Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-108
Az országgyűlés képviselőházának 108. ülése 1928 január 11-én, szerdán. 35 mindenben hozzájárul elnöklő polgármester álásfoglalásához. A hadikölcsönök valorizálása nemcsak anyagi, de nagyjelentőségű erkölcsi kérdés is. Ha visszatekintünk a háborús évekre, azt látjuk, hogy a hadikölcsönjegyzők mindegyikét az a nagyszerű érzés hatotta át, amely a haza segitósének, a végső diadalig való támogatásának vágya volt. Ha van valami, aminek értéke állandóságra tarthat számot, az a hadikölcsönök értéke, mert ennek állandósága a nemzeti becsület kérdése. Nem arról van szó, hogy ki veszitse el vagyonát, hanem arról, hegy azokat, akik bizva az állam erkölcsi erejében, becsületében, kötelességüket teljesítették, ne érje megrendítő csalódás, amikor a legnemesebbet cselekedték. A polgárság már viselte a háború következményeiként jelentkező veszteségek súlyát, de nem akarja a jövő lehetőségeinek útját is elzárva látni. Ennek a kérdésnek nemcsak a belpolitikai, de igen fontos nemzetközi vonatkozásai is vannak. Óriási szédelgés indult meg a magyar hadikölcsönkötvények kicsempészésével, mert külföldön az innsbrucki egyezmény értelmében aránytalanul többet, húsz fillér helyett 32 koronát fizettek 100 koronás kötvényért. A hadikölcsönkötvénytulajdonosai nem kivánják, hogy őket egyoldalú anyagi előnyökben részesítsék, csak az a kívánságuk, hegy ne zárják el előlük a jövő fejlődés lehetőségét, és amikor az államháztartás megbírja, fokozatosan fejlesszék tovább a valorizációt.« A képviselőtestület elfogadta ezt a határozatot és további intézkedés végett kiadta a városi tanácsnak. Igen t. Ház! Szeged város közgyűlése is hasonló szellemű határozatot hozott Kelemen Béla nyugalmazott minister bizottsági tag indítványára. És végig az érdekelt testületek, csoportok egymásután nyilatkoznak. Tömegével vannak előttem levelek, amelyek a szerencsétlen károsultak panaszait sorolják fel, amelyek égbekiáltó, rettentő nyomorúságról számolnak be. Egyik-másik levélnek egyes paszszusát fogom felolvasni, hogy jellemezzem azt, hogy kikből rekrutálódtak a hadikölcsönkötvény-tulajdonosok. Egy volt országgyűlési képviselő azt írja nekem (olvassa): »Igen t. barátom! A hadikölcsönök valorizációja érdekében kifejtett mozgalomban többször volt szerencsém veled találkozni és együttműködni. Azt hiszem, meggyőződtél, hogy mindenkor higgadtan, nyugodtan és mérséklettel szóltam hozzá a tárgyhoz. Ha közlöm veled, hogy eladott tehermentes ioldem es házam vételárán az 1914. és 1915 evekben 420.000 aranykoronát jegyeztem es fizettem be hadikölcsönöket, — nyugedtságom ezen óriási személyes érdekeltségem da cara talán a te szemedben is aimal CS0( i n i at() _ sabbnak tűnik fel. Nem beszélek arról, hogy kimutathatólag békeidőben vásárolt egyéb állami adósságkötvényeim is vannak a fenti összeget megközelitő értékben. Teljesen méltányolva a hadikölcsönök valorizációjának minden irányban^ méltányos és megfelelő megoldásának nehézségeit, türelemmel és bizalommal vártam a kormány végleges elhatározását e rendkívül tontos. anyagilag és erkölcsileg is messze kiható kérdésnek rendezéséről. Megdöbbenéssel vettem tudomást a kormánynak úgynevezett karitativ navaslatarol, mely amellett, hogy semmiben sem telel meg a nemzeti becsület követeimenyeinek, elkobozza áldozatkész, leghűbb fiainak a haza védelmére felajánlott vagyonát, nyomorba dönti ezeket és családjukat másoknak jogtalan favorizálásával«. Itt nagyon érdekes okfejtése f van arról, hogy mennyire tarthatatlan a pénzügyminister urnák az aggálya az államháztartás egyensúlyának felborulása kapcsán, amiről még beszélni fogok, mert t. képviselőtársaim is utallak tegnapi beszédeik során arra a cikkre, amelyet a pénzügyminister a Pesti Napló egyik számában tett közzé, ahol a t. pénzügyminister ur az igazi valorizációt a gazdasági élet szilárdságában látja és a tisztviselők fizetésének 15 percenttel történt emelését állítja vele szembe. Megjegyzem, hogy ebben a kérdésben nagy rosszhiszeműség nyilatkozik meg, amikor a minister ur a tisztviselőket szembeállítja a hadikölcsöncímlet-tulaj donosokkal és ki akarja ezeket egymás ellen játszani. (Ugjt van! Ugy van! balfelől.) Amikor voltaképen a tisztviselőknek is igazán keserves és jogos igényeik vannak a kormánnyal szemben, ugyanakkor egy másik elkeseredett társadalmi réteget nekiuszitani a tisztviselőknek és viszont, hogy ezzel azután lehetetlen helyzetet teremtsen az illető társadalmi réteg számára: ezt nem szabad egy felelős ministernek mosrtennie. T. Ház! Van egy érdekes levelem amely egy 64 éves asszony keservét tárja elém, amikor azt irja (elvassa): »Én most egy 64 éves asszony vagyok, nincs senkim az egész világon; 1916-ban eladtam virágzó gyáramat és az ec-ész pénzemért hadikölcsönt vettem és pedig 830 000 aranykoronáért. Ez akkor nagy vagyon volt. 1920 óta abból élek. hogy összes ingóságaimat: lakásberendezést, ékszert, legutóbb már fehérneműmet is eladtam, magam ebben a pillanatban mái- ott tartok, hogy mindenemet eladtam és eléltem, van még egypár hétre való kis pénzem és akkor azután semmi más nem marad bálra mint hosry öngyilkosságot kövessek el.« (Szilágyi Lajos: Máris történtek öngyilkosságok a hadikölcsön miatt.) De menynyire. A mai postával kaptam egy megható levelet egy szegény embertől, aki ezt irja (olvassa): »Szegény apám 85 éves nyugdíj nélküli egyén, én 56 éves beteges özvegy, szintén nyugdíj nélkül. A rokonok jóságából tartjuk fenn magunkat. Apám anTTak idején összespórolt pénzén házal akart venni és a békésmegyei takarékpénztár igazgatója azt mondta, ne vegyen most házat, a hazának nagy szüksége van segítségre, adja a 10.000 koronáját hadi-, kölcsönre. Szegény apám. mint jó hazafi odaadta, így jegyzeit a békésmeí>yei takarékpénztár részvénytársaságnál 10 darab 1000 koronás hadikölcsönt. Az ő barátja akkor vett házat 10.000 koronáért s most eladta 400 millióért s minket kinevet; hogy kellett nektek hadikölcsön«. (Gál Jenő: Ez a helyzete Most egy igen tragikus, igen fájdalmas levelet kell bemutatnom, egy magyar festő, Pentelei-Molnár János özvegyének hozzám intézett levelét, (olvassa): »Mint súlyosan érdekelt mártír-áldozat én is oti voll am a csütörtöki hadikö^sönkötvény-tulajdonosok szövetségének gyü^sén; hallottam magát és most én is azt mondom: magában van minden reményem!« Ez egy elkeseredett nri hölgy, aki minden ilyen jóimlulaln támogatást a kellő megértéssel fogad. »Szerelném felkeresni, szeretném elmondani, hogy mily rettentő gondokkal küzd egy világhírű magyar művész özvegye ©8 három kiskorú árvája, csak azért, mert bizalommal és hittel odaadta megtakarított százezer aranykoronáját a kérő hazának hadiköl-
