Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-130
104 Az országgyűlés képviselőházának 130. ülése 1928 február 17-én, pénteken. terén % Az általános szavazati jog terén pedig odakényszeritették az állami tisztviselőket egy kosárhoz, amelybe bele kellett dobni nyiltan a szavazatokat; azt mondták, hogy máskülönben elvonják az élelmezési jegyeket. Kérdezték-e, hogy az egyéni szabadsággal mi van ebben a pillanatban? (Derültség és felkiáltások jobbfelől és a középen: Ugy van! Ugy van!) Tisztelt Ház, én csak rá akarok térni az észjogargumentációjára- (Zaj' a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula: Én, mint szocialista, épen ugy elitélem ezt, mint ön! Miért kell ezzel operálni! Demagógia! — ZajSi Elnök: Csendet kérek! (Patay Tibor: Akinek nem inge, ne vegye magára!) Wolff Károly: Én elfogadtam előre, hiszen előre mondtam, hogy ne méltóztassék ezzel fáradni! A gyakorlati megvalósításról beszéltem. Az orosz példákra nem is akarok hivatkozni. Tanszabadság és a szovjet, egyéni szabadság és a szovjet szöges ellentétben állanak egymással. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: A tanszabadság és a magyar fehér szovjet! — Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől és a középen: Rendre! Hogy mer igy beszélni? — Györki Imre: Teljes egészében azt csinálják! A Bethlen-kormányzat nem más, mint egy magyar szovjet! — Zaj és felkiáltások jobbfelől: Rendre!) Elnök: Györki képviselő urat a magyar parlamentet mélyen sértő kifejezéséért rendreutasítom. (Kuna P. András: Kérdezze meg Kunût, mit mondott akkor, amikor vallásügyi minister volt! — Farkas István: Ugy választottak, mint Kun Béla! — Simon András (Györki Imre felé): Talán a képviselő urnák nincs ügyvédi diplomája?) Ne méltóztassanak személyes élü közbeszólásokat tenni! Wolff Károly: Én nem akarom ezt a kérdést a szenvedélyek hangszerén kezelni, hanem teljes tárgyilagossággal. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Látjuk nagyon jól!) Nem látják! Méltóztassanak meghallgatni és ellenargumentummal felelni! Hiszen végeredményben önök, mélyen t. uraim, a véleményszabadságért küzdenek és én e véleményszabadság nevében követelem hogy hallgassák meg el len argumentumaimat! (Propper Sándor: Meghallgatjuk, csak ellenvéleményt nyilvánitunk !) Elnök: Ellenvéleményt ne méltóztassék közbeszólás alakjában nyilvánítani! (Derültség.) Wolff Károly: Kétségtelen dolog, — újra ismétlem, eaélflt mondtam — (hogy a zsidó vallású képviselő uraik argumentációját őszinte érzésből fakadó argumentációnak ismerem el. Itt niem is kell felhoznom az egyénii jogot, az ész-jogot, az emberi- és szabadságjogokat, mert koncedálom, hogy egyéni szempontból igazuk van; dk a maguk szempontjából tárgyalják a kérdést és a maguk szempontjából védik is. Ehhez joguk is van. igazuk is vian. Ahogyan argument álinalk, mint védő-ügyvédek is megütik nagyon sokszor az igaz érzés alaphurjait. Én tudom, hogy miért: egy tudatalatti ösztön is lelekesiti őket, és igazuk van. De engedjék meg* hogy ugyanennek' az ész-jognak az alapján álljak én is. Miért tárgyaljuk ezt a kérdést a 6%-ot alkotó zsidóság szempontjából 1 ? Miután a 100%ban még 94% is vau, legyen szabad az ész-jog, az államjog, a közjog szempontjából, a 94% szempontjából hozzászólni ehhez a kérdéshez. Mindig csak a 6% argumentációja áll előttünk. A zsidókérdést nem akarom bántani. Persze nem fogadom el Gaal Gaston t. képviselőtársunk argumentációját, hiogy zsidókérdés van, a zsidókérdés megoldásával próbálkoztak az államok, de azt nem lehet megoldani, tehát ne oldjuk meg mi se. Ezt mondotta Gaal Gaston t. képviselőtársam, hozzátette azonban, hogy ő is bizonyos kóros és, monidjuik hozzá, káros jelenségieiket lát a zsidó pszichében, amiért is felszólította a magyar zsidóságot, hogy ezt változtassa meg. ö egyébként ellenzi a numerus clausust és azt eltörölné, mert hiszen aznapéit, a felszólítást már elvégezte a maga részéről. A kérdésben rendkívül hátráltatja a helyes ítéleteit az, hogy pro és contra az egyéniség szempontjából való általánosítással állunk szemben. Mindig van mindenkinek egy olyan egyede, akit & kifogástalannak ismer és az illető ennék az egyednek szemszögéből nézi az egész kérdést. De contra is, a visszaéléseknél is mindig, a visszaélések kóros jelenségein egy kraissz esetét általánosítják. Azt hiszem, ez egyáltalában nem helyes. A kérdésnek lényege az, —- és azt hiszem, ez a béke útja is — ami már az emancipáció kérdésénél fenforgott, amit Kossuth Lajos, Eötvös József, Deák Ferenc valamennyien felhoztuk és ami még ma is aktualitás, hogyha tudniillik zárt egységgel és a természetes szaporodás kérdésiével állanánk szemben, a kérdésnek nem volna ilyen éle és ilyen kellemetlen mellékize. (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) Ha zárt egységet alkotna a magyar zsidóság, akkor a kérdéseket, meg vagyok róla győződve, hogy a nemzeti béke érdekében a legtárgyilagosabb alapon lehetne rendezni. De zárt egységről nem lehet szó. Hiszen, ha veszem a statisztikát, a szaporodást — Túri Béla barátom is ezen^ a nyomon haladt és én is ezen a gyönyörű szép nyomdokon akarok haladni — a statisztika, az 1200% kiabál, hogy itt az utólagos és állandó, szakadatlan bevándorlás a kérdést elmérgesiti. Üssük meg a valódi megértés hangját. Baracs Marcell igen t. képviselő ur az ő szempontjából valóban kiváló jogászi éllel összeállított beszédében az ész-jog alapján argumentálva mondotta hogy az ő nagyapja már Haynau súlyos kezét érezte, tehát miért közösiti őt ki valaki. Senki sem közösíti ki, nem is közösítené, hanem ^tessék elmenni Tokaj városába, tessék megnézni azokat az utcákat, amelyek ott vannak. Nem a budapesti urakról van itt szó. akik nemzeti érzésük tekintetében vitán felül állnak, akikről ezt el is ismerem és nem is merem nem is akarom kétségbevonni magyar érzésüket. Miért követnék olyan politikát, hogy eltaszítsak magamtól olyan valakit, aki a magyar nemzeti állam eszméhez hű akar lenni? De tessék elmenni Tokajba és a Felvidék városaiba, ott állanak a jövevények atavisztikus, a gettóból hozott évezredes gyűlölettel és meg nem értéssel velünk szemben. Ez azután súlyosbítja a helyzetet. Majd később rá fogok térni arra, hogy ők nem a mi barátaink, ők ide csak kenyeret jönnek keresni bármilyen eszközzel. (Zaj.) Most komoly témáról van szó, fogjunk ehhez a témához komoly argumentumokkal. (Farkas István közbeszól 1 . — Meskó Zoltán: Ezeket is védi? — Zaj.) Én a 94% nevében és szempontjából, a magam meggyőződésének jogán taglalom ezt a kérdést. De mielőtt ebbe belemennék, elsősorban nem irreveláns nekem a szuverenitás kérdése, amely ennél a javaslatnál szerepet játszik. Minthogy nem zsidókérdést akarok csinálni, felemelkedem bizonyos magasabb régiókba és ezt az argumentációt ajánlom az