Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-130
Äz országgyűlés képviselőházának 130. ülése 1928 február 17-én, pénteken. 99 tás'ba merül, azt tapasztalom, hogy a kormányzópárt ügyvezető elnöke nem tartja érdemesnek ebben a vitában résztvenni. (Györki Imre: A többiek sem!) Nagyon szomorú jelenség, bogy itt a minister ur jelenlétében azokról a padokról csak elvétve és immel-ámmal hangzik el pár kijelentés. Mély, kiváló tisztelettel és elismeréssel kell adóznom Berki Gyula képviselő urnák, aki állja a maga irott kötelezvényéi és nyomtatásban kiadott fejtegetéseit, anol azt mondja, hogy ez a numerus clausus, amely a forradalmi pártok tüzében keletkezett, nem való arra, hogy a konszolidált állapotot hirdető kormányzás idején fentartassék. Ennek konzekvenciáit mindenkinek ugy kellene levonni, mint ahogy ezt a t. képviselőtársunk levonta. Méltóztassék megengedni, hogy rámutássak, mit irt egy könyvben Bessenyei Zénó képviselő ur: »Én elvi ellensége vagyok a tanszabadság mindenféle korlátozásának« — irta a képviselői ur. Háit hogyan Î Ha elvi ellensége, akkor ezt az elvi törvényjavaslatot megszavazza, vagy a szavazásnál is majd távollétükkel fognak tündökölni azok, akik sem igent, sem nemet mondani nem tudnak, akik ezt a felemás politikai jelszót fogadják el? Mit fog szólni például Driéhr Imire államtitkár ur, alki ugyancsak kiadta nyomtatásban azt, hogy »csak akkor biztosítható az ifjúság nevelése, ha a szellemi rátermettség mértékével válogatunk.« Hol van ez ebben a törvény javaslatban, hol jut kifejezésre a szellemi rátermettség'? Hell van ez a megkülönböztetés, amely itt egyedül azt az igazságot és egyenes utat kutatja, amelyen haladni kell? Folytassam, tovább, hogy mit mondott' Erdőhegyi Lajos képviselő ur, mit mondott Görgey István képviselő ur, mit bJrdtetett Hajós Kálmán képviselő ur, aki a legexaktabb megkülönböztetést tette és azt mondotta: »Az olyant azonban, amely faji vagy felekezeti alapon állit fel megkülönböztetéseket ezen a téren, sohasem tesze mmagamévá.« Jóval a választások előtt adták ki ezt könyvben a t. képviselő urak. Nyomtatott könyvben áll itt Kállay Tibor volt képviselői ur nyilatkozata,' aki ezt mondotta: »Ezt az intézlkedést olyannak tartóim, melyet le kell építeni, mint a lakbéreket«. Azolkban az időkben tehát, az infláció idejében, ezt a hasonlatot tette kiváló volt pénzügyministerünk. (Petrovácz Gyula: A lakbéreket pedig felemelitek! — Rothenstein Mór: Akkor még meni volt elnöki tanács!) Külön kejll megemiéikieznem egy nagyszerű magyar elméről, külön kell megeimlékezneni egy ministerviselt képviselő úrról, aki két oldalon át fejtegeti, hogy ez mennyire sérti a magyar nemzet jövendőjének kiépítését. Lukács György képviselő ufr fejtette ki ezt; majd amerikai küldetése alatt módja lesz ott meghirdetni, megszavazta-e ezt a törvényjavaslatot ennek ellenére. Itt vannak azután a többiek mind: Rubinek István képviselő ur, aki ugy tudom, szintén azt mondotta: » Meggye fcő dés em, hogy rövidesen elkövetkezik annak a célnak elérése, hogy a numerus clausus revíziója, eltörléssel köv^ikezzék be.« Három évvel ezelőtt mondta, ezt s mellette áll épen Szabó Sándor képvisleőtársunk. Bocsánatot kérek. t. Képviselőház, ha ez ekképen áll. hogyan méltóztatik akkor megmagyarázni, hogyan méltóztatik akkor itt a nemzet szine előtt azt az álláspontot elfoglalni, hogy aikük ejlenségei a felekezeti megkülönböztetésnek, mégis az ország kulturális kiépitésében egy olyan törvényjavaslat mellé állanak, amely szerint, aki zsidó, az pedig ne járjon az egyetemre, aki zsidó, az csak felítiétellel juthasson be az egyetemre. Ez nem méltó a magyarr nemzet tradícióihoz, mert ha igy fogják fel a dolgot és ezt a másodosztályú állampolgárságot vagy ezt a lekicsinylést tartják helyesnek, akkor a kötele zettséigek tekintetéiben miért nincs meg az arány? Akinek nincs meg az egyenlő joga, annak ne legyen egyenlő kötelezettsége sem. De az adófizetés terén és a vérrel való áldozás terén nem számoltak; a halottak vermében, ott kinn a fronton összeölelkezve találták meg a keresztény és zsidó katonákat, akik egymást átölelve mentek ezért a földért és nemzetért a halálba. Én a halál egyenlősége helyett az élet egyenlőségét reklamálom; Klebelsberg minister ur ministeri székétől történettudósi székéhez fellebbezek és kérem, tartsa szem előtt a történelem tanulságait, hogyha egy nemzet fiai véráldozatban együtt szenvednek, felekezetre való különbség nélkül, akkor számukra az élet és a kulturális mezők területein is adassék meg az egyenlő jog, az egyenlő levegő, az egyenlő élet, az egyenlő lehetőség arra, hogy ezt az országot nemcsak halálukkal, de életükkel is szolgálják és necsak hősi halottakról, de hősi életekről is lehessen megemlékezni ebben az országban felekezeti különbség nélkül. Megérdemli ezt az a felekezet, amelynek érdeméül sohasem rovom fel azt, hogy saját belső ügyeinek intézésében külföldi segítséget el nem fogadott; s itt nekem klasszikus tanúm van a kultuszminister ur személyében. Méltóztassék csak visszaemlékezni genfi beszédére, méltóztatik elismerni mélyen t. minister ur, hogy ön odaáll ott a Nemzetek Szövetségének areopagja elé és azt mondotta: »a magyar zsidóság visszautasitotta a külföld beavatkozását és ezzel én beszédemet be is fejezhetném«, mondotta a t. minister ur. Fényesebb bizonyságot a hazafiság mellett még nem állítottak ki a zsidóság számára. Emlékezzenek vissza t. képviselőtársaim: 1918-ban a Pesti Izraelita Hitközség tartott egy nagy nyilvános gyűlést, amelynek e T ső teendője volt á magyar integritás gondolata mellé állani és minden olvanl kísértést visszautasítani, amely kívülről jön. De nemcsak nálunk voU igy. a történelem azt bizonyltja, hogy a világon mindig igy volt. Mert, amint a magyar zsidó katona rálőtt a muszka zsidóra, ugy rálőtt a franciára, és rálőtt az angolra és kimélet nélkül ontotta vérét az ellenséggel szemben felekezeti válogatás nélkül. Méltóztassanak visszaemlékezni arra a történelmi példára, amely a Napóleoni időkbe yezet. Mikor Napoleon hadat viselt és lábát betette egy ideeren földre, első dolga volt emancipálni a zsidóságot. Meghirdette, hogy ő a jogegyenlőség alapján áll; és meg vagyon irva a német annalessekben hogy amikor ezt Németországban megpróbálta, akkor ott oly tüzes ellenségévé váU a zsidóság, mint még soha, nem kellett neki a felszabadító erő az ellenség kezéből és a német katonák »Hurrá«-jai üvöltéssé fajult lelkesedése szúrt, ütött, vágott és leterítette a francia erőt. Miért! Mert a magyar nemzet épugy. mint a német nemzet, lelkileg fogadja magába azokat, akikről megérzi, hogy nemzetének kiegészítő részét képezik. Nem a faji asszimiláció ez, ez a születés jogán való asszimiláció; ez az amit a Szózat megirt, hogy ez a föld, amelyen apáink vére folyt, ez az, ami ideforrasztja a magyar zsidóságot is ehhez a földhöz, ugy, amint a német zsidóságot a német földhöz és a nacionalizmusnak ez a kitermelő ereje győzi le a sötét árnyakat, mert
