Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-126

Az országgyűlés képviselőházának 126. ülése 1928 február 10-én, pénteken. 7 folyamán (Fábián Béla: Halljnk!) rájuk idé­zett erkölcsi megalázást, a részükre az 1867. évi XVII. tc-ben és az 1895: XLII. tc.-ben biztositott jogoknak, az 1848: XX. tc.-ben a bevett vallásfelekezetek között intézményezett teljes és tökéletes viszonosságnak és egyenlői­ségnek megszegését, tebát az ő erkölcsi, jogi és kulturális sérelmüket abban látták és látják, hogy a hitükhöz tartozás akadálya lett annak, hoigy a hozzájuk tartozó ifjak ugyanolyan, bá­násmódban részesüljenek a főiskolai felvétel tekintetében, mint a többi bevett vallásfeleke­zetekhez tartozó ifjak. De azok a kulturidea listák, és azok, akik a jogegyenlőség eszméjétől megválni nem tud­nak, nem merőben elvi alapon emelik panaszai­kat. Ellenkezőleg, a sérelmet a nemzetpolitiká­nak legaktuálisabb követeléseiből merítik, mert a nemzetpolitika legaktuálisabb követelése az, hogy továbbra is egyenértékű tagja maradjon nemzetünk a nyugateurópai nemzetek kultur­közpsségének, sőt nemcsak egyenértékű ténye­zője legyen, hanem továbbra is maradjon kelet felé annak előőrse és hogy megőrizze azt a kultúrfölényt, amely a mi trianoni panaszaink­nak és a magyar reviziós gondo^tnak erkölcsi tengelye. Azok, akik a jogegyenlőség megsérté­sét panaszolják, nem merőben elvi rechthaberei­ből teszik, nem merőben sirámból azért, mert az 1848-as törvényhozás nemes hagyományait meg­tagadják, hanem mert Deák Ferencnek va­gyunk tanítvány ai. aki a' gyakorlati politika szemszögéből tanította azt, hogy a szabadság­jogok sokakkal megosztva nem veszítenek érté­kükből, sőt nyernek értékükben, mert bizton­ságban gyakorolhatók. Mi a jogok kifejlesztésé­ben, a jogegyenlőség területének minél széle­sebb kiterjesztésében az állam belső rendjének és biztonságának fundamentumát látjuk (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és abban, hogy a jogok szűkítettnek, a jogegyenlőség egyoldalúan megszorittatik, féltjük az állam belső rendjét és biztonságát. Első pillanatban talán meglepően, bizarrul hangzik az az állítás, hogy a régi törvény és az annak végrehajtása folyamán teremtett tény­leges állapot beleütközik a magyar jogba a magyar törvénybe, elsősorban magába az illető törvénybe, az 1920: XXV. te. 3. §-ába. Hihetet­lenül, meglepően hangzik, mert hiszen köztudo­mású, hogy a törvényhozó ezt a törvényt azzal a célzattal hozta, hogy a zsidókat a főiskolákról lehetőleg kiszorítsa és a törvény végrehajtása mindenben követte és megvalósította az akkori törvényhozónak intencióit. A törvényhozónak célzata és a törvény végrehajtása között tehát a lehető legteljesebb és legtökéletesebb össz­hang állott fenn. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csakhogy ez az összhang épen a leglényegesebb ponton hiányzott. Nem volt meg az összhang a törvényhozó szándéka és a törvényhozó által lé­tesített mű, a törvényhozó által meghozott tör­vénynek valóságos, a maga szövege által körül­határolt jogi tartalma között és épen ezért nem volt meg az összhang a törvénynek a célzathoz alkalmazkodó végrehajtása és a törvénynek valóságos jogi tartalma között. A törvény szövege világosan beszél. A tör­vény a főiskolákra való beiratkozás kellékeit akként állapitja meg, hogy a magától értetődő nemzethűségen, az erkölcs megbízhatóságán és a tudáson kívül megállapítja még a fajoknak és nemzetiségeknek arányszámát. A "Felekeze­teknek arányszámáról a törvény említést nem tesz, a törvény a felekezetek arányszámát nem ismeri. Hozzáteszem, hogy tudatosan mellőzte a felekezeti arányszámnak a törvénybe való felvételét a törvényhozó, mert ha ezt megtette volna, akkor a felekezeti arányszámnak az ösz­szes felekezetek között kellett volna érvénye­sülnie, ezt pedig a törvényhozó el akarta ke­rülni, mert az ő intenciója az volt, hogy a zsidóságnak országos száma állittassék szembe az összes más felekezetűek országos globális számával. A törvényhozó egyszerűen mellőzte a fele­kezeti arányszámnak intézményesítését, mert megbízott abban, hogy célját eléri a faji és nemzetiségi arányszám behozatalával. Feltéte­lezte azt, hogy a zsidók mint faj és felekezet kezeltetvén, épen uigy ki fognak záratni a fő­iskolákba leendő felvételtől, mint ha közvet­lenül a felekezeti arányszámot intézményezte Volna a törvény. De a törvényhozó elmulasz­totta azt, hogy elrendelje a törvényben, hogy á zsidók ebből a szempontból nem mint fele­kezet, hanem mint faj és nemzetiség lesznek kezelendők. Elmulasztotta pedig vagy azért, •mert bízott ama feltételezés közjogi helyes­ségében, hogy a zsidók nem csupán mint fele­kezet, hanem mint faj és nemzetiség is tago­'zódnak a magyar állam szervezetében, vagy 'bízott egyszerűen abban, hogy a törvény végre­hajtása amugyis biztosítani fogj a a törvény­hozó által intendált eredményt. T. Ház! Ott, ahol a törvény szövege nem teljesen világos, ott, ahol a törvény szövege nem "maga határolja körül szabatosan a törvény jogi tartalmát, ott a törvény valódi értelmének, a tör­vény helyes értelmezésének, a törvény igazi benső jogi tartalmának megállapitásánál igen jelentős szerep jut annak, hogy megismerjük a feltételezéseket, amelyet a törvényhozót a törvény meghozatalánál indították és megis­merjük egyúttal azt a gyakorlatot is, amely­ben a törvény a végrehajtás során érvénye­sül; ott azonban, ahol a törvény szövege vi­lágos, ahol a törvény szövege maga szabato­san körülhatárolja, a törvényben lefektetett jogparancsot, ahol, hogy jogi közmondással éljek, lex lu cet ipsa per se, ott a törvényhozóit vezető feltételezések merőben csak jogtörténelmi érdekkel bírnak, mert aa egyszer meghozott törvény önálló életet él, amely független attól, viajjon a törvényhozót vezető feltételezések helyesek voltak-e ^vagy tévesek és az egyszer meghozott, a törvényszöveg által világosan és szabatosan körülhatárolt törvényparancsot a törvényhozó intencióinaik helyes vagy téves 'volta nem befolyásolhatják, nem inódositbat­'ják, visszájára nem fordíthat jak, épen ugy, ahogy a törvényparanos valódi tartalmát nem befolyásolhatja, nem módosíthatja, és visszá­jára nem^ fordíthatja a végrehajtás során a 'végrehajtó hatalom által esetleg évek során át követett gyakorlatnak téves volta. Volta­képen egyedül döntő kérdés tehát immár az, vájjon a honi zsidóság merően felekezetet je­lent-e a mi közjogunk saerint, vagy egyúttal, — amint emlitém, — mint faj ós nemzetiség is tagozódik-e a magyar állam szervezetében. Mert ha egyúttal népfaj és nemzetiség is, ak­kor a törvény parancsa — akár tetszik vala­kinek, akár nem — rájuk is kihatott, és a tör­vény parancsa eddig is helyesen alkalmazta­tott (reájuk. Viszont azonban, ha megállapit­julk, hogy közjogunk szerint csak felekezetet jelentene, de népfajt és nemzetiséget nem, ugy — akár tetszik valakinek, akár nem — meg kell állapitanom, bogy t a törvény parancsa reájuk ki nem hat és reájuk eddig is helytele­nül, jogellenesen, törvényellenesen alkalmaz­tatott. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T, Ház! Erre a kérdésre pedig a választ —

Next

/
Oldalképek
Tartalom