Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-131

Az országgyűlés ^képviselőházának 131, ülése 1928 február 21-én, kedden. 135 akik erre az álláspontra helyezkednek és evvel indokolják ennek a törvénynek fennállását. Nagy-Magyarországon nem volt törvény, amely a zárt számot megállapitotta volna, és a két egyetemre korlátlan számban vették fel az egyetemre kivánkozó hallgatókat. Ellenben most a minister ur ugy találja, hogy túlságos sok kvalifikált ember van ebben az országban, mely megállapításával szemben áll az, hogy ma négy egyetem van, tehát négy egyetemre történhetik meg a beiratkozás, négy egyetem ontja a diplomát. Nem tudom megérteni azt a logikátlanságot, hogy mig azelőtt elég volt a zárt szám behozatala nélkül két egyetem, addig most, amikor korlátozni kivánja a minister ur az egyetemi hallgatók számát, nem két egyetemet, hanem négy egyetemet tart fenn, a minister ur szerint azért, hogy lehetővé tegye nagyobb kulturfok elnyerését, szerintem csak azért, hogy minél több egyetemi tanár kinevezése váljék lehetővé. Súlyos és elhibázott rendelkezésnek találom ebben a törvényjavaslatban azt is, amely ugyancsak a pedagógiai felfogáshoz és pedagógiai szemponthoz tartozik, hogy a törvényjavaslat kimondja, hogy a felvételnél vizsgálni kell a nemzethűséget és az erkölcsi megbízhatóságot. Nem tudom józan ésszel megérteni, hogy mit akarnak evvel; a 18 éves, felvételre jelentkező^ fiúnál kivánják meg azt, hogy nemzethűségének tanúságát adja, annál kivánják meg az erkölcsi megbízhatóság fenforgását. Teljesen lehetetlen dolog ez, hiszen ugy a nemzethűség, mint az erkölcsi megbízhatóság feltétlenül megvan abban az ifjúban, mert akár az erkölcsi megbízhatóság, akár a nemzethűség ellen vétett volna, kétségkívül nem tudta volna a középiskolát végig hallgatni, nem tudta volna megszerezni a középiskolai végbizonyítványt, és igy természetszerűleg nem tudott volna ahhoz a lehetőséghez sem hozzájutni, hogy egyetemre beiratkozhassék. Ha pedig a másik szempontból nézem a dolgot, hogy nem a felvételre jelentkező nemzeithuségét és erkölcsi megfbizh at óságát vizsgálják, hanem a szülőket, akkor méltóztassék elhinni, hogy ebben én igazán nem a keresztény felebaráti szeretet megtestesülését látom. Tegyük fel ugyanis, hogy az egyetemre felvételre jelentkező fiatalembernél, a 18 éves ifjúnál sajátmagánál fenforogni látják a nemzethűség^ és az, erkölcsi megbízhatóság követelményét, szüleinél ellenben nem; szabad akkor, a szülők bűnéért büntetni azt a szerencsétlen fiatalembert, és elvágni a tanulás lehetőségétől? Azt hiszem, mindenki arra az álláspontra helyezkedik, hogy ez teljesen lehetetlen! Ugyancsak pedagógiai szempontból kell megemlitenem azt az ellentétet, amely a törvényjavaslat indokolásában és a ministeri felszólalásban bennfoglaltatik. Amikor a minister ur ismételten kijelentette, hogy a törvényjavaslat éle nem a zsidó faj, vagy a zsidó felekezet ellen irányul, akkor mondotta, hogy csak azért kell és azért volt kénytelen a zárt szám törvény beiktatásához hozzájárulni és azt elősegíteni, mert nem akarja, hogy ebben az országban egy szellemi proletariátus, *egy szellemi túlprodukció fejlődjék ki. Ha igaz a minister ur állásfoglalása és ha igaz azoknak az állásfoglalása, akik ez érvelés mellett erősen és logikusan tartanak, akkor nem tudom megérteni, hogy miért történik meg az egyetemi felvételnél az, hogy abban az esetben, ha az arányszám akár a műegyetemen, akár a tudományegyetem bármelyik fakultásán keresztény hallgatókból nem kerül ki, aránylagosan leszállítják a zsidó felekezeti hallgatók felvételi arányszámát is. Pedig ha őszinte a minister ur és őszinte ennek a javaslatnak végrehajtása, akkor természetszerűleg bizonyos zárt számot megállapítok azért, hogy szellemi túlprodnkció ne következzék be és szellemi proletariátus ne fejlődjék ki ebben az országban, akkor a megállapított zárt számon belül tökéletesen mindegy kell hogy legyen a minister urnák, hogy milyen fajú, milyen felekezetű, milyen társadalmi osztályhoz tartozó emberek iratkoznak be az egyetemre. Szociálpolitikai szempontokat is szoktak t. képviselőtársaim felhozni a törvényjavaslat megindokolására s ez annál érdekesebb, mert épen a tegnapi lapokban jelent meg a kultuszminister urnák egy ujabb rendelete, amellyel — ugy látszik — megint a szellemi túlprodukciót igyekszik levezetni ugy. hogy pályaválasztási tanácsot állit fel, amelynek az lesz a kötelessége, hogy azokat az ifjakat, akik bizonyos magasabb szellemig pályára kivannak menni, útbaigazítsa és tanácsokkal ellássa. Amikor a minister urnák ezt az ujabb rendeletét láttam akkor önkénytelenül eszembe jutott, hogy a minister ur ne pályaválasztási tanácsadót állítson fel, mer tanáccsal mindenki el van látva, hanem kereseti és elhelyezkedési lehetőséget teremtsen ebben az országban. Ha kereseti és elhelyezkedési lehetőséget teremtünk, akkor r méltóztassék elhinni, hogy mindenki megtalálja azt a pályát, amelyen el akar, vagy el tudj helyezkedni. Hogy ez mennyire így van, azt legjobban igazolja az a tény, hogy bár a Selmecbányáról Sopronba elhelyezett bányászalti és erdészeti akadémiára nem terjed ki sem az 1920; XXV. tc.-nek

1 a zártszámot megállapító rendelkezése, sem pedig a törvényjavaslat rendelkezése nem fog kiterjedni, mégis azt kell látnunk, hogy bányászati és erdészeti főiskolára ^sem keresztény, sem zsidó hallgató nem iratkozik be azért, mert tisztában vannak azzal, hogy a békeszerződés folytán elvesztettük bányáink és erdeink tekintélyes részét s ezaz indok már maga elég. arra, hogy az ifjúság ne menjen olyan pályára, ahol az elhelyezkedés teljesen lehetetlen. De látjuk azt is, hogy azokra a pályákra, amelyeket a minister ur olyképen tüntetett fel, mint gazdasági pályákat s amelyeken szerinte megvan az elhelyezkedési és terjeszkedési lehetőség, nem kivánja olyan szigorúan a ziártszám keresztülvitelét behozni, mint a jogászi pályákra, ahol igenis, felesleges túlprodubeió van. ahol a zártszám fentartása országos érdek. Eltekintve attól, hogy sehogy sein tudom megérteni, miért van szükség a zártszáin törvénybeiktatására, de ha figyelembe veszem a gazdasági pályákat, azt kell megállapit-mom, hogy a túlprodukción nem azzal segitünk, ha lecsökkentjük az egyetemre felveendő hallgatók számát bizonyos százalékkal, hanem avval vezetjük le a túlprodukciót, ha olyan ipari és gazdasági politikát teremtünk ebben az országban, amely lehetővé teszi a kvalifikált emberek elhelyezkedését. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egy szomorú tényt kell megállapítanom, tudniillik azt, hogy ugyanabban az időben, amikor önök — legalább az önök felfogása szerint — a keresztény entellektüellt akarják megvédleni a zsidó entellektüellek konkurrenciájávai szemben, ak'kor — és e kérdésben talán, ennek a Háznak minden entellektüel tagja egyetért velem — soha az entellektüelleknek olyan rosszul nem ment, mint, amikor a t. Képviselőhlálz zártszámmal operál. 21*