Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-132

MO Az országgyűlés képviselőházának : sara vonatkozó törvényjavaslat (írom. 341, 464) folytatólagos tárgyalására. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ez a vita, amely napok óta folyik, — állapítsuk meg — magán viseli a mai idők sajátosságait, a mai idők bélyegét. Ugy van valahogy, hogy mindenki elmondja a maga mondókáját, majdnem azt kell mondanom, hogy elmondja mindenki csak azért, hogy elmondja, de abban a biztos tudatban mondja el, hogy a politikai ellenfél nem hallgat reá. Ebben a vitában, ugy látszik, a meggyőződés lehetősége ab ovo ki van zárva. Ez a kérdés, amelyet zsidó-kérdésnek állitanak be, valahogy hasonlit a király-kérdéshez: kialakult már mindegyikünknek a maga véleménye és itt a kapacitáció nem használ. Ha arra gondolok, hogy felesleges munkát űzünk, felesleges volna az én igénytelen felszólalásom is. Felvonulnak itt a politikai ellenfelek, de nem azért, hogy harcot vivjanak, hanem majdnem csak azért, hogy assaut vivjanak, hogy épen csak bizonyíthassák, hogy vivtak, hogy bizonyíthassák, hogy jelen voltak és nem hallgattak és hogy bizonyíthassák azt, hogy az ő alibijük igazolva van. Felállanak sorainkból keresztényvallásu országgyűlési képviselők, s dicsérik a zsidókat, s felállanak sorainkból zsidóvallásu országgyűlési képviselők (Rothenstein Mór: És dicsérik a keresztényeket!) és dicsérik a zsidókat. Hogy az utóbbiak kihasználják ezt az alkalmat is, az természetes és normális, a keresztényvallásu ilyen magatartású országgyűlési képviselők viselkedésével azonban nem értek egyet. Nincs szükség arra, hogy ezt a törvényjavaslatot a zsidóság előtt való hajbókolásra, meghajlásra és a zsidóság dicsérésére használják fel egyesek. (Sándor Pál: Az is baj?) Más kérdésről, sokkal nagyobb kérdésről van szó. Hiába tesz ugy mindenki, mintha itt a zsidó-kérdést kellene most eldönteni, mert ez egyszerűen nem igaz. Mindenkinek tudnia kell, hogy ezzel a törvényjavaslattal, ezzel a vitával a zsidóság kénytelen térfoglalásának és a keresztény középosztály kétségtelen hátraszorulásának kérdése nem dől el. Sőt azt is tudja mindenki, valljuk be őszintén, hogy ilyen eszközökkel, avagy csak Magyarországon kizárólag, mint egy szigeten, ez a kérdés, a zsidóság térfoglalásának kérdése, el nem intézhető. Én ezt a törvényjavaslatot először is abból a szempontból birálom meg, hogy ez nem uj és nem valami uj jó, hanem inkább azt mondom,* hogy ez a régi, ugyanaz, mint az 1925 : XV. te: a régi rossz. Tehát nem uj jó, hanem a régi rossz. Nem jelent haladást, de nem jelent Visszaesést sem. Ugyanaz más szavakkal. A magyar nyelv szóbősége, a kodifikátorok ügyessége, ugyanaz más szavakba, más mondatokba öltöztetve: ez a mai törvényjavaslat. A magyar nyelv rugalmasságának bizonyítéka, hogy ugyanazt ki lehet fejezni más mondatokkal is. Ez a mai törvényjavaslat tehát semmi egyéb, mint az 1920 : XXV. te. más formában. Dokumentuma a kodifikálok ügyességének és semmi más, épen azért túlzott jelentőséget nem tulajdonitok neki. A kormánnyal szemben ebben a kérdésben az az álláspontom, hogy a kormány nem őszinte ebben a kérdésben, annyira nem őszinte, mint amennyire nem volt őszinte az a kormány, amelynek uralma alatt az 1920 : XXV. tc.-ket megszavazták. 32. ülése 1928 február 22-én, szerdán. És meg kell állapitanom, hogy a kormány bátortalan, de ugyanolyan bátortalan, mint amilyen volt az a kormány, amely az 1920. évi XXV. te. megszavazásainál uralmon volt. Én nem tudom, miért nem meri megmondani a mai kormány az igazat és nem tudom ma sem megérteni, miért 'nem merte az 1920-as kormány megmondani annak idején az igazat. Én magamat farizeusnak és gyávának tartanám, ha nem állapitanám meg, hogy ez a törvényjavaslat és az 1920: XXV. te. igenis, a zsidóság ellen van. Én nem tudom, hogy miért nem merik ezt a keresztény emberek megmondani, miért tagadják meg és miért tagadtatjálk meg sokakkal, s tagadtatják következetesen és rendszeresen azt a kétségbevonhatatlan tényt, hogy ez a zsidóság ellen van? Én nem tudom, szégyellik-e megmondani az igazat, vagy pedig félnek. (Malasits Géza: Mind a kettő!) Félnek talán a zsidóságtól? Én a zsidóságtól nem félek. Félnek talán a fajvédőktől? Én a fajvédőktől sem félek. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nincs itt Gömbös! — Derültség. — Berki Gyula: Akkor sem félne, nem olyan fából van faragva.) Bocsánat a szóért, de azok közül a kifejezések közül, amelyek a törvényjavaslatba foglalvák néhány kifejezés nagyrészt maszlagPéldául, mikor azt mondja, hogy ennek a törvénynek »téves látszata« volt. Bocsánatot kérek, nem lehet felnőtt embereknek, nagykorú embereknek, tanult embereknek ilyet próbálni beadni, hogy ennek a törvénynek csak téves látszata volt! Nem. Ennek a törvénynek világos tendenciája volt. Az a kifejezés, hogy »téves látszat«, csak maszlag. (Várnai Dániel: Imponderabiliák!«) Hogy félreértések keletkeztek a törvény következtében,? Nem igaz. Sem a zsidóság nem értette félre ezt a törvényt, sem a kereszénység nem értette félre. Nem igaz. Semmiféle félreértés ebből a törvényből nem keletkezett, ezt mindenki megértette. Azt mondani, hogy a numerus clausus-törvény az ötletszerű törvényalkotás jellegével bir? Bocsánatot kérek, ez annyira leszólása az 1920. évi nemzetgyűlés törvényhozási munkájának, hogy én eddig nem jutottam volna. így mentegetni ©gy ilyen törvényjavaslat előterjesztését, hogy az 1920-as nemzetgyűlést egyúttal igy lekicsinyeljék e szavakkal »ötletszerű törvényalkotás jellegével birt«, még sem lehet helyes. És szabad volt ötletszerűen alkotott törvényt nyolc esztendeig vátozatlanul fentartani? Vagy szabad most más mezbe öltöztetve továbbra is fentartani, ha maga az indokolás elismeri, hogy ez ötletszerű törvényalkotás jellegével birt? Azt mondja az indokolás, hogy ez a törvény struktúrájához nem is tartozott, Haller István akkori kultuszminister javaslatában benne sem volt, hanem Bernolák Nándor volt az a meggondolatlan ember, aki ezt ötletszerűen javasolta és a nemzetgyűlés volt az a meggondolatlan törvényhozási faktor, amely ezt ötletszerűen elfogadta. Ennyire lekicsinyelni a múlt nemzetgyűlést nem sizabad. A múlt nemzetgyűlésnek kellett tudnia, hogy mit cselekszik. Tessék bátran előállni mindazoknak, akik akkor ugy szavaztak, hiszen nyiltan ment a szavazás, ha jól emlékszem névszerinti szavazás is volt. Miért nem állanak elő bátran, felemelt fővel, kifeszített mellel, nem félve a zsidóktól, és miért nem merik megmondani, hogy ezt igenis tudatosan osináltéik? Mit mentegetik magukat, hogy ötletszerű törvényalkotás jellegével birt ez a dolog és az akkori kormány ezt nem is akarta?! Az pedig álszenteskedés, amit az indoko-