Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-135
â44\ Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1928 február 28-án, kedden. beszerzésre • fordíttatott 18.056 pengő, könyvkötésre 2709 pengő 94 fillér, ez összesen kitesz 13.565 pengő 94 fillért. T. Ház! Ennyiben van szerencsém a könyvtári bizottság jelentésének nyers matériáját a melyen t. Házzal ismertetni. Voltaképen nekem ezekhez a nyers adatokhoz bármiféle reflexiót hozzáfűzni nem kívánatos, mégis legyen szabad néhány érdekes jelenségre a mélyen t. Haz figyelmet felhívnom. A mi képviselőházi könyvtárunk állománya 103.089 kötetet tesz ki. Ezzel szemben a német birodalmi Reichstag parlamenti könyvtárának állománya 275.000 kötet, mig a porosz Landestag parlamenti könyvtára 122.000 kötetet számlál. Ha ezt a két adatot egymással szembeállítom, akkor azt látom, hogy a két ország közgazdasági, kulturális viszonyainak szembeállítása mellett nekünk nincs okunk szégyenkezni, mert meglehetősen hatalmas, erős és J.ól rendezett könyvtár áll rendelkezésünkre. Ugy látszik, a magyar törvényhozás eléggé korán felismerte a képviselőházi könyvtár jelentőségét, tisztában volt ajzzal, hogy a jó törvényalkotásnak kettős alapja van: az egyik az élet, amely a törvényjavaslatokra vonatkozólag ugyebár, az indító lökést, a kezdeményezést adja meg, a másik a szakismeretet, (Ugy van! jobbfelől.) aîmelyet a könyvekből, a szakmunkákból meríthet a törvényalkotó, amit azután őt a törvény rendeltetésének az egyetemes nemzeti szempontból való objektív megbirálására képesíti. A mi könyvtárunk a lehetőséget erre bőséges mértékiban megadja s a képviselők ezzel a lehetőséggel — ezt igazán elismerésképen kell itt'-hangsúlyoznom —meglehető-en él ek is Érdekes erre vonatkozólag a Képviselőház könyvtárának 'képviselői könyvtárlátogatási statisztikái a. amelyet néhány vonásban ismertetek a t. Ház előtt. A képviselőházi könyvtárat igénybevette 1920-ban 101 képviselő 851 esetben, 1921-ben 119 képviselő 779 esetben, 1922-ben 118 képviselő 1031 esetben, 1923-bam 145 képviselő 1390 esetben 1924-ben 164 képviselő 1567 esetben, 1925-ben 162 képviselő 1173 esetben és 1926-ban — erről az évről szól a jelentés — 172 képviselő 1124 esetben. Meg kell jegyeznem, hogy a használat iránya körülbelül a következő. A szép rodalmi könyvek használata csak 10-^12%-ot tett ki, a fenmaradó százalék-a szakmunkákra megy. és ezt elismerésképen kell hangsúlyoznom. A könyvtár látogatások száma tehát, atmint ezek á számok mutatják, emelkedő tendenciát mutat. Ezt elismerésképen kell kiemelnem különösen azok felé a tényezők felé, akik állandóan a távollevő képviselőket reklamálják. Ezeknek íme égy tekintélyes rész ha nem kerületének erdekében tapossa a minister''umok küszöbét és ha nem bizottsági ülésen van elfoglalva, ez adatok tanúsága szerint a képviselőházi könyvtár olvasó szobájában vagy dolgozó termében a mágá szellemi fegyverzetének gyarapításán dolgozik.. Ezek,után tisztelettel t kérem 1 , méltóztassék a könyvtári bizottság jelentését tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnok: Kiván-e valaki szólani? Fitz Arthur jegyző: Senki feliratkozva nincsen. . ; Elnök: Senki feljegyezve nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik B, határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént ismertetett jelentést tudomásul venni, igen vagy nem? (Igpn!) A Ház „a jelentést, tudomásul vette. 1 : . Napirend szerint következik az állategészségügyről szóló törvényjavaslat (írom. 387, 468) tárgyalása. Bejelentem a t. Háznak, hogy a fölmivelésügyi minister ur a törvényjavaslat tárgyalása tartamára ministeri megbízottul Mayer Károly államtitkár urat jelentette be. Az előadó ur kivan szólani. Erdélyi Aladár előadó: T- Ház! Az előttünk fekvő állategészségügyről szóló törvényjavaslat kilenc fejezetben 124 szakasz^ alatt úgyszólván kodifikálja a magyar állategészségügyet. Ha felmerül a kérdés, hogy mi tette szükségessé ezt a törvényjavaslatot, ezt az uj kodifikációt, elég rámutatnom arra a körülményre, hogy az utolsó törvény, amely ezzel foglalkozott, az 1888 : VII. te, tehát mint a száma is mutatja, mintegy 40 esztendő múlott el azóta, hogy a törvényhozás ezzel a reánk nézve olyan fontos, az egész nemzeti vagyonnak nagy percentjét érintő kérdéssel, az állategészségügy kérdésével foglalkozott. De ez még nem mondana semmit, mert hiszen 40 év önmagában véve nem olyan nagy idő, de ha meggondoljuk, és ha nemcsak szakszempontból, hanem az általános műveltség szempontjából is rámutatunk arra, hogy ép^ az utolsó 40 esztendő volt az, amely a tudomány terén és különösen az egészségügyi tudomány terén óriási haladást idézett az elő, akkor belátjuk azt, hogy elérkezett az ideje annak, hogy ezeket a tudomány által leszűrt, a gyakorlati életben beigazolt igazságokat mi is törvényhozásilag érvényesítsük. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy épen az alatt a 40 esztendő alatt ismerte fel a tudomány a legkisebb állatoknak, a különböző legalsóbbrendü állatoknak az életét és annak a befolyását mind az emberi, mind az állati, nemkülönben a növényi életre. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy eddig úgyszólván tanácstalanul állottak egves kérdésekkel szemben mind az állatorvosok, mind azok, akik növénybiológiával foglalkoztak és abban a pillanatban, amikor felfedezték azokat a legalsóbbrendü állatokat, amelyek azonban olyan nagyfontosságú hatást gyakorolnak a mi életünkre, abban a pillanatban fény derült és megmutatta azt az utat, amelyet követnünk kell, ha ezeknek káros befolyását eliminálni akarjuk. Mármost ebből a szempontból azt mondhatjuk, hogy ez a munka az egész világon nagyot haladt, az orvosi tudomány az emberi gyógyászat terén óriásit haladt és ebből a haladásból mi sem voltunk kikapcsolva, sőt büszkén mutathatunk rá arra, hogy a mi orvosi karunk nemcsak ennek a csonka hazánrk, hanem az egész emberiségnek szempontjából is különösen nagy értékeket jelent. De ha elmondhatjuk ezt az embergyógyászatról, akkor még inkább elmondhatjuk bizonyos nemzeti büszkeséggel, hogy az állatgyógyászat terén meg ennél is sokkal nagyobb jogunk van előhaladottságunkra hivatkozni.. Büszkén merem hirdetni azt, hogy külföldön, talán még jobban értékelik azt a nagy szellemi munkát, amelyet a mi Állatorvosi Intézetünk, tanintézetünk, főiskolánk vezetői külföldön kifejtettek. Én bátran el merem mondani, hogy Németországban Hutyra és Marék, nevét csak ki kell ejteni, hogy azt minden német agrárius teljes tisztelettel emlitse (Ugu van! Ugy van!) és elismeréssel adózzék a magyar kultúrának és a magyar tudományosságnak. Szomorúan kell megemlítenem azt, hogy mikor külföldön járunk és megnézzük ezek-; nek a kiadványait, tudományos kutatásaiknak
