Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-126

Az országgyűlés képviselőházának 126. ülése 1928 február 10-en, pénteken. 13 Kéthly Anna: T. Képviselőház! A mai ülésben az előttünk fekvő törvényjavaslathoz két nagy és érdekes; beszéd hangzott el, (Zaj a jobboldalon.) Várnai képviselőtársam a statisztikai adatok tömegével bizonyitotta-azt, hogy ez a törvény teljesen felesleges volt, ha a nyiltan hangoztatott intenciókat, illetőleg azoknak bekövetkeztét vizsgáljuk. Csak azok a be nem vallott okok, vagy azok a burkolt okok, amelyeket a törvény alkotásánál és annak végrehajtásánál érvényesíteni akartak, azok váltak be teljesen 100%-ig. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urakig Kéthly Anna: Baracs képviselőtársam jogi fejtegetéseivel bizonyitotta be a numerus clausus törvénynek és e törvény módosításának tarthatatlanságát, indokoihatatlanságát és azoknak a megkülönböztetéseknek a jogtalanságát, amit ez a törvény jelent. Azt kell mondanom nekem is, amit ő mondott s ami kifejezésre jutott beszédében, hogy irott törvényeknél, amelyeket hatalmon, erőszakon alapuló helyzetek hoznak létre, azoknál az irott törvényeknél is a kultúra, az emberiesség törvényeit kell nézni a végrehajtásnál. Engedje meg nekem.' a t. Képviselőház, hogy én ne a statisztikusnak alaposságával ós ne a jogász éleselméjüségével foglalkozzam ezzel a módosító javaslattal, hanem csak elmondjam azt, amit a körülöttem, velem egy életben, sorsban élő kis emberek erről a törvényről, ennek eddigi végrehajtásáról ós uj módosításáról gondolnak és éreznek. Elöljáróban két körülményt tartok tisztázandónak. Az egyik az. hogy az a kritika, amelyet e javaslat felett gyakorolunk, semmi tekintetben nemi téveszthető össze más javaslatok felett gyakorolt kritikánkkal; egyszerűen azért nem, mert egyéb javaslatoknál a részleteknél is súlyt fektetünk a tárgyalásra, itt azonban egy nagy elvi kérdés, a tanszabadság és a tankorlátozás kérdése kerül folyik a küzdelem. Mivel pedig a tanszabadság akármilyen csekély mértékű megcsorbitása egyenlő annak korlátozásával, a javaslattal szemben a mi számunkra, a tanszabadság védelmezői és hivei számára csak az à limine elutasítás lehetősége marad fenn. A másik lényeges ós el nem homályosítható szempont az hogy azok, akik itt szocialista oldalról felszólalnak e javaslat ellen, ezt nem az izraelita faj, vagy akinek jobban tetszik a felekezet, vagy nép érdekében teszik, hanem azért, mert a mi álláspontunknál fogva, amely az osztályelnyomáson kívül a felekezeti, faji és nemzetiségi elnyomást is perhorreszkálja. foglalunk állást ezzel a javaslattal szemben. Átengedjük a dolgok másik részét azoknak a kormányfőtanácsosoknak, a zsidóság egységespárti képviselőinek (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és az úgynevezett egységes liberális frakciónak, amely a liberalizmust és a zsidókkal való együttműködést olyan szerencsés disztinkcióhiánnyai keveri össze. A mi számunkra ez a kérdés nem a Jenők, hanem a Jakabok kérdése, mert a Jenők — Vida Jenő, Polnay Jenő — a maguk számára ezt a kérdést már nagyon régen és gyökeresen elintézték, — egy részük — a másik részük pedig a kormánynak adott főtanácsok közben ezzel együtt bonyolítja le ezt az ügyet. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kéthly Anna: Ilyen réven azután könnyen várhatnak a liberalizmus hajnalhasadására és könnyen adhatja a keménynyakú hittestvért az,

: aki még egy született méltóságos, sőt kegyelmes urnak is nemet tudott mondani, amikor az a közgazdasági egyetem kohászati tanszékének felállításához az ő zsidó anyagi hozzájárulását kérte arra hivatkozva, hogy a kormány erre nem hajlandó pénzt adni, ám ő intrazigens zsidó voltára hivatkozva ezt a támogatást megtagadta azzal, hogy mindaddig, amíg az egyetemről a zsidó ifjúság a numerus clausus-szal ki van tiltva, ilyen támogatást adni nem hajlandó. (Halljuk!) Csak az a baj, hogy ennek az urnak hősi intrazigenciáját nagyban enyhiti, hogy ugyanez a tántoríthatatlan kormányfőtanácsos hittestvér (Zaj a bál- és a szélsőbaloldalon.) —- Vida Jenő — a bányakerületekben a hivatalos terror mellé a bányatőkének egész hatalmas apparátusát is rendelkezésére bocsátotta annak a jelöltne'k

; aki akkor is, most is a numerus clausus kiterjesztése mellett foglalt állást, (Kabók Lajos: Akkor megértik egymást!) azzal a jelölttel szemben, aki a numerus clausus eltörlésével a teljes tanszabadság álláspontján állt kezdettől fogva a mai napig. A mi számunkra tehát ez a kérdés nem .azoknak kérdése, akik a maguk számára ezt a problémát hatalommal, összeköttetésekkel amúgy is elintézik, hanem, amint mondtam, a Jakabok, a Schwarz Jakabok, Kohn Jakabok kérdése, a magántisztviselők, kiskereskedők, kisiparosok kérdése, akiknek gyermekei a szegénység numerus claususának akadályain keresztülküzdve magukat, megtorpannak az egyetemi zártszám kapujánál. Mi esztendőkön keresztül együtt éltünk azokkal a kollégákkal, akiket ismerünk, akiknek gyermekei éheztek, nyomorogtak, éjszakákat áttanultak, hogy pénzt keressenek korrepetálással, kihordással, másolással a tandíjra, a taneszközökre. Én láttam a kisembert, aki a tanév elején vérrel izzadta össze a szükséges költségeket." A legszükségesebb ruházatot, az utolsó falatot megtagadta magától azért, hogy gyermeke előre juthasson a középiskolába. És láttam őket és gyermekeiket az érettségi után kétségbeesve és mégis bizakodva, láttam az indulást kifelé a külföld felé, ahol több szívvel várták a magyar föld szülötteit, mint a magyar földön, ahol szülőik küzködtek, dolgoztak, adót fizettek és növelték a nemzeti vagyont. Láttam ezt a nemzeti vagyont kicsordogálni, vékony, gyenge csikbán kifolyni a kiszakadt gyermek után. Gyenge pénzfolyam, nem telt ebből dus áradásra a kiszakadt gyermeknek. Koplalt, nyomorgott odakint a magyar fiu, a magyar leány és öregbítette odakünn az ország jó hírnevét, azét a mostoha anyáét, akinek ők odakint is csak becsületet tudtak szerezni. Ezeknek az ügyét védjük tehát mi, szociáldemokraták, akik ebben a kérdésben felszólalunk. Az én feladatomat igen erősen megkönynyiti egyénileg az, hogy a kultuszminis ter ur az Est-ben nyilatkozott és ebben a nyilatkozatában burkoltan ugyan, de elhárította magától a javaslatnaik szerzőségét. Azt mondotta, hogy ez az előterjesztés a kormányé és csak puszi a véletlen az, hogy a kultusztárca matériájába tartozva, neki kellett azt képviselnie (Gr. Klebelsberg Kunó vallás és közoktatásügyi minister: De azért vállalom a felelősséget, mint a kabinet egy tagja. — Várnai Dániel: Az egységespárt egyetlen fegyelmezett tagja a minister ur! — Kabók Lajos: Ugy látszik, nem ért egyet azzal a javaslattal belsőleg!) Az ő kijelentése azért könnyíti meg az én álláspontomat, mert minden éles ellentét mellett is méltányolnom kell a kultuszminister ur fáradozását a kultúra szintjének emelésén, az utolsó néhány év munkáját, amely vá-