Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-130

Az országgyűlés képviselőházának 130. ülése 1928 február 17-én, pénteken. 103 Wolff Károly: T, Képviselőház! Az előttem .'szóló t. képviselő ur kitűnő védőbeszédet mon­dott és én koneedálom, hogy ennek a védő­beszédnek alaphangulata a valódi érzés volt. Ö ugyan taktikájában felhasználta a róka és a bolló hagyományos meséjét is és én feltétlenül kockáztatom, hogy a »nagyszerű magyar elme« epitetonjáról le kell mondanom vele szemben, miután más szempontból fogom a kérdést meg­világitani. Nem hiszem, hogy a képviselő urnák felfo­gása általánosabb visszhangot kelthetne és tartok tőle, hogy ugy lesz, mint a karcagi csoda-kuttal, hogy megfúrták ugyan, de el­apadt belőle a gáz. (Gál Jenő: Még nem bizo­nyos! — Pakots József: Reméljük, hogy nem!) Én azonban ezt a kérdést magasabb szem­szögből kivánom tárgyalni, (Györki Imre: Li­picai lóhátról!) és amint koneedálom, hogy a t. képviselő ur az őszinifce érzés jegyéiben és a meggyőződés erejével argumentált a maga ál­láspontja mellett, mes: vasyok győződve, hogy azt is méltóztatnak elfogadni, hogy én is a sa­ját meggyőződésem szempontjából fogok ehhez a kérdéshez hozzászólni. Sohasem vezetett köz­életi szereplésiemben más, mint a meggyőződé­sem. Éhben a pillanatban. kötelességet is tel­jesítek. Kötelesséiget teljesítek magammal szemben a meggyőződés jegyéiben és kötelessé­get tellljesiteik választóim szempontjából is, meirt az én választóim — és ezt le kell elöl­járóban szösezinem — kivétel nélkül a legegy­hangub'b lelkesedéssel kívánták, követelték ve­lem szemben a numerus clausus változatlan fen­tartásának megvédését. Az általános titkos szavazati joj* alapján élvezett szabad mandátum birtokában kény­szer nélkül teszek eleget ennek a felszólitás­naik. Tehát tömések állnaik a hátam: megett, amikor most beszéllek, és nem elszigetelt jelen­sés az, amit most mondani fogok. Tömegeim nevében is beszélek és saját meggyőződésem névéiben is. Miután az előbb emiitettem, hogy általános titkos szavazati jog alapián nyert tiszta mandátum birtokában beszélek, méltóz­tatnák csak koncedálni, hogy a tömegek való­ban a hátam megett ^álliniak. Én nem akarom ezt a k'éidést zsidókérdésként kezelni, mert végeredményben logikai tévedésnek tartom, hogy az egész vita folyamán ez a kérdés első­sorban mint zsidókérdlés lett beállitva. A zsidó­kérdés nem jogosult ennél a javaslatinál, mert ez a javaslat véö'eredménvébein nem zsidókér­dést akar szabályozni. (Uay van!. Ugy van! jobb felől.) A zsidókérdésről nagyon sokat vi­tatkoztak m áh" és tényleg a vitának ilyen előre­haladott stádiumaiban az ismétlések hibájába esik minden feliszólaló érvelésének keretében, mert hiszen bőségesen kifejtették pro. és kontra az argumentumokat. Azok közül, akik a nume­rus clausus ellen felszólaltak, egyedül és ki­zárólas zsidó vallású képviselőtársaim argu­mentációját fogadom el őszinte argumentáció­nak. Már ezt nem mondom a szociáldemokrata pártról, — megint csak elvi alapon. Ott is elfo­gadom a zsidóvallásu képviselőtársaim részé­ről, de a nem zsidók részéről nem, mert nem koneedálom, hogy a numerus clausus és a zsi­dókérdés munkásügy volna. (Pakots József: Ez jogegyenlőség kérdése!) De másrészt nem fogadhatom el ész jogilag sem, mert az észjog is meg lett ütve és én is rá fogok térni az ész­jogra és rá fogok térni az egyéni jogra, az em­beri és szabadságjogokra. Méltóztassanak meg­engedni, ezen az alapon hozzászólhassak a kér­déshez. (Halljuk! Halljuk!) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IX. Nem fogadom el őszintének a szociáldemo­krata párt részéről elhangzott argumentáció­kat, mert az ő egész állami életberendezkedési elmélete végeredményében sohasem [kedvező az egyéni jogoknak, (Ugy van! Ugy van! jobb­felől.) Ez csak vitán felül álló tény, ez csak nem tagadható. A kollektivizmus annyira ki van domborodva egész elméleti rendszerükben, any­nyira áLtalános az államszocializmus a közü­let érdeke, hogy aggály nélkül; eltiporja az egyéhi jogokat. (Ugy van! Ugy van! jobbfe­lől.) Az egyéni szabadságjogok sehol sem any­nyira korlátoztattak, mint egy szocialista ál­lam élete elképzelt ideális megvalósitásában. Én itt nagyon lojálisán, ideális megvalósítás­ról beszélek. Ez az elméletnek alaptétele. Hogyan kiabálhat, hogyan beszélhet az, aki a marxi államelmélet alapján áll, a numerus clausus ellen, amikor adott körülmények között a szociáldemokrácia az ő állami életszervezeté­ben ott, ahol a gyakorlati megvalósulás lehető­sége rája nézve megnyilik, sokkal komolyab­ban bántak el az egyéni jogokkal? (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a balközéven.) Az egyéni jogok nem számítanak előtte, mert fő a köz, a közület érdeke. Gazdasági vonatkozás­ban is igy áll a dolog, igy áll az állami élet egész berendezkedésében. Ha megvalósulna ma­rói-holnapra az állami szocializmus és a szocia­lista állam, akkor tanulnék csak meg mi, akik itt ülünk, hogy mi volt ez a javaslat; micsoda szerény kisérlet, micsoda gyenge virágszál! (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közé­pen.) Én nem, hozhatok fel iskolapéldákat, ez kétségtelen, és azt hiszem a szociáldemokrácia nem ijed meg a kritikától. (Egy hang a szélső­baloldalon: Ugy van!) Hiszen a harc az eleme, és egy társadalmi rendet akar felforgatni, ille­tőleg átalakítani; csak természetes tehát, hogy számit ellenharcra, és ellenargumentációra is. Mi egymással, ellentétben állunk világnézleti­leg, de az emberi igazság jegyében sokszor együtt is állunk bizonyos kérdésekben. Én mindig az igazságot keresem, sohasem mást, nem Is vezet más, nem is engedem, hogy lelke­met más befolyásolja. Tartom magamat etikai­lag és vagyonilag annyira függetlennek, hogy ne befolyásolhassanak. Most is csak az a vágy késztetett felszólalásra, hogy nemzetem érde­kében aggályaimnak hangot adjak a jövő szempontjából, nem a jelen szempontjából; ki fogom ezt fejteni. A numerus clausus ellenzése és a szociálde­mokrácia tehát végeredményben elvi elentét­ben állanak egymással, mert a numerus clau­sus ellenzése végeredményben ész-okkal sincs ott alátámasztva. Ha én a gyakorlati megvaló­sulást nézem, csak azokat a kísérleteket ve­szem, amelyek Magyarországon voltak és amelyek Ausztriáiban vannak, vagy amelyek különösen Oroszországban láthatók. Én kon­eedálom (Bárdos Ferenc: Oroszországban nincs szocializmus!) és ne méltóztassanak azzal fá­radni, hogy mindig azt hangoztatják, hogy a bolsevizmussal nem azoncsitják magukat. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez természetes valami is. el is fogadom. De az elvi alap vég* eredményben a kommunizmus és a szocializ­mus között nem változik, csak a kivitel metó­dusában van kölönbség. (Ugy van! a középen) Már láttam azt, hogyan értelmezik a sajtósza­badságot máról-holnapra; amikor a gyakorlati megvalósításról volt szó, a sajtószabadság terén egyszerre csak az egyéni szabadság el lett tiporva, mert engem rákény szeritettek arra, hogy a Vörös Újságot olvassam. Kérdezte-e valaki az én egyéni jogomat a sajtószabadság 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom