Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-110

86 Az országgyűlés képviselőházának 110. dés, mint a hadikölcsön-kötvénytulajdonosok követelésének mellőzése, nem fordul elő. Épen azért, hogy Csonkaniagyarország ne legyen sokáig Csonkamagyarország és egy önmagával megelégedett, nem pedig önmagával meghasonlott nemzet lakjék ezen a területen, azért és ilyen okokból is valorizálni kell a hadikölcsön-kötvényeket. Mesebeszéd tehát, tótágast állitott okoskodás az ellenkező. A leghatározattabban vissza kell utasítani az olyan okoskodást, amely azt mondja, hogy tűivel csonka ország vagyunk, tehát nem tudunk fizetni, mert épen ebből az okból kell fizetnünk. Igaz, hogy elvesztettük a háborút, — ezt nem tagadja senki sem, — de ha elvesztettük, érezzük hát valamennyien ezt a szomorú sorsot, érezze mindenki, hogy elveszítettük a háborút, ne csak egyes társadalmi rétegek; ne csak azoknak legyen a sorsa az, hogy folyton, mindennap, amikor ebédnél vagy vacsoránál, amikor összehúzódnak egy szobában 8-an, 10-en, érezzék, hogy elvesztettük a háborút, osszuk el a bajokat, szenvedéseket és károkat, amelyeket a háború elvesztése okozott, osszuk fel mindannyiunkra! Ezt akarják a hadikölcsönkárosultak, nem akarnak semmi mást. Hogy jutnak ahhoz, hogy ők fizessék a hadikiadásokat ? (Sándor Pál : Egyedül !) Micsoda okoskodás, micsoda igazságtalanság, micsoda arculcsapása volna ez minden igazságnak, jó érzésnek, erkölcsnek ? Hát lehetne ebben az országban többé becsületről és erkölcsről beszélni, ha megtörténhetnék az, hogy csak azok viseljék a hadikiadások terhét, akik hadikölcsönt jegyeztek ? Osszuk el ezeket a terheket, — ezt követeli minden hadikölcsönmozgalom — és akkor rögtön meg van oldva az egész ! (Gál Jenő : A legjobbkor jött a pénzügyminister ur!) A pénzügyminister ur azt mondotta, hogy likvidáljuk a háborút. Igen, egyetértünk abban, hogy likvidáljuk a háborút. Igaz. hogy olyan csodálatos országban vagyunk, amely semmit sem likvidált Nem likvidálta a háborút, nem likvidálta a forradalmat és nem likvidálta az ellenforradalmat sem. Mindenütt félmunkát végez. Ez jellemezte az elmúlt tiz esztendő kormányait is. Hogy likvidáljuk a háborút ? T. pénzügyminister ur és t. Ház, a likvidálást csak úgy képzelem el. hogy a hadiérmeket jutalmazzuk. Jutalmazzuk tehát elsősorban a hadviseltséget. Nagyon sok javaslatomat szavazták meg az elmúlt 9 esztendő alatt, amelyek azt célozták, hogy likvidáljuk a háborút és jutalmazzuk a hadviseltséget s jutalmazzuk azokat, akik pénzükkel járultak hozzá a harchoz, a hadiköltségek viseléséhez, jutalmazzuk az ő áldozatkészségüket. (Sándor Pál : Az nem jutalom, az kötelesség !) Erről van szó és semmi másról. Szerencsétlen és szomorú felfogás az, ahogyan itt tegnap Gaal Gaston t. képviselőtársam — büszkeségére legyen mondva ennek a képviselőháznak, hogv csak egyetlenegy ilyen k-pviselő akadt — felfogta a hadikölcsönkárosultak áldozatkészségét. Azt hiszem, ebben a teremben még ugy nem becsülték le és nem birálták le azt az óriási erőfeszítést, amelyet a magyar nemzet a hadikölcsön-kötvények jegyzésével, produkált- A haditerheket el kell osztani, ezt mondottam a pénzügyminister ur bejövetele előtt. És itt eszembe jut Meskó Zoltán képviselő urnák évek hosszú során át folyton-folyvást itt előterjesztett javaslata, amellyel a háború alatt meggazdagodott egyéneket akarta megadóztatni éppen azért, hogy a hadikárokat elosszuk. Erre nézve házhatározat is van, Meskó képviselő urnák egyik ilyen indítványát el is fogadták, de az ige testet nem öltött, a mai napig ebben a kérdésben semmi sem történt. Ha a pénzügyminister ur likvidálni akarja a háborút, ám likvidáljuk. Segítségére fogunk ebben a tekiniilése 1928 január 13-án, pénteken. tétben sietni. Ez a feladat azonban már is mintha olyan volna, amely elkésett. Ha sokáig halasztgatjuk még, hogy likvidáljuk a háborút, hol fogja meg a pénzügyminister ur például a háború alatt meggazdagodott emberek vagyonát ? (Gál Jenő : Csak a nagybankokat félti ! — Bud János pénzügyminister: Miért tesz nekem szemrehányást ?) Ez természetesen vonatkozik ugy a pénzügyminster ur közvetlen elődjeire, mint általában a mindenkori pénzügyministerekre. De hogyan jutnak hozzá a hadikölcsönkárosultak ahhoz, hogy csak ők viseljék a haditerheket ? Ha tehát segiteni akar ezen a pénzügyminister ur, segítőtársai leszünk és ebben a tekintetben számithat támogatásunkra. A pénzügyminiszter urnák a terminus tekintetében engednie kell. Nem lehet a valorizálás időpontját a trianoni béke reviziójáig vagy pedig a trianoni békéből származó anyagi kötelezettségek megszűnéséig elhalasztani. (Bud János pénzügyminiszter : Németország is ezt tette ! — Sándor Pál : Németország csak részben csinált igy, miniszter ur ! Az eredeti jegyzőkkel nem csinált igy !) Méltóztassék megérteni, hogy a beteg addig meghal, mire az orvos odaér, addig a hadikölcsönkörosult meghal és már csak a beállott halált konstatálhatja a segítségére siető orvos. En épen ezért objektív akarok lenni : a leghatározottabban tiltakozom az ellen a felfogás ellen is, amelyet Wolff Károly t. képviselőtársam egyébként nagyon érdekes és a hadikölcsönkárosultak szempontjából felejthetetlen nagy beszédében kifejezésre juttatott. Ö is a trianoni béke revízióját emlegette mint időhatárt. Nem tudjuk, mikor lesz ez az időhatár;.ha százszor is derengeni kezd, eddig az időpontig a hadikölcönkárosultak tönkremehetnek, A pénzügyminiszter ur a tisztviselőkre hivatkozott. Véletlen folytán beszédemnek ezt a részét nem hallotta a pénzügyminiszter ur, és igy nem tudhatja, milyen elismeréssel adóztam neki t gnapi állásfoglalásáért. A naplóban azonban meggyőződhetik róla. Erre most csak azért hivatkozom, mert amit most mondok, abban a pénzügyminiszter úrral a lehető legszögesebb ellentétben állok. A pénzügyminiszter ur a tisztviselőkre hivatkozott. (Bud János pénzügyminiszter : Nemcsak a tiszt viselők ie, hanem mindenkire!) Azt mondotta, hogy a tisztviselőknél fizetésemelést csinált és ezt a kormányzati ténykedést a valorizálással ha nem is egyenértékűnek, de olyan valaminek mondotta, mint a mi hatásában felér azzal. (Bud János pénzügyminiszter : A társadalom egy jelentékeny rétegénél ! Azt hiszem, igazam van !) Mélyen t pénzügyminiszter ur, nemcsak a tisztviselők jegyeztek hadikölcsönt, hanem minden rendű és rangú polgára is ennek a magyar hazának. A tisztviselőknek ez a szembeállítása a nemtisztviselőkkel szerencsétlen dolog. A minister urnák ez a kijelentése akaratlanul is uszított a tisztviselők ellen. Méltóztassék nekem elhinni — aki idestova — egyik legrégibb tagja vagyok ennek a képviselőháznak — hogy azelőtt nem is volt szokásban, hogy egy pénzügyminister, amikor vele szemben követeléseket támasztanak, akkor megjelölje a forrást, amelyből veszi a pénzt, és például amikor tisztviselő-fizetésemelést csinál, akkor megmondja, milyen adót kell ebből a célból emelni, vagy milyen adócsökkentésről kell letenni, szóval megjelölje a forrást, hogy valahányszor az állampolgárnak a mindennapi életben valami megnyilatkozása, pl. forgalmiadó-fizetése van, mindannyiszor a tisztviselőt lássa az a befizető embert a maga szeme előtt: ezt az adót is azért fizetem, mert Bud János azt mondotta,