Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-126

Az országgyűlés képviselőházának 126. ülése 1928 február 10-én, pénteken. A ti kormány derék sportférfiakból áll és a t. kormányelnök urnák bizonyára van érzéke a sport köréből meritett hasonlatok iránt. Önök bizonyára emlékezni fognak a régi Geististálló szineire: függőlegesen elválasztva, balról fekete, jobbról vörös. A nagy tribün, a Lovaregylet páholya felé mindig a fekete szint mutatta, a kis tribünnek misera plebse felé mindig vöröset. Ugy látom, hogy a formulák paripáján a ministerelnök ur Geist-dresszben lovagol; a honi maradiak felé a fekete szint mutatja, Genf felé a vöröset. Csak azt kérdeni, mikor szűnik meg

1 már ez a kétszinü lovaglás a formulákon. (B. Podmaniczky Endre: A Geist istálló sohasem lovagoltatott kétszínűn, mindig egyenesen!) De két szinü volt a dressz. (Meskó Zoltán: Sok pénzt veszthetett a lóversenyen, hogy még élénk emlékezetében'van! — Várnai Dániel: A színét még csak el lehet viselni, de a gebe nagyon rossz!) T. Ház! Érdemes e pillanatban őszintének lenni, mert^hiszen sokkal többről van szó, amikor e törvényjavaslat sorsáról döntünk, minthogy egy kormányjavaslatot megszavazunk-e vagy nem. Higyjék el, hogy a nemzet jövőjének iránya felé hozzák meg a döntést és többről van szó, mint egy vallás presztizséről vagy egy felekezet politikai jogainak teljességéről vagy fogyatékosságáról. Ha merőben az én zsidó vallásom szemszögéből nézném a történéseket, akkor ennek sokezer éves sorsa engem arra tänitana, hogy egy vallás történetében nem mindig a béikés fejlődés derűs napjai a legdicsőségesebbek. Ilyenkor a külső tekintély öregbedik, a lelkek elközömbösödnek. A megpróbáltatások, az üldöztetés korszakai azok, amelyek az örök Istenség és a múló emberek közt a meg-meglazuló lelki kapcsot ismét összeforrasztják. A megpróbáltatásban ezrével pusztulhat el a kishitű, — a megmaradottak hite láncszemmé kovácsolódik, amely eltéphetetlenül köti össze a multat az eljövendővel. (Sándor Pál: Bravó, nagyon szép!) Ha az én zsidó felekezetemnek szemszögéből nézném a történéseket, akor azt mondanám: ha merőben arról volna szó ha. komolyan arról volna szó és komolyan f

szó lehetne arról, hogy politikai jogainak időleges feladásával megmentse a nemzetet, belenyugodnánk, nem gyáva meghunyászkodásból, hanem lelki nemes alázattal és hódolatos leboruláissal a nemzet előtt, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amely hontalan éleinknek uj hazát, a jogtalanoknak jogot, a lejki rabsorban élőknek szabadságot adott. És újból megcsendülnek emlékemben a Haynau rabságát (szenvedett nagyapám által gyakran lelkembe vésett verssorok: Vér, verejték vagy halál az, mit kivan, Áldozatként rakjuk" azt le zsámolyán, Hogy mondhassuk csend- s viharban: Szent hazánk, Megfizettük mind,, mivel mi tartozánk. De ez a törvényjavaslat, az az irány, amelyet ez a törvényjavaslat képvisel, a nemzetet nem előbbre viszi, hanem hátra fogia vetni a boldogulás utián. Mert mi a sorsdöntő kérdési? Az, hogy tovább tespedjnnk-e az olcsó önzésnek .a gyűlöletes tülekedésnek, a ncmyhe elernyedések dugványába, vagy erős lendülettel szökjünk az ingoványból, hogy induljunk vésne a ha

1 adás és a szjabadsá er utján a nemzet reszurrekciója felé. Az eis"

1 lépés ezen az n-t on a régi silány törvény eltörlése lenne. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A minister ur kivan szólni, Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Ház! Én a vita során elharugzó felszólalásokra a vita végén óhajtok összefoglalóan válaszolni. Kénytelen vagyok azonban röviden felszólalni most is; minthogy az előttem szólott igen t. képviselő ur egy jogászilag igen jól megépített beszédben, udvarias formában ugyan

t de három 'kultuszminásternek azt lobbantotta szemére, hogy mi voltaképen törvényt sértettünk: Haller és Vass őexcellenciája, akilk ennek a törvénynek uralma alatt kuituszniinisterek voltak és én. Azt mondotta ugyanis, hogy mi az 1920: XXV. te. 3. §-át törvényellenesen hajtottuk végre és ezt az állítását azzal a jogi érvvel támasztotta alá, hoiïy az 1895: XLII. te. az izraelita vallásról és a korábbi honi törvények is a honi zsidóságot vallásfelekezetnek nyilvánitották s ennek következtében téves volt az-1920: XXV. te. 3. §-át ugy értelmezi, hogy a zsidóság faj. Az ő okfejtése szerint tehát a zsidóság nem eshetett volna sem a faj, sem a nemzetiség fogalmi meghatáiTozása alá azért, mert a korábbi törvények azt felekezetnek jelentették ki. Nekem a leghatározottabban tiltakoznom kell az ellen az állítás ellen, hogy három niagyar kultuszminister ezt a törvényt törvénytelenül hajtotta végre. Mert hiszen, aki az 1920: XXV. te. létrejöttének vitáját figyelmesen elolvassa, az niem zárkózhatik el az elől a benyomás el cil, hogy a törvényhozónak akkor igenis, az volt az intenciója, hogy a zsidóságot fajjá minősítse. S minitho'ary az 1920: XXV. te. utóbb kelt, későbbi tönvény, mint az 1895. évi XLII. te, ez tehát e téren a korábbi jogállapotot megváltoztathatta és meg is változtatta. (Baracs Marcell: Tessék a törvényszövegből felolvasni! — Bródy Ernő: Olvassa el a Curia Ítéletét!) A Curia itél, de jogszabályt nem alkot. (Zaj ) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Ennek következtében kétlaki jogi helyzet állott elő: a magyar zsidóság felekezet és egyben faj is volt a törvények szerint. Ezt a hazai zsidóság magára sérelmesnek tartotta; ez volt az a momentum, amelyet többek között Sándor Pál nagyrabecsült barátom ugy fejezett ki, hogy ugy érezték, hogy. ez a sárga bélyeg. Mindenekelőtt' világosan válaszolok Baracs Mai cell igen t. képviselő ur kérdésére: ez a kormány nem antiszemita kormány. (Rothenstein Mór: Hanem?) Egészen világosan nem antiszemita kormány. Minthogy tehát mi éreztük azt, hogy a honi zsidósá.g ezt a maga részéről sérelmesnek tartja, teljesen és világosan vissza akartuk állítani a korábbi állapotot, az 1895 : XLII. tc-nek megfelelő állapotot. Úgyhogy ha ez a törvényjavaslat, amelyet beterjesztettem — amint hiszem — törvényerőre emelkedik, minden kétség megszűnik abban a tekintetben, hogy a magyar törvények f ismét semmi másnak nem tekintik a honi zsidóságot, mint felekezetnek. Ilyen körülmények között nem hiszem, hogy ezt a törvényjavaslatot a kétszínűség vádjával illetni lehetne. Én csak a törvényesség kérdésére akartam kitérni és fentartom magamnak a jogot, hogy az érdembeli kifogásokra nézve a vita végén válaszoljak; hangsúlyozni kivánom, hogy egy pillanatig sem akartam kétséget hagyni abban a tekintetben, hogy valamely alapvető törvényt törvénytelenül hajtottam volna végre. (Helyeslés jrbbról és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Gubiçza Ferenc jegyző; Kéthly Anna!