Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-108
Az országgyűlés képviselőházának 108. ülése 1928 január 11-én, szerdán. 33 A hadikölcsönben való részvétel becsületbeli kötelessége mindenkinek, aki a szükséges anyagi eszközökkel rendelkezik. A háború nagy tőkéket hozott forgalomba. Pénzzé tette a polgárok millióinak terményekben, állatokban és más árukban fekvő anyagi javait. Ennek a pénznek egyrészét fektesse mindenki hadikölosön értékeibe. Annak fokozott, tömeges aláirása nemzeti cselekedet, f amely hatványozza a nemzet élet-halál harcában rendelkezésre álló anyagi és erkölcsi erőt.« Azután közgazdasági tekintélyeink, pénzügyi vállalatok vezetői különböző szirénhangu felhívásokban, csábító Ígérgetésekben gazdag körlevelekben szólították fel a magyar társadalmat hadikölcsönjegyzésre. Minél jobban dolgoztak ezen a téren, annál nagyobb volt irányukban a kormány elismerése és hulltak ezekért a nagy szolgálatokért a királyi kitüntetések, a királyi és udvari tanácsosságok, a bárói méltóság is. Aki tehát itt a kormány szolgálatában ezt az ügyet kellően propagálta, az mind jutalomban részesült. Azok azonban, akik, a maguk pénzét vitték oda és áldozták a nemzeti ügy céljára, koldusán állanak itt, azok nem hogy jutalomban nem részesülnek, hanem azokra «gy megszégyenítő javaslatnak, az úgynevezett karitativ javaslatnak szégyenbélyegét is lásütik, mert koldusoknak minősitik őket; a maguk vagyonának, életük eredményének feláldozása révén most a nemzet koldusai ők, akik ezt a koldusi címet külön megkapják azzal, hogy segélykénen fogják esetleg részükre a saját jogos követelésüket folyósítani. Isren t. Ház! Azért mondottam, hogy kell a történelmi hátteret ismerni, azt, amelyből ez az egész valorizációs kérdés kibontakozik, hogy meg tudja ítélni az ember, hogy micsoda vakmerőség a kormány részéről, boo-y ilyeu javaslattal jön a Ház elé. hogy milyen vakmerő kockázat a t. pénzügyminister ur részéről, hogy azzal a könnyed naivitással igyekszik a maga nehéz helyzetét mentesíteni, hogy kormány és pénzügyminister még soha sem volt rosszabb helyzetben, mint ő most, amikor ezt a javaslatot képviseli és ezzel a könnyű gesztussal rögtön el is hárit magáról minden felelősséget, mert ő az elméletek embere, a gazdasági elmélet embere, aki az életet nem akarja látni és aki elzárkózik attól, hogy itt egy Ínséges magyar középosztály sürgetőleg dörömböl az igazságosság és joar aHa^án; aVj mindezt nem látja, hanem a maga dogmái szent'? * & felé PÍteni Magyarország gazdasági Érdekes volna megismertetni a Házzal ??. okR } a megmozdulásókat, amelyek a hadikpleson-kerdes «Çriil a magyar társadalomban történtek. Engedjek meg. hogv ezek közül bemutassam azt a határozatot, amelyet a hadikölcsonkotyeny-cimlettulajdonosok Orszácos sr* tartott. Ennek a gyűlésnek lefolyásáról a lanok izgalmas tudósításokat közöltek. Ott hangzott el az az analógia, az a hasonlat, az a megbélyegző szembeállítás, amely ma sok elkeseredett ember lelkéből kikívánkozik, hogy Kun Béla kormánya és e kormány között a jogfosztás, a vagyonfosztás tekintetében alig van valamely különbség. , ,,,'*, Én ezt elkeseredett emberek véleményének tudom be, hiszen elkeseredésükben sokszor túlzásba esnek az emberek, de ha a kerdes lényegét nézzük, akkor azt kell kérdeznem, vannon mi különbség van a között a gazdasági rendKÉPVISELŐHAZI NAPLÓ. VIII. szer között, amelyet az az alávaló, jogfosztó és vagyonelkobzó kormány képviselt és a között a javaslat között, amelyet a tisztelt minister ur idehozott, amelyben szintén vagyonokat vesz el, mégpedig ezúttal — ami súlyosabb — kisemberek vagyonát? A szovjet-kormány ugyanis rátette a kezét mindenkinek a vagyonára, de ahol nem volt vagyon, oda nem nyúlhatott, tehát a háztulajdonra, a pénzintézetekre rátette a kezét, a vagyonos embereknek elvette vagyonát, de a szegény emberektől nem vehetett el semmit, minthogy nem volt semmijök. De ma már ez a javaslat a szegény embereknek is elveszi a vagyonát, vagy legalább is elveszi az életreménységüket, a boldogulásuk lehetőségét, mert most a megszerzett vagyon visszafizetését egyszerűen megtagadják. Ezen az országos gyűlésen, amelyet a régi képviselőházban taitottak a hadikölcsöncímlettulajdonosok, a következő határozatot hozták (olvassa): »Az országos gyűlés keserűséggel állapítja meg ama tényt, hogy a háború költségeire felvett és címletesített államadósságok kamatszolgáltatása törvényellenesen szünetel. Ez az állapot a hadikölcsöncímletekbe befektetett reális vagyonok megsemmisülését jelenti. Jelenti azonban azt is, hogy a háború költségeit ma kizárólag a címlet tulajdonosok viselik. Hivatkozva alkotmányunk egyik alapelvére, az egyenletes arányos közteherviselés törvényére, a gyűlés tiltakozik a hadikölcsönkérdésnek minden olyan megoldási terve ellen, amely az eredetileg reális értékű vagyonok elkobzását jelentené. Tiltakozik tehát a gyűlés a parlament előtt fekvő vonatkozó javaslatok törvénybeiktatása ellen, amelyek közül az úgynevezett valorizációs törvényjavaslat a hadikölcsöncímletekbe invesztált vagyonok megsemmisítését szándékozik kimondani, az U°Tnevezett karitatív segélyezést célzó javaslat nediar az adós és hitelező jogviszonyát a koUlus és az adakozó viszonyával kívánja felcserélni, ami ellenkezik a magyar nemzet méltóságával és sérti a címlettulajdonosok önérzetét. Az országos gyűlés mindezek megállapítása után felhivja az összes pa^amenti pártokat és főleg azokat az országgyűlési kénviselőket, akik programmbeszédeikben a hadikölcsönök valorizálása mellett lekötötték magukat és ekként a címlettulajdonosok -szavazatait megnyerték, hogy a javaslatok parlamenti tártryácsakor teljes erővel küzdjenek azok törvénybeiktatása ellen. Az országos nagygyűlés követeli, hogy a kormány jogfosztó tn^véuvjavaslatát vonja vissza és terjesszen a törvényhozás elé egy a joanak, az igazságnak és a nemzeti becsület követelményeinek megfelelő uj javaslatot « Ennek a határozatnak lé+rehoztalában résztvett a mae-yar körénos/tálv sz'ne-jaya, resztvettek rée-i magasai!ásn tjsztvise^k.^ mérnökök, üfvvédek. mindpnfaita V «•+<"-Ari Mu lateiner ember, az iparosok, a kereskedők minden rétege, a közénosztálynak minden színe, minden kolorítia ott volt é s láttunk ott tejesen tönkrement exiszteno'ákat. olyanokat, akik valamikor naPT. tündöklő nevet viseltek, nacy tek'n+élynek örvendtek akik ™évz vagyonukat is áldozták, (Halász Móric: Ez a legerősebb argumentum a megoldás mellett!) akiknek szellemi fölényük és intelligenciájuk olyan, hop-y ha eeryszer k^llanának a ma^uk joe*os és becsületes kritikáiukknl a közvélemény elé, nem tudom, mi történhetik. Eio-yelmeztetern a tisztelt kormányt, hogy itt félnie kell egy intellektuális forradalomtól, mert ma nem olyan forradalom fenyeget, amely eddig fenyegetett, hanem fenyeget a szesrény. leromlott középosztálynak á forradalma, az intelligens, az ugy5
