Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-130

98 Az országgyűlés hépvíselöházánah 130. ülése 1928 február 17-én, pénteken. gyár tehetséget, nézzék meg, hogy külföldön mennyi hirdetője, mennyi nagyszerű egyénie­sitése van a magyar tehetségnek. Ne féltse et­től a minister ur a magyar kultúrát, ne féltse ettől Magyarországnak gazdasági berendezke­dését, ne féltse a megélhetést sem. Az még so­hasem ártott egy állásnak sem, hogy templom ajtaja mindenki szamára nyitva van. Nem árt­hat egy nemzet kultúrájának sem. ha minden tanulnivágyó számára nyitva van az iskola kapuja. Aztán mit hoznak fel ellenérvül'? Itt hal­lottam olyan megnyilatkozásokat, hogy a zsi­dóság egy külön sziget, a zsidóságban valami külön szolidaritás van, hogy a zsidókérdés ma­ga valami nagy kérdés, amelyet mi meg sem tudunk oldani. Még Gaal Gaston t. képviselő urnák mélyrelátó fejtegetései is eljutottak odáig, hogy ezt a problémáit, mint problémát emlegette. (Gaal Gaston: Ez tény, ez megvan, ezt nem lehet letagadni!) Ugy van meg, mint Kálmán király idejében megvoltak a boszor­kányok. Addig voltak meg, amig egy erős ész ki nem mondta, hogy ilyesmivel pedig nem foglalkozunk. Csak a Zauberlehrlingek foglal­koznak vele, akik hivjáik a szellemeket és nem bírnak velük, nem tudják megoldani ezt a kérdést. És ha már ezt a példát hozom fel, ha Goethének ezt a nagyszerű paraboláját emlí­tem, akkor épen Goethéről jut valami eszembe. S itt felelnék Gaal Gaston képviselőtársamnak is, akii nagyszerű fejtegetései közepette meigi­engedte magának azt a tételt is, hogy a zsidó­ság azért van ebben a helyzetben, mert nem foglalkozik testi munkával. (Gaal Gaston: Nem ezt înondottamîï Ez voilit az értelme. Nem ke­nési... (Petrovácz Gyula: Nem szereti a testi munkát!) Neon szereti, valahogy igy mondta a képviselő ur. (Gaal Gaston: Számarányának megfelelően nem vesz részt a nemzeti munka összes fokozatában! Ezt mondtam!) Kérem, t. kénviselő ur, én feljegyeztem; azt tetszett mon­dani, hogy nem foglalkozik testi munkával. (Györki Imre: Például az államtitkárok, a mi­nistereik és minister elnökök között számará­nyának megfelelően hány van? Ez is fontos volna! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gál Jenő: Hát igazán, erre a területre ne tévedjünk, mert nekem olcsó dicsőség volna elővenni a statisztikát és ráolvasni a t. kép­viselőtársamra, (Felkiáltások jobb felől: Vegye elő.) hogy nézze meg, hogy az ipari munkásság között, a testi munkával foglalkozó ipari mun­kásság között mennyi olyan egyén van, aki zsidó felekezethez tartozik. (Zaj.) Nézze^ meg, hogy a zsákhordók között mennyi a zsidók lét­száma. És a legnehezebb testi munkákkal fog­lalkozók között.-. (Petrovácz Gyula: Ezrelék­kel lehet azt csak kifejezni, hogy mennyi a zsidó arányszáma a zsákhordók között!) Bo­csánatot kérek, lássa t. képviselőtársam, ön még soha sem vette azt a fáradságot, hogy le­menjen az elevátorhoz, vagy lemenjen a Duna­partra, mert akkor látta volna, hogy milyen ott a zsidók arányszáma. Én láttam, ^ hogy mennyien vannak, nézze meg a képviselő ur is, azután a részletes vitánál feleljen nekem arra, amit én állítok, tudniillik, hogy a zsidóság arányszámánál kétszeresen, háromszorosan többen vannak ott. (Petrovácz Gyula: A zsák­kereskedőknél! — Bárdos Ferenc: Nem! A zsák­hordóknál!) Lássa t. képviselőtársam, ilyen az ön felfogása, amikor itt a testalkatokról tar­tott nekünk előadást. Ezek azok a megrögzött­ségek, amelyekből ki kell vetkőznie ennek a nemzetnek. Hála Istennek, a nemzet zöme nincs is ezen a nézeten és soha sem volt ezen a nézeten. Hogy milyenek a zsidók, a zsidó feleke­zetűek? Én erre könnyen tudnék most sok-sok példával felelni, de én azt tartom, hogy a numerus clausus nem zsidókérdés, a numerus clausus a magyar nemzetnek egyik berendez­kedési kérdése. (Igaz! Ugy van! a középen-) Azért tiltakozom az ellen, hogy ezt mindig zsidó szempontból hánytorgassák, mert én abban a meggyőződésben vagyok, hogy a kul­turmunkában kifejtett tevékenység sohasem érdem, az kötelesség a nemzettel szemben. És ha zsidó kiválóságok vannak, azok nem ér­demelnek külön kitüntető jelzőt, mert az, hogy a hazát a maga tehetségével és tudásával szol­gálja, nem külön érdem, hanem tartozó köte­lessége neki azért, mert magyar állampolgár, mert ennek a magyar földnek gyermeke, mert itt született és itt vannak eltemetve az ő elődei, akik itt véreztek és itt küzdöttek a magyar nemzet minden fiával együtt. De ha ez igy van, és én nem hánytorgatok külön érdemeket, akkor egyúttal a kötelességek és jogok terén is joggal követelem az egyenlő elbánást, mert azt a középkori maTadiságot, amely felekezeti osz­tályozást csinál az emberek között, amely poli­tikai osztályozássá süllyeszti a hitélet nagy­szerűségét, sohasem fogadhatom el. A nagy katholikus és református papok, a legnagyobbak, hirdetik a politikai megkülön­böztetés káros voltát és én joggal hivatkozom arra, hogy a Kontra Aladár-féle megnyilatko­zásokkal szemben itt van (Petrovácz Gyula: Balthazar!) Antal Géza, (Berki Gyula: Az or­szág egyik legkiválóbb fia, azt lehet mondani! Antal Géza, igenis, európai mértékkel mérve is az!) aki megyéje nevében, mint püspök til­takozik az ellen, és akkor én mégis csak többre tartom ezt, mint Kontra Aladár itt tartott elő­adását. (Györki Imre: Fáj az összehasonliás! — Zaj a középen.) Vagy itt van előttem nyom­tatásban Haypál Benőnek, az elhunyt nagy református papnak nyilatkozata, aki azt mondja, hogy a numerus clausus embertelen­ség. Mégis csak arra billen talán a mérleg, ahol a tekintély és a tudományos erők, a keresz­tényi alázatosság nagyrabecsült képviselői állanak, akik egy életen át hirdetik, hogy nem szabad lerántani a keresztény gondolatot a napi politika fertőjébe. Amikor a forradalmak után itt keresztény jelzővel diszitették fel árpo­litikai pártok magukat, szerény meggyőződé­sem szerint többet ártottak a hitnek, mint amit a saját pártos őrzésüknek használtak. (Peidl Gyula: Ez igaz, ugy van!) Ha már itt tartunk, (Peidl Gyula: A ke­reszt nem fejbeverésre való!) méltóztassanak megengedni, hogy ide idézzem az egységes párt kiváló egyéniségeit, akik ugyancsak, nem is kortesbeszédekben. nem is. a választások alkalmával, hanem olyankor hirdették meg a numerus clausus ellen elfoglalt álláspontjukat, és adták ki nyomtatásban megállapításaikat, amikor azok kötelezők is voltak, mert hiszen Magyarországon sokszor mondják azt, hogy a választási politikai Ígéretek nem olyan nagyon kötelezők. Jól van, tegyünk koncessziókat, vál­toznak az idők és bennük az emberek, de az alaptételeket, az Írásban és nyomtatásban ki­adott szavakat indokolatlanul visszavonni talán még sem lehet. Azt olvasom, hogy az egy­ségespárt elnöke, Almásy László t. képviselő ur àzt mondja, hogy a nyugodt kormányzásnak a teljes tanszabadságot kell magával hoznia, és itt mégis azt tapasztalom, hogy ő is hallga-

Next

/
Oldalképek
Tartalom