Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-130

108 Az országgyűlés képviselőházának kul ki a középosztály? Irreleváns-e az, hogy az egyetemeken hogyan alakul ki a kérdés. Én a nemzeti kérdés szempontjából igenis a legfontosabb problémának tartom az egyetemi nevelés szabályozását. A nemzetnek bele kell nyúlnia, biztosítékokat kell szereznie, hogy a nevelés az egyetemen is nemzeti legyen. Nevelést mondottam, kultúrát értek. A tudomány kétségkívül kapcsolódik a kultúrához és hozzájárul a lélek neveléséhez. Nem az edukációnak szóról^zóra való értelmét, de a kultúra növelését értem: magasabb emberi műveltséget, kultúrát, nem civilizációt. (Helyeslés balfelől) Kifogásolják, hogy ma már nem 60% a zsidóság az orvosi karon, hanem csak 11. Mit jelent ez? Ebből következik az, hogy az egész számarány szükségszerűen, ha más jelentkezők nincsenek, száz százalékig az Övék legyen. (Mozgás.) A középosztály alakulása indifferens nekünk? T. Ház, én végeredményben emberi jognak mondom azt is, ha azt kívánom, hogy annak az orvosnak, aki engem kezel, lelke a keresztény etika ellenőrzése alatt álljon, emberi jogom az is, hogy az a középosztály, amely vezet, a nemzeti keresztény kultúrának jegyében álljon, mert lemondunk akkor kultúránkról, hogyha vegyes elveknek érvényesülését tesszük lehetővé. Igenis, önöknek is figyelemmel kell lenniök, hogy; kultúránknak 94%-a keresztény nemzeti kultúra. Ne ütközzenek össze azzal a kultúráival, éljenek ezen kultúra mellett: akkor meg lesz az összhang! De nem akarják az emberi jog alapján nemzeti kultúránkat szabadon kisajátitani. Ez végeredményben kontradikció, mert megszűnik a nemzet, ha az emiberi jog címén nincs joga ellenőrizni, nincs joga a középosztály alakulását szabályozni. A középosztály alakulása Magyarországon mindig demokratikus volt, még a rendi alkotmány idejében is, dicsőségére legyen ennek a nemzetnek. Mert a rendi alkotmány idejében is mit kívántak? Csak tudást és műveltséget. A honoratiorok révén bejuthatott bárki a középosztályba s az egyház révén is bejuthatott a középosztályba. Igenis, megkivánhatjuk azt, hogy a vezetés mindig keresztény és magyar legyen. Nem lehet a bőkezűségben annyira mennünk, hogy ettől is elteikintsünk s középosztályunk szabályozását oly terra incognitának tartsuk, ahol általános emberi jogon még azt is kifogásolják, hogy követeljük a nemzethűséget és az erkölcsi megbizhatóságot. Lehet tanszabadságról beszélni, amikor azt mondja valaki: micsoda megkötés a nemzetiség, erkölcs, megbízhatóság!? Tegnapelőtt még Galíciában dolgozott valaki, holnap már a gyermeke nekem diktáljon kultúrát, a mi nemzetünk ezeréves hagyományaival ellentétben és vezesse a mi életünket? (Gál Jenő: Ide tessék jönni, ne Galíciába! — Zaj.) Én csak vitatom a nemzet részére ugyanazt a jogot, amelyet az észjog alapján vitattak az egyén számára. Vitatom, hogy a középosztály nem irreveláns tényező a kultúránk kérdésében, hogy ez a középosztály alapítja a kultúrát, alapit ja, fejleszti s annak fejlesztése legyen nemzeti érdek s ezt ne lehessen odaajándékozni egy általános frázis kedvéért. Mélyen t. Képviselőház! Hallottam megjegyezni, hogy a mai magyar ifjúság — sajnos — nagyon reakciós, hogy a mai magyar ifjusáignak más a felfogása. Én most behozom ebbe a vitába a szociális kérdést, amit a kormány is megtesz, mert hiszen fent ártja a zárt számot, csak a felosztás kérdésében van közöttünk némi eltérés. Ezt is megmagyarázom. !(5. ülése 1928 február 17-én, pénteken. Igenis, a magyar ifjúság más. Nálam az utóbbi hetekben megjelent egy ifjúsági deputáció a műegyetemi segélyegylet nevében, amely szintén beállt a taxitkérők ezres csoportjába és 50 taxit kért. Kérdeztem, hogy miért akar a műegyetemi ifjúság taxit kapni? Azt mondták, hogy a gépészmérnökök részére, mert a gépészmérnökök elvégzik a műegyetemet s egyáltalán nem tudnak kenyeret kajmi. — Hát mit akarnak? — Száz magyar gépészmérnököt akarunk a volán mellé ültetni, mint soffőröket. Ötvenen fognak nappal vezetni, ötvenen pedig éjjel. Száz magyar gépészmérnöknek a volán mellett biztosítjuk a kenyeret. (Petrovácz Gyula: Arra kell a műegyetem? — Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: tJoibb lett volna, ha nem tanultak volna? — Györki Imre; Nem azért kell! Eladják másnak az engedélyt!) Hát ez az ifjúság más, mert 1848-tól 1867-ig nem tettünk mást. csak ajándékoztunk a nemzeti javakból. Ajándékoztunk az emberi jog nevében. (Gál Jenő: Kinek? — Gr. Huny ady Ferenc: A jövevényeknek! Aki bejött az országba. — Gál Jenő: Az örményeknek talán?) Annyira vittük az észjogot, hogy azt mondtuk: Csak nem korlátozhatom az embereket szabad költözködésükben! Azt látom, hogy a demokratikus fejlődés éppen ellenkező irányban mozog; azt látom, hogy Amerika egyáltalán nem követi ezt a rendkívül szélsőséges magyarázatát az egyéni jogoknak. Azt látom, hogy Amerika, a nagy demokrácia hazája, annyira a zárt számhoz köti a bevándorlást, hogy a legkínzóbb rendszabályokon kell átesnie annak, aki Amerikába be akar menni. (Gál Jenő: Semmiesetre sem kérnek keresztlevelet!) De azt látom, hogy Anglia, a nagy szabadság hazája is korlátozza a bevándorlást. A legbiztosabb adataim vannak arra, hogy pl. ha valamely gyár szakmunkást akar bevinni Angliába — szociáldemokrata képviselőtársaim ezt mindenesetre kontrollálhatják — megvizsgálják, hogy ilyen szakmunkás van-e az országban, s a beutazási engedélyt nem adják meg, ha ilyen szakmunka tekintetében angol munkaerőik vannak, (Rothenstein Mór: Ezidő (szerint ez mindenütt megvan ! .Magyarországon is megvan! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak Wolff Károly: Angliában az a helyzet, hogyha az iparfelügyeleti hatóság megállaIpitja, hogy aninak a szakmunkának elvégzésére nincs angol munkaerő, akkor megengedik, hogy az idegen bejöjjön, de csak bizonyos időre. Megállapítják, hogy mennyi idő szükséges, hogy az idegen betanítson egy angol szakmunkást erre a munkára. Megvizsgálják később, megtanulta-e az angol munkás ezt a szakmunkát s ha nem tanulta meg, meghosszabbitjáka határidőt; de ha megtanulta, azt az idegent könyörtelenül kiutasítják. Látjuk tehát, hogy a nagy szabadság hazái, Anglia ós Amerika nem kezelik olyan észnélküli szabadelvüséggel a bevándorlás kérdését, amilyennel mi kezeltük 50 esztendőn keresztül, 1848 óta szakadatlanul. Innen keletkezett, hogy a dolgok sokkal visszásabban fejlődtek ki; innen keletkezett, hogy sokkal élesebb összeütközések keletkeztek. Természetesen innen van az is, hogy nálunk a kérdés aktuális. Nem aktuális Olaszországban, nem 'aktuális Franciaországiban, de aktuális ná'lunk, ahol ez az észnélküli letelepülési politika ilehetővé tette, hogy ide bárki bejöjjön. Tu'dom, hogy a mai gyárakban ds mennyi idegen