Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-131

Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1928 február 21-én, kedden. Hol van tehát az a nagy eredmény, amelyet az igen t. minister ur ennek a zárt számnak nyolc évi fentartása után el tudott érni? Ha bármi tekintetben látnám a nyolc évi működés eredményét, ha látnám, hogy e nyolc évi működés eredménye az, hogy az ebben az országban élő szellemi munkásoknak, orvosoknak, ügyvédeknek, tanároknak, mérnököknek gazdasági helyzete erősen javult, akkor talán magam is meggondolás tárgyává tenném álláspontomat, talán revideálnám a rideg elutasítás álláspontját s akkor talán én is hajlandó lennék a zárt szám megállapításához hozzájárulni. (Simon András: Évtizedeket nem lehet évek alatt elintézni.) Ma azonban azt látom, és ezt talán Simon képviselőtársam is megállapíthatja saját foglalkozási ágáról — hogy soha olyan ügyvédi nyomor nem volt, mint ma, soha olyan orvosi, mérnöki nyomor nem volt, mint ma. (Simon András: Ebből nem az következik, hogy szaporítsuk a számukat.) Nem is azt iiiondom, hogy szaporítsuk a számukat, hanem ebből az következik, hogy tessék a gazdasági minister uraknak olyan programmal előállani éis olyan gazdasági berendezést létesiteni az országban, hogy gazdasági berendezésünk gyökeres megváltoztatásával legyen az ország gazdaságának felvevő képessége. (Kabók Lajos: Nem kell külföldről hozatni mindent, mindjárt több munka lesz bent! — Simon András: Az elszakított részeket hozzuk be! — Esztergályos János: Ezzel a politikával? — Zaj. — Elnök csenget.) Sokkal célravezetőbbnek tartanám, ha a numerus elaususról szóló törvény megfejelése helyett a gazdasági minister urak, például a földmivelésügyi minister ur jönne nagy gazdasági programmal, amellyel külterjes mezőgazdaságunkat belterjessé tenné; sokkal helyesebb és az ország szempontjából célravezetőbb lenne, ha a hiányzó mezőgazdasági iparunk fellen dit és e érdekében történnék" intézkedés, vagy a mérnököknek milyen nagy számát,tudnánk elhelyezni, ha a ma müvelésre alkalmatlan területeknek müvelésre alkalmas területté való átalakításába fognánk bele. Vagy itt van az orvosi proletariátus kérdése. Amikor az Országos Munkásbiztositó Pénztár megszüntette a régi orvosi szerződéseket és pályázatot hirdetett a régi orvosi állásokra, amelyeknek számát körülbelül 2400-ban állapították meg, körülbelül 25.000 pályázat érkezett erre a 2400 állásra, ellenben ha a földmivelésügyi minister ur törvényjavaslattal jönne ide és a Ház megszavazná a mezőgazdasági munkások kötelező betegség- és baleset biztosítását, akkor az az orvosi proletariátus, amely ma összegyülemlett a városokban, amely nem tud megélni a mai körülmények között, el tudna helyezkedni a vidéken (Farkas István: Sőt kevés is lenne!) és akkor a zátft szám helyett, ha teljesen szabaddá tennék az orvosi pályára való lépést, tessék elhinni, hogy azok az orvosok, akik diplomát szereznek a magyar egyetemeken, mind el tudnának helyezkedni ebben az országban. Ez nemcsak a magyar kultúrának válna díszére, hanem az ország közegészségügyének emelését is eredményezné. Azt is látnunk kell, hogy, amikor 1919 őszén az ellenforradalom diadalra jutott, amikor a gazdasági- és politikai berendezkedést megkezdték, kiadták a jelszót, hogy a keresztény magyar ifjúságot pedig gazdasági pályára kell nevelni, a gazdasági pályára való nevelés által a gazdasági életbe kell bevinni és lehetetlenné kell tenni, hogy á gazdasági pályák túlnyomó részét zsidók foglalják el. És mit látunk 1 Ez is csak jelszó maradt, mint az a sok egyéb jelszó, amelyet a kurzus alatt tanultunk meg, mert láttuk e nyolc esztendő alatt, hogy azokról a pályákról, ahol pedig egészen kis számarányban voltak zsidók, mint hivatalnokok, katonatisztek birok, köztisztviselők, közigazgatási emberek, teljesen kiszoritották őket de a keresztény ifjúságot újra nem arra nevelték, amire kellett volna, hogy tudniillik gazdasági pályákra menjen, hanem megint beültették őket a hivatalokba és ezzel továbbra is csak nyomorban hagyták őket ahelyett, hogy a gazdasági pályákra való vitel által valahogyan segítettek volna rajtuk. Látjuk azt is a lefolyt nyolc esztendő alatt, hogy milyen szerencsétlen kézzel nyúltak hozzá mindahhoz, amivel meg akarták akadályozni a zsidók előretörését — vagy, ahogy a túlsó oldalon szokták mondani — le akarták törni a zsidókat. Láttuk, hogy 1920-ban törvényt hoztak és rendeleteket adtak ki, amelyek a föld bérbeadásának és a földnek szabad forgalmát akadályozták meg és itt is nemzethűséget és erkölcsi megbízhatóságot kértek. Mi volt ennek a következménye? Az, hogy a lejárt bérleteket visszavették a zsidóktól, a föld szabad forgalmát lehetetlenné tették és nem engedték meg, hogy a zsidók földhöz juthassanak. S ma mit látunk 1 Azt látjuk, hogy ennek a szerencsétlen politikának következménye ma már az, hogy a magyar földbirtokososztály talán soha rosszabb helyzetben nem volt, mint amilyen rossz helyzetbe kezd jutni manapság és ezt tisztán ennek a szerencsétlen gazdasági politikának következményeképen kell betudni. De ott látjuk azokat az iparokat és foglalkozási ágakat is, amelyeket a kurzus diadalrajutása után kivettek a zsidók kezéből, ott látjuk a mozit, az italmérést, a trafikot, amelyeknek kereszténykézre juttatásával mind-mind azt célozták, hogy kivegyék ezeket a foglalkozási ágakat a zsidók kezéből. És ma mégis azt látjuk, hogy semmivel sem lett erőteljesebb és jobb a keresztény középosztály helyzete, mint amilyen volt azt megelőzően. Szerettem volna, ha e törvényjavaslat kapcsán nem megszoritó rendelkezést iktatna a t. Képviselőház törvénybe, hanem ellenkezőleg; a kultúra magasabb fokának elnyerésére egy olyan lehetőséget teremtenénk, amely a külföldi országokban megvan. Ez a lehetőség* a szabad egyetem rendszerének bevezetése Magyarországon, mint ahogy az külföldön van. Méltóztatik tudni nagyon jól, hogy nálunk az egyetemre való felvételre csak az jogosult, aki a középiskola végbizonyítványát megszerzi. Ifjaink között azonban sokan vannak olyanok, akik részben családi, részben gazdasági, részben egyéb körülmények folytán nem tudták megszerezni a középiskolai képesitést, később azonban, életüknek előrehaladottabb állapotában szereznek maguknak olyan tudást és műveltséget, amely majdnem egyértelmű az egyetemi képzettség megszerzésével. Minthogy azonban kvalifikációs törvényünk szigorúan az irásos, úgynevezett papirkvalifikációt irja elő, azért ezeknek a magasabb képesités megszerzése nem lehetséges. Ezért inkább olyan irányban látnám üdvösnek a minister ur rendelkezéseinek kiterjesztését, amely a megszoritó rendelkezéssel szemben tágító rendelkezést iktat törvénybe. Hogy ennek lehetőségét elősegitsem, határozati javaslatot nyújtok be, amely szerint kérem, hogy (olvassa): »Utasítsa a Képviselőház a vallás- és közoktatásügyi minister urat, hogy az 1920 : XXV. te. hatályon-