Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-131
128 Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1928 február 21-én, kedden. gondoltain. (Meskó Zoltán: Ez benmarad a naplóban!) Elnök: Csendet kérek,_ képviselő urak! Esztergályos János: Én tisztelettel kérem a Házat, méltóztassanak visszanevetni, mert előadásom gondolatmenetéből logikus, hogy én nem keresztényt, hanem kereskedőt értettem. (Meskó Zoltán: Már késő! — Derültség. — Rubinek István: Kereskedőben is van néha keresztény!) Azt mondottam, hogy dolgozik az a szegény zsidó reggeltől késő éjszakáig, hogy gyermekeiből becsületes kereskedőt i iparost, tisztviselőt, tanitót, orvost vagy ügyvédet neveljen. Ebben . a szorgalmas munkájukban a szegény zsidóság nagy tömegei ráérnek még azzal is foglalkozni hogy azok mellé álljanak,^ azokat erősítsék, akik az emberi szabadságért, az emberi jogokért, az emberi egyenlőségért küzdenek; ezért találjuk az apró a kis, szegény dolgozó zsidóság nagy tömegét a, demokrácia .zászlaja alatt, ezért találjuk a szegény zsidókat mindenütt, minden országban a szabadságért, a jogokért harcolók táborában. Idehaza mint rémséget és mumust emiitik meg az orosz eseményeket. Nem tagadom, hogy ott is az egykori százados, hatalmas orosz cárizmus megdöntésében a kis, az apró zsidóságnak oroszlánrésze volt. (Kuna P. András: Ugy van!) A véreskezű zsarnok orosz cár uralmának megszüntetésében, elismerem, sok részük volt. Hogy az események azután agy változtak, ahogy a fejlődés természetes rendje hozta, az más lapra tartozik. (Mozgás jobbfelol.) Ott látjuk tehát mindenütt, ott találjuk mindenütt az apró zsidóságot, ahol szabadságról, jogról, kultúráról van szó. (Hódossy Gedeon: Szovjet-kultúráról! Nálunk is megcsinálták! — Zaj.) Azért tartom én tehát igazságtalannak és jogosulatlannak a numerus clausust és ezért ismételem és hangsúlyozom hogy nem javítani, nem fügefalevéllel beborítani kell az eredeti törvényt, hanem, törölni a magyar törvénykönyvből Mert amig a magyar törvénykönyvben a numerus clausus megszégyenitő törvénye benne van, (Petrovácií Gyula: A vasesztergályosok között csak 5% zsidó lehet!) addig ne álmodozzon senki, ne ringassa magát senki illúziókban, ábrándokban, hogy megvalósulhat az a vágy amely valamennyiünk lelkét eltölti Amig ebben az országban ember és ember között különbséget teszünk, (Jánossy Gábor: Nem teszünk!) amig nem állítjuk vissza a tanulási jog egyenlő szabadságát, mindaddig a valamennyiünk lelkében élő vágy, Trianon megsemmisitése, Trianon revíziója csak ábránd lesz % Én pedig ugy érzem lelkemben, hogy az ábrándokból épen elég jutott ki a magyar dolgozó népnek. Végre a valóságos életnek kell jönnie, amely meghozza a maga gyümölcsét a sokat szenvedett és nagy áldozatokat hozó magyar dolgozóknak. Mélyen t. Képviselőház! Azért is tartom e törvényjavaslatot súlyosnak, mert a magyar életben nem áll egyedül a zsidóságot sújtó és bántó numerus clausus. Jiiszen van numerus clausus más téren is. (Halljuk a középen.) Van numerus clausus, mélyen t. érdeklődő képviselőtársam, politikai téren. Magyarország népének jogtalansága, Magyarország népe nagy részének a jogokból való kizárása sem egyéb, mint numerus clausus. De numerus clausus van a kultúra terén is. Numerus clausus az is. hogy a magyar falu népének 75—80%-a még 1928-ban is analfabéta. (Nagif zaj és élénk ellenmondások a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Micsoda egy állítás ez? — Dabasi Halász Móric: Nem jól ismeri a falut! — Rubinek István: Nem volt künn, ugy látszik!) Numerus clausus az is, hogy a magyar falu gyermekeinek évtizedeken keresztül nem adatott meg a kultúrának az a legparányibb kis része sem, hogy megtanuljon irni-olvasni. (Felkiáltások a jobboldalon: De most igen!) Kérem, én e pillanatban nem vagyok elragadtatva attól, ami majd lesz. (Felkiáltások a jobboldalon: Mi sem!) Én a mát és a tegnapot állapítom meg, tehát hatványozott mértékben súlyosnak tartom ezt a numerus clausust, amely az egyetemről szoritja ki a magyar ifjúságot, azért, mert a politikában a nép jogtalansága is numerus clausus, a kultúra terén ott van — ismétlem — a falu népének analfabetizmusa, amely szintén numerus clausus volt eddig és valószínűleg még hosszú ideig az lesz. De súlyosbítja a törvényerővel biró numerus clausust az, hogy nemcsak a politika terén, nemcsak a kultúra terén, tehát a falu népe tudatlanságának terén áll ez a szomorú helyzet. Épen a múlt esztendők szomorú következményeként, a numerus clausus törvénybeiktatásának szomorú eredményeként mutatják ki, hogy numerus clausust törekszenek keresztül vinni az ipar terén is. A képviselő urak valószínűleg tudják, hogy vannak egyes egyesületek, vannak egyes szövetkezetek, amelyeknek Programmjában van, hogy a zsidót az ipari vállalkozás terén mindenütt, minden közszállitásból ki kell szorítani. Az iparosságnak súlyos sérelme és panasza ez, mert szégyelik és restelik a keresztény iparosok azt, hogy iparostársaikat csak azért, mert nem római katholikusok, csak azért, mert nem más keresztény vagy keresztyén felekezethez, hanem kifejezetten a' zsidó hitvalláshoz tartoznak, kiszoritják erőszakkal a munkavállalás lehetőségéből. De t. Ház, ennek a numerus claususnak súlyos következményei különböző téren megnyilvánulnak hosszú esztendők óta. A háború előtt, a magyar hadseregben nem keresték senkinek sem a vallását, nem törődtek azzal, hogy a Dohány-utcában, vagy pedig a Nagymező-utcában imádja-e Istenét; a hadseregbe a zsidókat is bevették tisztnek, és előléptették a legmagasabb rangig. A nemzeti hadseregből azonban kiküszöbölték a. zsidókat. A numerus claususnak a közhivatalokban is szomorú következményei vannak. Itt 1914. illetőleg 1919 előtt nem nézték azt, hogy a köztisztviselői pályára lépő egyén hol imádja Istenét,' melyik felekezethez tartozik. (Jánossy Gábor: Ma sem nézik! — Kéthly Anna: Akkor is nézték!) Ha nézték is, — megengedem, hogy talán nézték — azonban a közhivatalokban, a mini steriumokban és városnál egész tömegei voltak azoknak, akik zsidófelekezetüek voltak. (Petrováez Gyula: Kompromittálták magukat 1918-ban!) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Mélyen t. Ház! 1919 óta a numerus clausus következményeként a zsidó köztisztviselőket a közhivatalokból kiüldözték. De ennek a törvényjavaslatnak, illetve törvénynek volt szörnyű következménye az. hogy razziát tartottak a mozi, a trafik, az italmérési jog terén és nagyon sok becsületes magyar polgártól elvették minden vagyonát, amelyet egy életen keresztül szerzett. Számtalan esetet tudnék felsorolni, hogy ép e törvény következtében elvettek olyan özvegyektől moziengedélyt, italmérési, és trafik-engedélyt, akiknek a férjük egy hosszú éle-