Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-126

14 Az országgyűlés képviselőházának 126. ütése 1928 február 10-én, pénteken. lóban, ha gyengén is, de mégi®' aiz analfabetiz­mus bizonyos csökkentésére vezetett. Félreér­tések elkerülése végett mégis ki kell jelente­nem azt, hogy az a rezerváció, amelyet kife­jezésre juttatott az interjubian, egy pillanatra sem menti fel az általa közbeszólásában ismét vállalt politikai, sőt egyéni felelősség atlól. Hive vagyok annak, hogy a javaslatot nem önmagában, hanem mint az első Nemzetgyűlés álial benyújtott numerus clausus javaslatnak függelékeit tárgyaljuk és épen ezért szemügyre kell venni az akkori és a mostani időknek po­litikai atmoszféráját. Ha a csillagász nyelvén akarnék szólani, alkkor azt mondanám, hogy az akkori idők csak ugy, mint most, az akkori javaslat csak ugy, mint a mostani, a »H« be­tűnek jegyében áll: az akkori idők uralkodó csillagzatai a Héjjasok voltak, a jelenlegié a Hozmetzek. A különbség igazán csak árnya­latokban érezhetőéi Akkortájt a kecskeméti és lajosmizsei vonaton kommunista aranyórák után kutattak, — 20—30 fegyveres egy-egy riadt embernél, — most 30—40 ifjú vizsgáiké-, rülő ront rá arra, aki ezer akadályon keresz­tül, a törvényben is biztosított jogánál fogva ott van, biekönyörögte magát az egyetemre, arra az egyetemre, amelyet az ő szüleinek adófilléreiből épen ugy fentartanak, mint azokéból, alkilk »vox diabolica huj! huj!« kiál­tásokat rikoltozzak, sváb származással, de ka­rakán lélekkel, ugyancsak negyvenen egy felé. A különbségek egészen másodlagosaik és azok is inkább 1920 javára sorakozhatok fel. Ajkkor a másik »H« betű kormányalkotó és kormány­buktató tényező volt^ ma az. uj »H«-betüsök csak a törvényalkotásig tudnak eljutni és ez­zel kényszerítenek egy bár erősem vitathatóan alkotmányos tényezőt, a Képviselőházat arra, hogy a »H«-betűsök jogalkotásához a szank­ciót megadják és ezzel az ellenforradalomnak egy elsőrangúan jellemző alkotását legali­zálják. , Hogy ez a javaslat ma idekerült t. Ház, annak van egy bevallott áloka és egy be nem vallott igazi oka. A mi megítélésünk szerint a bevallott ok az, hogy kifelé, a nyugtalani­tásra, az ifju vizsgaikerülők szilajságának éb­rentartására hangoztatott ok; a Népszövetség kívánsága. E kivánságnak fölös módon valló hangoztatása körülbelül a következő gondolat­folyamatot van hivatva meginditani a ke­vésbé világos fejekben: A békeszerződés egy­értelmű Trianonnal ós mivel à békeszerződés szülte a Népszövetséget, tehát a Népszövetség is egyértelmű Trianonnal. Ha azután most az okot és az okozatokat, tovább keverjük, akkor ez a képlet jön ki: a Népszövetség parancsolta ránik a numerus clausus revízióját, ennélfogva ez is abból a gyűlöletes trianoni szellemből fakad, amely ellen hazafias kötelesség,, hogy fellépjünk. íme, a numerus clausus módositása ellen fellépő hangulat így válik koirimániykezdemé­nyezéssé és mi sem könnyebb, mi sem egysze­rűbb, mint serdült, vagy serdületlen kiskorúa­kat rávenni arra, hogy megvédjék maguk számára a tanszabadsággal szemben a nem­tanulás privilégiumát és csak a némely kép­viselő urban rejlői neptuni erők képesek arra, hogy le csendesítsék, vagy felkorbácsolják a viharzó hullámokat. A másik, az igazi okot én abban látom, hogy az a nagy, egységes kormányzópárt, amely oly testvéri .egyetértéstam rejti magá­ban a hatalom mindenrendü és minden faj­súlyú pillékét, őszinte hiányt érzett abban, hogy a kedvelt kormányfőtanácsosok csak a hátsó lépcsőn és a saját hittestviéreik előtt szé­gyenkezjve jelenhettek meg a Kállay-vácsorá­kon; fájt, hogy a zsidóságnak az a kis része a maga vezérigazgatóival, érdekképviseleti ve­zetőivel nem egyenrangú velük ebben a nagy pártban és eizzel a módosítással igyekezett az egyenjogúságot — legalább formailag — meg­csinálni. Valaki tegnap közbeszólásban azt mon­dotta: kidobják a kanapét. Valóban kidobják, hogy a családi béke helyreálljon, igy azután betelj es üllhet az idők parancsa: a kormánynak, @L f büriökráeiának és a gazdag zsidóságinak egy­séges láncba való összefogása. Szerintünk ezek azok a belső) ilniditóokok, amelyek a javaslatot ide segítették. Most meg? kell néznünk, ihogy melyeik azok az indokok, amelyeikkel ezt az elhatározásukat tovább akarják kisérni: azt az elhatározást, amelyet minden hivatalos nyilatkozat ellenére is a zártszám további fentartásának kell tekinte­nünk. Az első és leggyakrabban hangoztatott indok, amelyre már az előttem szólók is több­ször rámutattak: a szellemi proletariátus elleni védekezés. Ha ezt az inddkot elfogadj ulk, ha megértjük és ha következményeiben kon­zekvensein keresztül akarjuk vinni, akkor ez annyit jelentene, mint az államszocalizmus alapjára helyezkedni, mert a proletárizálódás szempontjából tulaj donképen teljesen közöm­bös, hogy a,tömegek nyomora van-e doktori diplomákkal keverve, vagy tnincs. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csak akkor nem kö­zömbös, ha az állam az ő védő és oltalmazó ke­zét a születés pillanatától kezdve ráteszi min­denkire, igy természetesen a diplomálandókra is, ami magyarul annyit jelentene, hogy az ál­lam garanciát vállal arra vonatkozóan, hogy minden polgárának a megfelelő és a megélhe­tésre elegendő munkaalkalmat fog teremteni egész élete folyamán. Ha azonban — amint mondottam — ezt az allitást megértjük és ezt konzekvensen keresztülvisszük, akkor eljutunk Madách falanszteréig, bár ennek egyik torz formája az utóbbi idlőíben már nálunk is kifej­lődött, tudniillik az állam felelősséget vállalt, ha nem is kifejezetten, de hallgatólagosan az­iránt, hogy azokat akik az egyetemről kikerül­mek, miután a középosztály megmentésének az elmélete alapján oda bekerülhetnek, az állam valamilyen állami alkalmazásban fogja ré­szesíteni. Hogy azután azok. akiknek az állam ezt a hallgatólagos, morális elkötelezettséget mint beneficiumot nyújtja, akik ilyenformáin az állam védőszárnyai alatt tehetik meg egész élet­útjukat, a jelenlegi irányzatnak — < mint annak idején már a bizottságban is kifejtettem — élethossziglan támogatói lesznek, több, mint természetes. Hiszen erre enged következtetni az előadó ur indokolása is, amely szerint az állás után való kilincselés forradalmi kovász és a nemzeti érzésnek elhalványulását hozza magával. Ez magyarra lefordítva annyit je­lent, _ hiszen a forradalommal szemben a kon­szolidációt, a destrukcióval szemben a nemzeti érzést nálunk a kormányzat jelenti — hogy a kenyérosztogatás mellé fognak állani és a je­lenlegi rendszer háborítatlanul fogja folytatni a maga pretoriánus gárdájának kitermelését. Igy tehát nem arról van szó, hogy nem kivannak szellemi proletárokat, s hogy a kö­zéposztály elproletárosodása ellen védekeznek, hanem inkább arról, hogy egy szellemi preto­riánus gárda van alakulóban és erősödésben, amelynek homogenitását semmi elv, vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom