Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-130

Az országgyűlés képviselőházának 130. ülése 1928 február 17-én, pénteken. 109 •munkás, mennyi idegen tisztviselő van, sőt 'tudom a at is, hogy vámnak gyárak, amelyek magyar műegyetemi oklevéllel nem vesznek Ifiel mérnököket. Meddig fogjuk tűrni ezt a liberalizmust? 1 Megváltozott ma a magyar ifjúság? Igen, megváltozott. Ai magyar ifjúság ma is áhitattal hallgatja Petőfi Sándort, áhitattal hallgatja Kossuth Lajost, áhitattal hallgatja Eötvös Józsefet és Deák Ferencet, áhitattal hallgatja a nemzet múltjának nagyjait, de ne feledjük el, hogy a korszellemet nem lehet odakötni a múltbeli nagyságok szarkofágjához. {Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven.) A korszellem továbbhalad és azt mondja a magyar ifjúság ajkán: elég volt ebből a bőkezűségből, és elsősorban azokról gondolkodjunk, akik századok óta — legalább is hosszú idő óta — itt laknak ezen a földön és becsületesen dolgoznak ezért 'a hazáért. (Heljji&sMs a\ johb^dalú<n és> a köéé]

pen.) Itt jövök ahhoz a zártszámhoz, ahol elismerem azt a jogot, amelyet Baracs Marczeil képviselőtársam nagyatyjára hivatkozva emiitett. Elismerem az ő jogát, de nem ismerem él azok jogát, akik ma vagy holnap rejtett utakon szakadatlanul bejönnek. Mi teszi leginkább a kérdést oly nehézzé? Az, hogy önök, mélyen t. uraim, a faji összetartás jegyében nem engedik bántani ezeket a jövevényeket és nincs annyi erejük, hogy magúik mutassanak nekik ajtót és maguk küldjék ki ezeket ebből az országból. (Ugy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Itt van a legnagyobb baj. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én keresem a megértést, a megértés utján járok, de az a baj, hogy nem mindig Baracs Marcellek vannak itt. Tessék csak Tokaj utcáin végigmenni! Tokajban, ha végigmegyek a város utcáin, gyűlölettel néz felém a bevándorolt fiatal zsidó orvos. Ez a gyűlölködő orvos keresztény etika nélkül hogyan dolgozhasson a magyar társadalomban? Nem fogadom el az ő jogát, mert az orvosnál is kivánom az etikát, de kivánom a kereske'dőnél, az iparosnál is. Igenis, a mi középosztály unlk kialakulásának kérdése nemzeti ügy, belügy, és joga van ennek az államnak őrködnie azon, hogy ez a kialakulás a keresztény magyar kultúra jegyében történjék meg. (Élénk helyeslés és taps a balközépen. — Felkiáltások a jobboldalon: Ez kötelsség!) A kultusz kérdésről van itt szó! Ha van egyéni jog, van állami jog is. Ha van egyéni jog a túlzásban» van állami jog a belátásban is. A szükségjog diktálja ezeket a rendelkezéseket. Nem a mindenáron való ellentmondás jegyében, hanem hazafias aggodalmaim miatt szólaltam fel. Megmutattam az utat is: ha a magyar zsidóság maga ki fogja pusztítani azt a rákfenét, amelyet senki sem tart elf ogadhatónak.A psziché hibáiról Gaal Gaston képviselőtársam is beszélt, az ő igazságérzete is látja ezeket, de nem gondolja csak, kedves képviselőtársam, hogy az ő egyszerű kijelentésére ezek az idegen jövevények holnap letesznek arról az évezredes atavisztikus gyűlöletről, amellyel kezelnek bennünket. (Nekünk azt mondják, hogy a kereszténység szeretet. Lehet-e azonban ugy értelmezni, hogy a kereszténység gúzs legyen a kezemen, gúzs legyen a lábamon, gúzs legyen az^ ajkamon, lehet-e az a kereszténység a kultúrát alakitó kereszténység, amely engemet teljesen ártalmatlanná tegyen? Krisztus Urunk nem a halált, hanem az életet hirdette. Azt mondotta: ego sum via, Veritas et vita! Ha pedig ő az élet, a kereszténységnek megvan a joga, hogy éljen; joga van az élethez, joga van a szaporodáshoz^ a fennmaradáshoz és joga van az önvédelemhez is. Ez is emberi jog, a kereszténység emberi joga az Önvédelem. Ilyen önvédelmet a nemzet nem gyakorolhat? Mikor gyakorolna, ha nem ma. amikor itt van összetörve, mnidenkitől elhagyatva és csak akkor fosr feltámadni, ha lesz elég ereje, hogy megtisztítsa önmagát, ha megőrzi erkölcsi tőkéjét, ha megtartja a kultúráját és történelmi (hivatását? Éhből az erőforrásból tudíjuk meriteni a feltámadásra szükséges erőt, de nem a lemondásból, nem az önvédelem jogáról való. lemondásból, mert nem lehet, hogy a külföldről ma és holnap jövő paraziták az emberi szabadság jegyében elvegyék a kenyeret a mi fiaink elől. Nincs joga a magyar ifjúságnak a kenyérhez? Joga van Baracs Marcell fiának is, joga van azoknak a hazafias zsidóknak, akik velünk együttéreznek és lelkükben nem hordoznak más ideát. Am a legnagyobb töhbség a lelkében évezredes gyűlölettel más ideálokat rejteget. Itt felekezetnek, odakint fajnak mondja magát. Nem akarok ebben a kérdésben vitatkozni, de ez a folytonos szaporodás a magyar ifjúságot elkeseríti és ez az ifjúság azt mondja: elég volt a jelszavakból; a nagyok tisztelete nem lehet ok arra, hogy kenyerünktől elüssenek. Mert Kossuth Lajos nem azt akarta, hogy elpusztuljon a magyar ifjúság, ő azt akarta, hogy a szabadság és a fejlődés jegyében ez a nemzet éljen. Életet akart. Nem lehet az, hogy kisajátítsák tőlünk Kossuth Lajost és Deák Ferencet. Maholnap már nem is merjük kiejteni Kossuth és Deák nevét, mert az ultraradikális körök szabadalmat vettek arra, hogy Kossuth az Ő tulajdonuk. Ha Kossuth Lajos felkelne, azt mondaná, hogy * mindenekfölött magyar vagyok, izzó magyar szeretettel én semmi olyant nem támogathatok, ami az én imádott nemzetem kimúlását, elpusztítását és erejének fogyasztását jelenti. Kossuth Lajos kultusza nem lehet ellenargumentum, Kossuth Lajos kultusza csak arra lehet argumentum, hogy még magyarabbak legyünk, még előrelátóbbak legyünk, keressük a béke útját. De ez a béke nem lehet a lemondás békéje és én a békét akarom szolgálni. Mélyen t. uraim! Ha a magyarság lemond tradicionális jogairól, csak a harcot szolgálja és a harc magvait hinti el. Gondolják, hogy az a magyar ifjúság, amely most dörömböl az élet kapuján és most lesi, várja ennek a parlamentnek a tárgyalásait is, amely élni akar ebben az országban, meg fog elégedni a nagyhangú frázisokkal? Ezek sokkal türelmetlenebbül fogják kivánni jogukat az élethez, mert ez a joguk megvan. En a békét akarom szolgálni, amikor azt mondom, hogy keressük a megoldás útját. De nem lehet az béke, hogy a 94% jogos érdekeit feláldozom a 6% érdekéért. Nem lehet az béke. hogy csak a 6%nak udvaroljak, mint politikus és mint államférfiú és a 94%-ot mindig mellőzzem az egyéni szabadság jegyében. Mi békét akarunk, a jogos kiegyenlitődés (békéjét s a jogos kielégités békéjét és csak az élet igényeinek kielégítésével fognák önök, uraim, békét teremteni ebben az országban. Hogy mégis miért ellenzem ezt a javaslatot, ezt is megmagyarázom. Nem a mai kormánnyal való viszonylatomban. Elhiszem, hogy a magyar kormány az újonnan alakult 1. %-t megfelelő intenciók szerint a nemzet érdekében fogja végrehaj-