Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-131

Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1928 február 21-én, kedden. lemnek es azorszag- állami erejének hanyat­lását. Azt latjuk tehát, hogy a gyűlölködés az ege32 világon folyt évezredeken keresztül és ennek a hullámai eljöttek Magyarországra. Annak, hogy mi ma itt kénytelenek' vagyunk kemény, de tárgyilagos és igazságos birálatot mondani a numerus clausus előttünk levő törvényjavasjartáról, Magyarországon törté­nelmi előzményei vannak. Ahogyan felszólalásom első részében emii­tettem, nem uj dlolog, hogy Magyarországon numerus clausussal összekapcsolt események játszódtak le; ez nem uj eset. Hiszen méltóztas­sanak Magyarország történelmének középkori idejét -megnézni. A magyarság harcias nép volt, amióta csak Árpád ezer évvel ezelőtt ide bejött, a lovagias és mindenkor harcrakész magyarságnak az volt a történelmi elélj a, hogv Magyarország határait minél szélsebbékiké tegye ós egyedül ez a törekvés volt szent előt­tük, a többi: Magyarorsizág fejlődése, Magyar­ország belekaposolódása a nyugati kulturállar mokba, Magyarország népének gazdasági és kulturális felemelése mind csalk harmadrendű kérdés volt a régi magyar uralkodó rendszer­ben. Elnök: A képviselő urat a nemzeti kegye­let megsértéséért rendreutaisitom! Esztergályos János: Kijelentem, hogy nem volt szfándiékomba.n és nincs szándíéíkombain megsérteni. (Kuna P. András: Szokásból tette! — Derültség.) Elnök: Kuna P. András képviselő urat is rendreutasítom ! Esztergályos János: Na, kellett ez önnek? (Derültség.) Hiszen méltóztatnak emlékezni, s amikor itt a numerus clausus kérdéslénél tartunk, kell hogy emlékezzenek rá, hogy a régi időben a magyarságról, a magyarság kultúrájáról a világ nagyon keveset tudott. Lehetséges, hogy ennek okozói az akkori hiányos technikaii eszközök voltak, a valóság azonban az hogy a viLág népei nem ismerték Magyarország kul­turájlát, de ismerték a magyar dzsentrit, is­merték & r magyar mágnást aki itthon szerzett jövedelméből a külföldön tette nevezetessé cse­lekedeivel és magatartásával a magyarság hír­nevét. Azt, hogy azután ez a magyarság ré­széire előnyös vioJt-e, vagy nem volt előnyös, nem tudom csak azt tudom abból a történelem­ből, hogy a magyar földesuraknak, épen azok külföldi magatartása miatt, sokszor szüksége volt arra, hogv az úgynevezett házi zsidóhoz forduljon, (Sándor Pál: Ez igaz!) szüksége volt a magyar dzsentrinek arra, hogy elmen­jen a zsidóhoz, hogy házi zsidót tartson magá­nak és a házi zsidónak adja bérbe birtokának, földjének egy részét. S ne méltóztassanak' cso­clíálkozni azc!n. ha azután idebenn az ország­ban végre kialakult az. a helyzet, hogy a nagy­birtokoknak egv része 1 a magyar zsidók ker zébe került. Továbbá nagyon érdekes volna most, ennek a törvényjavaslatnak, a tanulás szabadságát .(korlátozó törvényjavaslatnak tárgyalásánál egy kis összehasonlitást tenni az akkori gaz­dag és szegény zsidók között. A természet örö­kös törvényénél fogva már az emberi termé­szethez tartozik, hogy a gazdag, a gondtalan életet, élő ember mindig az uralkodó osztály­hoz tartozik, mig az elnyomott, a vagyontalan, a szegény zsidó, a fütyülő zsidó, aki faluról­falura jár, osontot-rongyot szed össze, akinek nem szabad letelepednie egy helyen, akinek nem szabad birtokot venni, nem szabad üzletet kötni, mindenkor azok mögé áll, akik Magyar­országon a szabadságért harcoltak és küzdöt­tek. A magyar történelemnek ezeket a lapjait is ismernünk kell a numerus claususra vonat­kozó javaslat tárgyalásánál, mert a magyar történelem pszichéjéből, lelkiállapotából követ­kezik az az eredmény, amelyből a mai javasla­tot kapjuk. Beszédem elején azt mondottam, hogy nem uj jelenséggel állunk szemben. Megemlitettem, hogy Magyarország történelmének egyes szo­morú lapjain hasonló esetekkel találkozunk. Voltak már Magyarországon is olyan idők kü­lönböző években, amikor faji — miként a tör L vényjavaslat mondja, faji és nemzetiségi — üldözés volt, ami azonban nem abban nyilvá­nult meg, hogy ütöttük a svábot, nem abban, hogy bántottuk volna a tótot, vagy a Magyar­országon élő töbi nemzetiségeket, nem azokat bántottuk, hanem egyszer az ország egyik ré­szén, máskor az ország másik részén, harmad­szor az ország harmadik részén bántottuk a zsidót, A zsidók akkor mindig jók voltak, ami­kor el akartunk valamit takarni, vagy a nép figyelmét el akartuk terelni valamiről. Méltóztassanak megengedni, hogy ilyen eseteket felemlítsek. Ilyen volt 1494-ben a nagyszombati eset. Ezt meg méltóztatik találni Bonfinius Antal történetirónak Lipcsében megjelent könyvében a 738. oldaltól kezdve. Ugyanilyen volt 1529-ben a bazini eset, ame­lyet Bél Mátyás történetíró irt meg 1736-ban. Ilyen volt 1764-ben az ókuti eset. Ezeknek az időknek szelleme hasonlít ahhoz a szellemhez, amely a most előttünk fekvő javaslat lényegét képezi. De folytatódnak az esetek. Itt van 1791-ben a péri eset Szilágy megyében. Szilágy­megyei t. képviselőtársaim talán ismerik ezt az esetet, amely ott játszódott le a Kutya­kaparó csárdánál. Vagy itt van a legutóbbi, az 1882-iki tlszaeszlári eset, amelyben ugyancsak ennek a numerus claususnak a jelenségei és ismertetőjelei lelhetők fel. Ha mármost igazolni akarom azt, amit mondottam, hogy mindig valamely esemény­nek, valamely nagyobb eseménynek kellett tör­ténnie az országban, amely előidézte az akkori törvénykönyvbe való iktatás nélkül is a nume­rus clausus szomorú következményeit, akkor a legvilágosabb feleletet és példát ád erre a miértre, hogy tudniillik miért történtek ezek az esetek, Acsádi »Régi Magyarország« című nagy és értékes könyvében. 1494-ben a jobbágy­ság elégedetlen volt, szabadságot követelt, a szabadság felé törekedett. Az akkori földes­urak a rendelkezésükre álló eszközzel iparkod­tak az akkori jobbágyságot ebbeli törekvésé­ben visszaszorítani. Mikor ez már nem volt le­hetséges, egyszerűen mint Prügelknabe-t állí­tották oda a zsidóságot, hogy a közfigyelmet a jobbágyság sorsáról eltereljék, odaállították a nagyszombati esetet, vérvádat emeltek a zsidók ellen. Az ország természetesen felhördült: szörnyű, keresztény vért vesznek a zsidók! Bosszúért lihegtek és közben elfelejtették a ve- ­lük történt jogtalanságot, közben elterelődött a figyelmük rabszolgasorsukról, szörnyű helyze­tükről és az egész országban nekimentek a zsi­dóknak. (Jánossy Gábor: Mikor volt ez?!) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas­ték a tárgyhoz visszatérni! Esztergályos János: 1494-ben! (Jánossy Gá­bor: Igen régen volt! — Derültség. — Györki Imre: De igaz volt!) Az előttünk fekvő törvény a numerus clausus, amelynek következménye ugyanaz, mint amit én már itt felemiitettem és igazolásul fel akartam említeni. (Gömbös Gyula: Halljuk!) Nem lehet t. képviselőtáv-

Next

/
Oldalképek
Tartalom