Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-126
6 Az országgyűlés képviselőházának a képviselő urakat összeszámolni. (Rothenstein Mór: Vitarendező van, de szónokuk nincs!) Fitz Arthur jegyző (megszámlálja a jelenlevő képviselőket): Negyvenegy! (Meskó Zoltán: Akkor elegen vagyunk! — Derültség.) ' Elnök: Megállapítom, hogy a Ház tanácskozásképes. Szólásra következik! Fitz Arthur jegyző: Baraes Marcell! (Sándor Pál: Mindig pipáznak, de most itt vannak! — Meskó Zoltán: Tanuljon meg számolni! — Várnai Dániel: Ahhoz nincs bátorságuk, hogy az ellenzéket meghallgassák! — Rothenstein Mór: Ez egy parlament! — Derültség és felkiáltások a középen: Ahogy ez egy parlament! Ez az igazi! — Derültség.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Halljuk! Halljuk! — Rothenstein Mór: Hol vannak a kormánypárti szónokok?) Baracs Marcell: T. Ház! Ma már bizonyos történelmi távlatból pillanthatunk vissza azokra a zivataros időkre, amelyek az 1920. évi XXV. tc-et kitermelték. Ezeknek az időknek lázas szenvedélyei elültek és csak bizonyos utórezgések jelentkeznek még olykor-olykor. De ha még nem is bírtunk a bölcselő tárgyilagosság magaslatáig felemelkedni, mégis már lehiggadtunk és ezzel a higgadtsággal próbáljuk összemérni az akkort a mával. (Mozgás a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Akkor a nemzet társadalma egy hosszú háború vérgőzétől elkábult volt, ez a társadalom a polgári rendnek és a polgári munkának fegyelmétől elszokott; akkor még élesen érezték az ország megcsonkításának s a nemzeti önérzet megalázásának fájdalmát. (Meskó Zoltán: Ma is érezzük!) A középosztály vagyonát és keresetét elvesztette; ezt az erkölcsi és anyagi létfeltételeiben megingott társadalmat a Károlyi-korszak megbomlasztotta, hogy utóbb a bolsevizmus kényuralma megőrjítse, és ebben az őrületben az erkö^i, a jogi, a gazdasági rend a törvényes hatalom rendje felborult. A törvény leple alatt az ökölnek joga kezdett érvényesüli. Az izomban és hatalomban erősebb nvnden téren, gazdasáíri és politikai téren egyaránt legyűrte a gyöngébbet és elsősorban a megélhetési lehetőségekből és az ezekre szolgáló képesítő okleveleknek, képesitő bizonylatoknak, engedélyeknek elnyeréséből próbálta kiszorítani. Ha nézzük a mát és ha nézzük a mának a rendjét, akkor meg kell állapitanunk, hogy az ököljog fattyuhajtásait ugyan még nem nyestük ^le teljesen, még igen sok téren sok vonathozásban azoknak súlya alatt nyögünk, de viszont nem lehet tagadnunk, hogy bár a békeIdők rendjét mindenben el nem értük, van ijogi, erkölcsi és van bizonyos gazdasági rend is, megvan legalább az a biztonsági rend, amelyre polgári államban különleges súlyt •helyezünk, inert a polgári állam egyik legfőbb feladata épen az, ho^y polgárainak életét, polgárainak jogait és tula-donát biztosítsa. S ha a mának rendjében tekintünk viszsza az akkori időkre, meg kell hajolnunk a nemzet nagysága előtt, amely a legsúlyosabb válságokból is ép erkölccsel és elpusztithatlan élniakarással birt felemelkedni. Azóta sokat lefaragtunk az ököljogból és ma ugy látszik, a kormány módot és alkalmat ad arra, hogy kulturális téren is lefaragjuk az ököljognak azt a osökevényét, amelyet numerus clausus néven ismerünk; mert az Ököljog nemzette azt a törvényt, amely á* humanizmusnak és a jogegyenlőségnek, az emberi ?6\ ülése 1928- február 10-én, pénteken. eszményparaucsoiknak és magyar alkotmányjogunk fundamentális tételeinek megtagadásával tiltotta el az állampolgárok sok ezreit hitük miatt az egyetemeken való tanulástól és az egyetemi oklevelek megszerzésétől. De mondottam, hogy a kormány osak látszóLag ad alkalmat rá, mert ha olvassuk a törvényjavaslatot és annak indokolását és halljuk kormányférfiaink magyarázó kijelentéseit, akkor meg kell állapítanunk, hogy mindez csak látszat, csak szemkápráztatás, csak szemfényvesztés. A név változni, az ököljog tovább érvényesülni fog, a nyakörvet felcserélik, az eb marad. (Mozgás a jobboldalon. — Meskó Zoltán: Na, ezt jól megmondották!) Remélem, mélyen t. képviselőtársam felfogó képessége teljesen .megismerte ennek igazságát; amenynyiben még nem értette volna meg, további fejtegetéseim fognak alkalmat adni, — amenynyiben figyelmével megtisztel — hogy teljesen csatlakozzék ahhoz a felfogáshoz, amelynek kifejezést voltam bátor adni. (Fábián Béla: Meskó már régen ellene volt a numerus elaususnak! Akkor is, amikor meghozták!) Mélyen tisztelt képviselőtársam, e közbeszólásából itélve, bizonyos éraékkel, bizonyos fogékonysiággal fogja hallani Jack Londonnak azt a polinéziai históiriáját, amely igein tanulságos történetről szól, arról a hajótörött miszszionáriusról, akit a Salamon-szigeten körülfognak a pápuák éis közlik vele, hogy vége, a sziget törvényei szerint ugyanis megeszik azt, aki keresztény és európai. Ö tiltakozik ez ellen az ő hitének szentsége, európai emberségének méltósága nevében és ezt az üzenetet elviszik a törzsfőnöknek. Ebben van humor, öszszehivja a szigetlakókat törzsülésre és itt törvényt hoznak, hogy hát ezentúl a hajótörötteket nem azért fogják megenni, mert keresztények és európaiak, hatniem meg fotgúák enni egyszerűen abból az okból, ment ők, a pápua urak éhesek. És — teszi hozzá Jack London — a misszionárius azzal a felmagasztosult érzéssel húzathatta magát nyársra, hogy ő ugyani pusztulni fog, de hitének szentségén és európai emberségének méltóságán sérelem nem esik. (Sándor Pál: Brávó!) Ilyen pápua-törvényt tárgyalunk ma, Metrt a törvényjavaslat (Várnai Dániel: Hol ülnek a kannibál oki — Zaj.) és a kormányférfiak nyilatkozata szerint (Várnai Dániel: A kannibálok kimentek a folyosóra! — Meskó Zoltán: A pápuák minid bennmaradtak! — Derültség.) a mai tényleges helyzet nem fog ennyit sem változni. A különbség mindössze az indokolásban lesz. Nem fognak egy szál izraelita fiúval sem többet felvenni az egyetemire, csakhogy eddlig indokolták ezt a felekezetek, illetőleg helyesebben a régi törvény nomenklatúrája szerint a fajok és nemzetiségek arányszámaival, ezentúl pedig az uj törvény arány szám tényezői fogják ugyanezt a hatást elérni. A sérelem tehát marad, mindössze a formula változik. A jogilag aggályos formulát akarja a kormány megszüntetni, hogy cserében viszont fentartsa az érdemben sérelmes jogtalan és törvéinytelén intézkedést. Mert állítom és bizonyítani kívánom azt, hogy a mai helyzet jogellenes, törvényellenes, beleütközik magába az 1920. évi XXV. te. 3. §-ába. (Mozgás a baloldalon.) A sérelem ugyanaz marad, amelyet közvetlenül ugyan a zsidó honfitársak éreznek, die amely sérelme egyúttal mindenkinek, akinek szemében még nem puszta szólam a tanulás szabadsága és a jogegyenlőség szentsége. Miben látják a zsidó honfitársak az ő sérelmüket? Ök az 1920: XXV. te. végrehajtása