Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-135

Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1928 február 28-án, kedden. 243 kuli, kissé szubjektiv dolog, ennek következtében majdnem uj népszámlálást kellett volna megcsinálni, annak költségei pedig olyan óriásiak, hogy ezt közbevetőleg nem lehetett megoldani, legfeljebb egy népszámlálással kapcsolatban lehet megcsinálni. Ez volt az első akadály, a sok százezer pengő, amelyet egy ilyen általános felvétel megkivánt volna. t De ez talán magábanvéve még nem mértékadó, bár természetesen nagyon latba esik. De felmerültek kételyek aziránt, hogy ezt ilyen széles alapon egyszer megcsináljuk, vájjon akkor valami nagy eredményt éríünk-e el, mert ezt most még ki kell egésziteni a fluktuációk folytonos ellenőrzésével; és majdnem ez a fontosabb, mert ha mi két évvel azelőtt konstatáltuk egy általános összeirás folytán, hogy ennyi a fizikai munkás, ezek közül a munkanélküli ennyi, akkor ez abban a pillanatban értékes adat lett volna, ma már azonban csak összehasonlítási alap, hogy jobb volt, vagy rosszabb volt-e akkor, de momentán ennek már valami nagy értéke nincs. Ennek következtében a fődolog itt az, hogy a momentán fluktuációkat kövessük. Ez azonban a Statisztikai Hivatal részéről a legnagyobb nehézségekbe ütközik, mert nincs olyan tárgyi kontaktusban a munkássággal, mint azok a szervek amelyek most is végzik a munkanélküli statisztikát, tudniillik a szakszervezetek. Ezeknek munkája, — elismerem — a legnagyobb fontossággal bir. Tényleg ma egyedüli forrása annak, hogy a munkanélküliségről tájékoztatást nyerjünk, és erről alig lehetne lemondani, mert ezek sokkal erősebb kontaktusban, állanak a munkássággal, mint a Statisztikai Hivatal. Más államokban is ugy van a dolog, mert csak egészen kivételesen, a munkanélküliek biztosításával és hasonló problémákkal kapcsolatosan vezet például Anglia állami statisztikát a munkanélküliekről. Egyebütt ez a szakszervezeteknek, a munkásérdekképviseleteknek a kezében van. Nálunk is igy van és ezen nagyon bajos segiteni. Az első alapvető feltétel pedig, amely a Statisztikai Hivatalnál a tudományos alapot nyújtaná, olyan anyagi eszközöket igényel, melyek a várható eredménnyel alig állnak arányban. Ezért hagytuk el a megkezdett tanulmányozásokat és nem azért, mert az, iniciativa innen indult ki, nem pedig a Felsőházból. Ez vonatkozik a felvetett elvi kérdésre, amihez most még csak egészen röviden .két megjegyzést fűzök: Senki nem gondol arra, hogy ezzel az, összeirással valami politikai ellenőrzést gyakoroljunk — sem én, sem a Statisztikai Hivatal. Teljesen távol állott ez tőlünk. Most hallottam először, hogy erre a dologra is gondolni lehet, mert én eddig nem gondoltam reá. Ami pedig a vallás kérdésének felvetését illeti, ez először is valamennyi statisztikai felvétel pontjaiban benne van, — hogy milyen jogosultsággal azt itt én nem akarom vitatni — ez nem novum s ez mindenütt igy van. Bármilyen objektiv tanulmányozás is a végcélja egy ilyen statisztikai felvételnek, nem kell visszariadni olyan kérdőpontoktól, amelyek esetleg kellemesen izüek, az egyik vagy másik csoportra. (Malasits Géza: Nem kellemetlen, csak magánügy! Mi köze valakinek ahhoz, hogy hogyan imádom vagy hogy nem imádom, az Istent?!) Egyik faktora egész, műveltségünknek, szociális konstitucióinknak tagadhatatlanul a vallás kérdése is. Én abban sem látok valamilyen injuriât, ha kiderül, hogy a szellemi munkanélkülieknek legnagyobb része keresztény s elenyésző része zsidó. Nem tuKfiPVISTCLŐHAZT NAPLÓ. IX. dorn, igy lesz-e ez, de ha ez sülne ki, avagy ennek az ellenkezője sülne ki, akkor ez csak egy tény objektiv felderítése és mivel az egész munkálatnak a célja épen egy ilyen objektiv feldolgozás, semmiféle sérelmet abból konstruálni nem tudok, ha egész szellemi életünk egy alapvető faktora, a vallás kérdése is fel van vetve. Ezt egész őszinteséggel kell, hogy kimondjam. Egyébként nekem az a meggyőződésem, hogy a Statisztikai Hivatalról — amely minden alkalomkor minden oldalról megkapja a jól megérdemelt dicséretet azért a rendkivüli körültekintő munkáért, amelyet végez s most is egy ilyen probléma megoldásánál egy bizonyos szisztémáját állitja fel a kérdőpontoknak, — mi ezt egész nyugodtan elfogadhatjuk s azért ajánlom jelentésemet a t. Háznak elfogadásra. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Minthogy az előadó ur nem kivan szólni, szólásra pedig senki feljegyezve nincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a most tárgyalás alatt levő jelentést elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) À Ház a jelentést elfogadja s az tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz tétetik át. Napirend szerint következik az Országgyűlés könyvtárának 1926, évi gyarapodásáról, használatáról és számadásáról szóló könyvtári bizottsági jelentés (írom. 463) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó! Maday Gyula előadó: T. Képviselőház! A könyvtári bizottság, mint az országgyűlési könyvtár ügyeinek intézésére hivatott szerv, 1927 december 14-én tartott ülésében megvizsgálta a könyvtár 1926. évi állapotát és ennek eredményeképen a bizottságnak a könyvtár gyarapodásáról forgalmáról, valamint számadásáról szóló jelentését a következőkben van szerencsém előterjeszteni annak főbb tételeire szoritkozva. (Halljuk! Halljuk!) Gyarapodás: A külföldi parlamentekkel fennálló csereviszonyból kifolyólag érkezett 694 kötet, ajándék és hivatalos megküldés folytán érkezett 64 mű, 193 kötetben, könyvkiadók és nyomdák az 1922: XX. te. alapján beszolgáltattak köteles példány gyanánt 837 művet 1461 kötetben. Vétel utján a szerzeményi könyv tanulsága szerint a könyvtár 737 művel gyarapodott, 1444 kötetben. Egész évi gyarapodás tehát 1635 mű 3792 kötetben. A könyvtár forgalma a következő volt: A könyvtár használatának tudvalevőleg két módja van, az egyik a helyben levő használat, a másik a kikölcsönzés. A dolog természete szerint a helyben használt müvek száma tetemesen meghaladja a kikölcsönzöttekét, A helyben használt művek száma ugyanis 13.509 művet tesz ki 18.012 kötetben, a kikölcsönzött könyvek száma ezzel szemben 875 mű 1099 kötetben. Ezek a képviselők által használt művekre vonatkozó adatok. Volt képviselők, egyetemi tanárok, minist eriumok, hatóságok részére 1904 művet 2160 kötetben kölcsönöztek ki, a könyvtár forgalma tehát összesen 2779 mű 3259 kötetben. A könyvtárlátogatásokra nézve van szerencsém a következő adatokat bejelenteni: A könyvtárt 1926-ban 172 képviselő és egy főrend látogatta, (Erdélyi Aladár: Éljen az az egy főrend!) ezzel szemben az országgyűlésen kivül álló felek 2697 esetben vették igénybe a könyvtárt. A könyvtár dologi kiadásai a következők voltak: Az 1926/27. évi költségvetési évben könyv38