Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-108

34 Az országgyűlés képviselőházának 108. ülése 1928 január 11-én, szerdán. nevezett uri társadalomnak a forradalma, amely ma rongyokban .iár. Hiszen tessék csak belenézni a középosztálybeliek háztartásába, micsoda romlás van ott, a kulturigények mi­csoda leszállítása, hiszen előkelő címet viselő férfiak feleségei a legcselédibb munkát vég­zik s olyan szomorú, olyan kétségbeejtő hely­zet et látunk a legtöbb helyen, aminőt soha nem lehetett elképzelni. Ezeknek megmozdu­lásától kell félnünk s ezért utalok én a minis­ter ut' lelkiismeretére, hogy gondoljon ezekre ;i sorstestvérekre, akik mindent megtettek a nemzetért, akik a maguk kulturális munkájuk­kal nagy szolgálatokat tettek a nemzetnek, s végül anyagi áldozatokkal is segítettek a nem­zeten. Hogy a pénzügy m in ister ur mennyire izo­láltan áll a maga felfogásával, erre jellemző hogy elődei, a volt pénzügyministerek nem osztják az ő rideg álláspontiát. Akkor, ami­kor a hadikölcsöncímlet-tulaMonosok országos szövetsége, amelynek és elnöke vagyok azért, mert politikán felül és kivül érzem ennek a szegény nyomorult társadalomnak keservét és bajái, felkérte Teleszky János volt pénzügy 7 minister urat, hogy jelenjék meg ezen a nagy­gyűlésen, akkor ő hozzám a következő levelet intézte (olvasta): »Köszönettel vettem a folyó hó 27-én tartott országos nagygyűlésre való meghívásukat. A nagygyűlésen nem vehettem részt, mert eddig elfoglalt álláspontomhoz hiven azt hiszem, hogy a hadikölcsönök valo­rizálása ügyének jobb szolgálatot tehetek ak­kor, ha személyemet illetőleg semmi ez iránti mozgalomhoz nem csatlakozom, de nem mu­l;is7io»n el. bon-y örömömet ne fejezzem ki a hadikölcsöncímlet-tulajdonosok szervezkedése felett, mert azt iartom, hogy a hadikölcsön méltányos valorizálása iránti küzdelem eddigi raeddősésre nagyi-ész* az érdekeltség szervezet­len voltának tulajdonítható. Láttuk, minő eredményeket _ köszönhetnek szervezettségük­nek a háztulajdonosok. Remélem, hogy eddigi munkásságunk további eredményeket fog el­érni.« Amikor a volt pénzügyminister a hadi­kölcsöncímlettulaidonosok szervezkedését, alap­szabályszerü működését szükségesnek tartja, akkor ime maga is belátja, hogy feltétlenül le kell vezetni ezt a társadalmi igazságtalanságot bizonyos legális keretek között és nagyon helyes is hogy a hadíkölcsöncímlettulajdono­sok egy ilven alapszabályszerü működés kap­csán óhajtiák jogos kívánságaikat kifejezésre juttatni, amelynek révén megvan az egész dolognak tudományos előfeltétele, ahol sta­tisztikát lehet csinálni, ahol kartoték-rend­szerben lehet vezetni az ősjegyzőket és azokat, akik lömbardiroztatták kötvényeiket, szóval minden részletben fel lehet dolgozni az anya­got. Minthogy a t. pénzügyi kormány ezt a munkát még el nem végezte, kell erre egy szervezet, és ez a szervezet volna a hadikölcsön­Inlajdonosok szövetsége, amely ezt a munkát el tudná végezni, hiszen megfelelő társada'mi íigitáció révén megvan rá a módja. De évek óta nem sikerült elérni azt, hogy a t. kormány a hadikölesöncímlettulajdonosok szövetség-ének alapszabályait jóváhagyta volna. Strausz István Szilágyi Lajos t. képviselő­társaim ós mások is próbálkoztak már azzal, hogy a belügyministerium ilyen alapszabályo­kat jóváhagyjon, de eddig minden kísérlet meddő volt, mert a pénzügyi kormány és a ministerelnök ur merev tagadása folytán ezek az alapszabályok nem hagyattak jóvá. A hadi­kölcsöntulajdonosok tehát még nem tömörül­hettek országos szervezetbe. Én voltam az, aki eleinte azzal a reménnyel kecsegtettem magamat, hogy ezeket az alapszabályokat jóvá fogják hagyni. Erről a kérdésről volt alkal­mam beszélni gróf Bethlen István minister­elnök úrral, akinek megmagyaráztam és elő­adtam azokat a szempontokat, amelyek épen a kormány érdekéből szükségessé tennék egy ilyen alapszabályszerü működés lehetővététe­lét, hiszen ez is a konszolidáció egyik formája. Akkor, amikor a háztulajdon meg tudja magát védeni egy szövetség keretében alapszabály­szerü működés alapján, amikor a birtokosok, a vasúti kötvénytulajdonosok és egyéb kate­góriák is szövetségbe tömörülhetnek, alap­szabályok alapján működhetnek, akkor mi a magyarázata annak, hogy épen a szegény hadi­kölcsönkötvénytulajdonos társadalom nem szervezkedhetik, amely pedig javarészt a leg­konstruktívabb elemekből rekrudálódott, mert, amint mondottam, a nemzeti áldozatkészség legintenzivebb átérzője a középosztály volt, amely sietett hadikölcsönt jegyezni? Mi a ma­gyarázata annak, hogy a t. kormány ezek szá­mára nem hagyta jóvá az alapszabályokat? Én tárgyaltam erről a ministerelnök úrral és az én okfejtésem és érveim, ugy látszik, meggyőzték őt, mert a parlamenti szünet előtt azt mondotta, hogy majd beszél ebben az irányban a belügyminister úrral és a pénzügy­minister úrral és kilátásba helyette azt, hogy ilyen okokból, ezekből az egószen komoly állampolitikai okokból is engedélyezik majd ezt a szervezetet. Nem történt azonban semmi, még ma sincs a hadikölcsönkötvénytulajdonö­sok szövetségének jóválhagyott alapszabálya. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) De én kijelentem, hogy ez a szövetség él és dolgozik alapszabály nélkül is, mert joga van hozzá, állampolgári joga, hogy a maga igényeit, a maga jogos követelményeit leszö­gezze és gyűléseken sorozatosan fog tiltakozni ez ellen a szellem és érzés ellen mindaddig, amig csak a valorizáció valamilyen formában életre nem fog kelni. De nemcsak ez a szövet­ség, a közvetlen érdekeltek szövetsége tiltako­zik, hanem a törvényhatóságok is egymásután tiltakoznak. Nagyon sajnálom, hogy Rakovszky Iván t. képviselőtársam nincs most a terem­ben, — az imént még itt láttam — (Felkiáltá­sok jobbfelől: Itt van most is!) hogy hallaná, amint idézem Nyíregyháza város képviselő­lestületének közgyűlési határozatát, amelyet megkaptam a várostól és amely igy hangzik (olvassa): »Elnöklő polgármester a képviselő­testület általános helyeslése mellett indítványt tesz a hadikölcsöntulajdonosok érdekében. Ki­fejti, hogy a hazafiúi érzésekben fogant elhatá­rozások adták a hadviselést támogató kölcsö­nöket, amelyeknek fokozatos, az állam pénz­ügyi helyzetéhez képest lehető valorizálását az egész ország közvéleménye várja. A karitativ valorizációnál nem lehet megállani, a valorizá­ció további kiterjesztése az állam becsületének kérdése. Indítványozza az elnöklő polgármester, hogy a város képviselőjét, dr. Rakovszky Iván volt belügyministert kérje fel a közgyűlés, hogy vagy a törvényhozásban, vagy pedig sze­mélyes intervencióval hasson oda, hogy a hadi­kölcsön valorizálására vonatkozó törvényben megnyugtatóan szövegezzék meg a további va­lorizálás lehetőségét. A bejelentéshez és indítványhoz dr. Kovách Elek képviselőtestületi tag szól hozzá, aki

Next

/
Oldalképek
Tartalom