint egy gátat pusztító folyamáradás ellen játékvödörrel hordani a homokot a gátszakadás eltömésére. S akármennyire csapják is össze a kezüket, ha az indokolásban kifejtett gondolatot végigvezetjük konzekvensül, akkor csak egyetlen egy megoldásra juthatunk: az igazi numerus clausus: a születések korlátozásának bevezetésére, ami viszont szemben áll az önök egész koncepciójával. (Ugy van! a ssélsőbaloldalon.) Hiszen a magyar kormány is Mussolini példájára és mintájára a népességnek minden előfeltétel nélküli és mindenáron való szaporítására törekszik. A Ház volt alelnökének egyke-ellenes akciója, a hevesmegyei bürokratáknak és nagybirtokosoknak a kevesbedő napszámosikéz ellen történt feljajdulása ennek a kormánypolitikának az eredménye. De ha ez a kormánypolitika és ez áll a kormány intézkedéseinek élén, akkor viszont ne tessék a születések érdekében propagandát folytatni ütése 1928 február 10-én, pénteken. 15 és az életet elsorvasztani. Mert mire vezethet az a rendszer, amely körülkarikáz egyes foglalkozásokat, foglalkozási ágakat és azokat az ő kedvezetteinek fentartja, mig a többi, aki kívülre kerül, aki magára van hagyatva, a terhektől roskadozik, az egymástól kénytelen akár gyilkosság árán is a megélhetési lehetőségeket elszakítani? Ember az embernek farkasa odakünt a többi foglalkozási ágban addig, amíg ennek a törvénynek és indokolásnak alapján a diplomások, a megmentett középosztály mesterséges üvegházi levegőben kitenyésztve éli a maga kasztéletét, a maga bramin-életét. Ezzel a törvényjavaslattal, amely csak formai, csak szövegbeli és nem lényegbeli módosítása az esztendőkön keresztül sérelmezett numerus clausus javaslatnak, a fiatalságot továbbra is eltereljük a tanulási vágytól. Szerintem, ha az állam a diplomásokkal szemben eleget akarna tenni a maga szociális lelki- ismeret parancsának, akkor cselekszik helyesen, ha nem vállal obligót még hallgatólagosan sem az elhelyezésekért, mert csak ezzel tudja őket tulaj donképen belekapcsolni a nemzet és nem a kiválasztott rétegek közösségébe; csak ezzel érhetjük el, hogy a gondjaink, bajaink és az azoknak megoldására irányuló törekvések is egységesek és közösek lesznek. Ellenkező esetben ennek a törvényjavaslatnak alapján a gondok, bajok és az azok megoldására irányuló törekvések a kintrekedt és nem védett rétegek gondja és baja lesz, a védett pozíciókban levők elszakadnak azoktól, akik munkájukkal, adófilléreikkel megteremtették nekik egy gondtalan élet lehetőségét; olyan messzire jutnak el tehát a páriák osztályától, hogy ezt a szakadékot a les-szebb himnusszal sem lehet azután áthidalni. Fontolóra kell tehát vennie a kormánynak azt, hogy hova vezet ez az ut, és vegye le a kezét még akkor is, ha a régi szolgálatokért elkötelezve érzi magát, azokról, akik a maguk számára a nemtanulás szabadságát követelik. A másik érv, amellyel operálnak ennél a törvényjavaslatnál, az, hogy az izraelita felekezet sérelmeinek megszüntetése a cél, vagy ahogyan az előadó ur mondotta, a toleranciánk bizonyítása. Én ugyan egyáltalán nem tudom megérteni, ^ogy milyen címen akarnak itt toleranciát gyakorolni, hiszen az izraelita hitfelekezet nem toleranciát, hanem jogegyenlőséget, törvényben biztosított jogegyenlőséget követelhet. (Esztergályos János: Ugy van! Ugy van!) Ha valakinek valamilyen jószágát elrabolják és azután alkudoznak vele az illető jószág egy részének visszaadásáról, akkor ezt a legjobb akarattal sem lehet toleranciának nevezni. Kossuth, Eötvös és Deák, a zsidóság egyenjogúsításának nagy előharcosa i, bizonyára nem ugy értették az egyenjogúsítást, hogy azt változott politikai, változott erőviszonyok között megnyirbálni vagy felette alkudozni lehessen. Éo azonban mégis felveszem ezt az érvet és mágiával a kultuszminister úrral fogok bizonyítani ellene, mert az ő< nyilatkozatai után ezt az érvet egészen komolytalannak kell minős itenean. Hiszen ő maga állapította meg a jobboldali elégedetlenkedők megnyugtatására, hogy az ui törvény a faji arányszámok alig néhány tized százalékos eltolódását fogja jeleinteni. Ennélfogva látjuk, hogy ez a javaslat a »H« betűs uj törvényalkotók szellemének a munkája, bárhogyan is tiltakoznak ez ellem, ós én sehogy sem látom benne az Alliance Israelite úgynevezett szőrös kezeit. Akik erre