Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-131

Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1928 február 21-én, kedden. 127 sam, mert épen most kaptam az elnök úrtól egy barátságos figyelmeztetést, hogy közeled­jem a tárgyhoz! (Jánossy Gábor: Halljuk! Halljuk!) Nem lehet, én nem szállhatok vitába az elnök úrral! Tehát csak röviden ismétlem, hogy mind 1494-ben, mind 1529-ben, 1764-ben, 1791-ben, és (Jánossy Gábor: És az özönviz előtt! — Derült­ség) 1882-ben, mindig voltak más és más okok, amelyek előidézték ezeket a hatásokat, épen ugy, mint ahogy a numerus claususnak is volt előzménye, ahogy ennek az okozatnak is volt oka, ahogy ennek is volt okozója, ugyanúgy volt azoknál a többi eseteknél is. (Kuna P. András: Szerencsés-Furtunatus kimaradt! — Meskó Zoltán: Kár volt Pécsett a zsidókat olyan nagyon szidni! — Jánossy Gábor: Ne zavarjuk! Benne van nagyon!) T. képviselő ur!... (Jánossy Gábor: Látod, már megfelel! — Derültség.) Tisztelt Képviselőház! Amidőn ... (Jánossy Gábor: Még ráérünk!) Eögtön befejezem t. képviselőtársam, csak nyugodtság! (Meskó Zoltán: Halljuk! Halljuk!) T. Képviselőház! Ha én most már ismételten szigorúan a • tör­vényjavaslathoz ragaszkodom (Jánossy Gábor: Elhisszük! — Derültség.) és keresem az 1920. évi XXV. tcikknek jogosultságát magyar szem­pontból, ha a magyar törvényhozás szempont­jából keresem ennek helyességét és okosságát, akkor meg kell állapitanom, hogy a legjobb tö­rekvés mellett sem találom. Mi a helyzet a nu­merus clausus-törvénynél? Itt áll a magyarság egy ezer esztendő előtt szerzett és ezer esztendő óta birtokban tartott földterületen. Nyelvében teljesen idegen. Európában a magyar nyelv­nek nincsenek rokonnyelvei. Teljesen elszige­telten áll Európának ezen a szélén a szláv és germán nyelvek között. Ezt fokozza Trianon, amely Trianon Európa népeiből kiváltotta Ma­gyarország ellen, Magyarország uralkodó rend­szerével szemben — teljes joggal — a gyűlölet hullámait. (Ellenmondások jobb fellő.) Itt áll tehát a magyarság teljesen elszigetelten, egye­dül. Kérdem tehát, hogy helyes, okcs politika-e 1928-ban az, hogy ez a magyar uralkodó rend­szer Magyarország érdekei ellen felsorakoz­tassa az idegen gyűlöletet? Mi volna nézetem szerint, a szocialista képviselő nézete szerint ebben az országban ma a helyes politika? Egyedül az: elsősorban eltörölni minden aka­dályát a tanulási szabadságnak, tehát eltörölni az 1920: XXV. tcikket, eltörölni a numerus clau­sust és kiirtani azt a lapot is a magyar Corpus Jurisból, amelybe bele volt fűzve ez a törvény. Ez volna a helyes. Arra kellene törekedni eb­ben az országban, hogy barátokat szerezzünk; szerezzük és szervezzük meg a világ népeinek barátságát és rokonszenvét. (Gulácsy Dezső: Blum Leonék!) Nem hallottam jól az ál­lítmány t! Blum Leonék is a magyarság érdekében, de nem az ellenforradalmi reakciós uralom érdekében, hanem a sokat szenvedett, agyonnyomott, gazdaságilag leromlott, jogai­tól megfosztott magyar dolgozó nép érdekében küzdöttek. (Gulácsy Dezső: Scotus Viator!) Né­zetem szerint súlyos és helyrehozhatatlan bűnt követett el äz első nemzetgyűlés akkor, amikor a numerus clausus törvényét életbeléptette. Helyrehozhatatlan bűnt követett el ez a kor­mány Magyarország gazdasági érdeke, poli­tikai érdeke és tekintélye ellen akkor, amikor nem sietett ezt a törvényt megszüntetni. Nem tudom, hogy, amikor az előbb az itt ülő minis­terelnök ur ezekre a mondataimra egyszerű mosolygással felelt, ugyanakkor a lelkiisme­rete olyan nyugodt-e, mint amilyen nyugodt­ságot és derűt mutat az arcai Meg vagyok róla győződve, hogyha a ministerelnök ur és a mártiromságot szenvedett kultuszminister ur (Derültség a Ház minden oldalán.) — Jánossy Gábor: Szegény mártir! Ezt megmondta!) en­nek az országnak érdekét, áz ország dolgozó népének érdekét tényleg komolyan kivánná szolgálni, akkor ennek a törvényjavaslatnak nem a kikorrigálására volna szabad itten tör­vényjavaslatot előterjeszteni, hanem férfiasan, komolyan, vasmarokkal kellene megfogni a törvénykönyvnek azt a lapját, ahol ez a tör­vény be van iktatva és ki kellene azt tépni! (Meskó Zoltán: Jól nézne ki az á lap, ha vas­marokkal szoritanák! — Derültség.) Mi ennél a törvényjavaslatnál a valóság, mi az égbekiáltó igazságtalanság és jogtalan­ság? Az, hogy ez a törvényjavaslat magában a célban is disztingvál: ez a törvényjavaslat — szintúgy, mint a numerus clausus törvény a zsidóság között is különbséget tesz. Mert mi a helyzet? Ha világosan nem is mondja ki, de tartalmánál s az adott lehetőségeknél fogva ez a helyzet: két részre osztja a zsidóságot, gaz­dag zsidóra és szegény zsidóra, A gazdag zsi­dót nem bántja, de a gazdag zsidó nem is tör­dik azzal, bántja-e őt ez a törvény és ez a tör­vényjavaslat, igen-e vagy nem, mert a gazdag zsidónak meg van a lehetősége arra, — jó módban élvén, vagyonnal rendelkezvén — hogy fiait kiküldje idegen államokba, a világ legelső egyetemeire, hogy ott tanuljanak, ott is jómódot, gondtalan jólétet biztositva szá­mukra. A numerus clausus-törvény tanszabad­ságfosztó éle a szegény zsidóság, a dolgozó zsi­dóság ellen irányul; a szegény kisiparos, a szegény kiskereskedő, a szegény magántisztvi­selő és egyéb foglalkozásokat űző szegénység ellen hegyeződik ki ennek éle. Itt is joggal feltehetném a kérdést, miért van ez igy, miért nem bántja ez a javaslat a gazdag zsidókat, miért vág éle a szegény zsidó eleven húsába és érdekébe? Miért? A válasz felette egyszerű erre a kérdésre, mélyen t. Képviselőház, A válasz a következő: Magyar­országon évtizedek óta, vagy talán mondhat­nám évszázadok óta — amint az imént mon­dottam — a gazdag zsidó mindig az uralkodó osztályhoz tartozott. A gazdag zsidó szeret smokkoskodni, (Derültség.) a gazdag zsidó sze­reti felvenni a magyar mágnások szokásait, kezdve a monoklitól fel egészen a nem tudom én micsodáig, a raccsolásig. (Meskó Zoltán: Magyarázza meg, mi az a smokkoskodás! Sokan nem értik!) Mondom, a monoklitól a raccsolá­sig sokan felveszik a mágnások szokásait. A gazdag zsidó azért, mert a magyar mágnás­osztály megengedi neki a monokliviselést (De­rültség.) és a raccsolást, mindig a reakció szol­gálatában állt. A gazdag zsidó képes meg­tagadni hitét, képes megtagadni hitsorsosait, ha tudja, hogy ezáltal a reakciónak szolgálatot tesz. De ezzel ellentétben mi a helyzet azoknál, akiket ez a numerus clausus sújt, mi a helyzet a szegény zsidóknál, azoknál a zsidóknál, akik­nek apja éjt-napot összefűzve dolgozik s né­melykor emberfeletti munkát végez, csakhogy taníttathassa gyermekeit, csakhogy becsületes magyar állampolgárokat nevelhessen belőlük? Némelykor 6—8—10—12 gyermeket találunk egyetlenegy szobában a szegény zsidóknál. Ott látjuk a szegény zsidót kora reggel elmenni, dolgozni késő éjszakáig, csakhogy a gyerme­keit taníttathassa, hogy becsületes keresztényt nevelhessen belőlük. (Hosszantartó derültség és taps a jobb- és a baloldalon.) Kereskedői 20*

Next

/
Oldalképek
Tartalom